A Legtöbbet Utazott Emberek nevű szervezet azt próbálja bebizonyítani, hogy igenis érdemes világgá menni. A Föld országai nem csak érdekesek, de általában biztonságosak is, ráadásul nem feltétlenül kell egy ház árát elkölteni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: már mindenhol járt.
Jack Wheeler büszkén mutatja az 1960-as években kiállított útlevelét, amelyet az élete során használt számos más útlevél mellett őriz. A dokumentumokat azért hozta magával, hogy bizonyítsa: a világ összes országában járt már.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Körülbelül húsz éve a feleségem megkérdezte, hány országban jártam. Kiderült, hogy 140-ben. Erre azt mondta: miért nem látogatod meg az összeset?” – meséli Wheeler, az Egyesült Államokból származó világutazó, aki ma Portugáliában él a feleségével.
„Játékot csináltam belőle. Ha valahová elutaztam, mindig útba ejtettem a környék érdekesebb országait is” – mondta az Euronewsnak. Végül 2014-ben, egy São Tomé és Príncipe-i út során kipipálta az utolsó országot is a listáján.
Wendy Arbeit tavaly érte el ugyanezt a mérföldkövet, amikor sikerült bejutnia Észak-Koreába. A német származású, amerikai állampolgársággal is rendelkező nő annak az első csoportnak volt a tagja, amely a koronavírus-járvány kezdete óta beléphetett az országba.
„Hihetetlen élmény volt. Nagyon biztonságosnak és rendkívül tisztának találtam” – mondja. „Különleges volt azért is, mert én voltam az első ember, aki a Covid után belépett az országba, az első nem orosz turista.”
Wendy és Jack szombaton Portugáliában, Azeitão térségében találkozott egy különleges eseményen. A Most Traveled People (MTP) közösség összejövetelén mintegy 200 szenvedélyes világutazó vett részt.
A Guinness Rekordoktól a Most Traveled People közösségig
A történet 2005-ben kezdődött. Akkoriban Charles Veley azt szerette volna, ha őt ismerik el a világ legtöbbet utazó emberének, ám a Guinness Rekordok Könyve időközben megszüntette ezt a kategóriát.
Veley ezért létrehozta a Most Traveled People közösséget, amelyet utazók nemzetközi hálózataként ír le. Az MTP platformján több mint 50 ezer regisztrált felhasználó vezetheti, hol járt már, és nyomon követheti helyezését a legtöbbet utazók rangsorában.
„Utakat szervezünk és ranglistákat készítünk. A listák motiválják az embereket, mert van egy cél, amit szeretnének teljesíteni. Velem is ez történt” – magyarázza.
Akik hitelt érdemlően igazolni tudják, hogy jártak az ENSZ által elismert mind a 193 országban, a közösségben a „grandmaster”, vagyis nagymester címet kapják. Az azeitãói találkozón 103 ilyen nagymester vett részt.
A Kaliforniából származó Veley, aki az elmúlt évben 350 napot töltött távol otthonától, ugyanakkor hangsúlyozza: a közösség nem pusztán az országok „begyűjtéséről” szól.
„Ha valaki elutazik egy országba, de csak a fővárost látja, az még nem jelenti azt, hogy valóban megismerte az adott országot” – teszi hozzá.
Az MTP tagjai között sok az amerikai, de jelentős számban vannak európaiak is, különösen németek és portugálok. Egyre több ázsiai csatlakozik a közösséghez, amelynek következő nagy találkozóját jövőre a kínai Chengdu városában rendezik meg.
Letartóztatások, háborús övezetek és kalandos történetek
A résztvevők számára az MTP nemcsak az utazásról, hanem az élmények és történetek megosztásáról is szól. És történetből nincs hiány – némelyik kifejezetten drámai.
Az argentin Nicolas Pasquali szerint a legveszélyesebb ország, ahol valaha járt, a Közép-afrikai Köztársaság volt. Ennek ellenére sikerült motorral átszelnie az országot, pedig akkoriban polgárháború dúlt, és egyes területeket a Wagner-csoport ellenőrzött.
A legijesztőbb élménye azonban Irakhoz és a Kongói Demokratikus Köztársasághoz kötődik.
„Irakban börtönbe kerültem. Olaszországnak való kémkedéssel vádoltak meg” – meséli. Hasonló helyzetbe került Kongóban is, miután kenőpénzt kértek tőle egy vízum kiadásáért. Azóta azonban gond nélkül visszatért az országba.
Az ír David Langan, aki 2022-ben járta be az összes országot, különleges szokást alakított ki: minden országban felkeres egy postahivatalt. Ezt még Szomáliában is sikerült teljesítenie, amelyet a legveszélyesebb úti céljának tart.
„Mogadishu sokak szerint veszélyes város. De mint mindenhol, itt is a megfelelő óvatosság és biztonsági intézkedések számítanak. Én biztonságban éreztem magam” – mondta az Euronewsnak.
Drága hobbi, de nem elérhetetlen
A közösség tagjai inkább utazónak nevezik magukat, mint turistának. Ugyanakkor elismerik, hogy ez a szenvedély jelentős anyagi ráfordítást igényel.
Mások szerint viszont soha nem volt még ilyen olcsó a világ felfedezése.
„A repülőjegyek ára csökkent, és ma már rengeteg módja van annak, hogy eljussunk bárhová. Lehet olcsóbb szállásokon megszállni vagy helyieknél lakni” – mondja David Langan.
Nicolas Pasquali is hasonló stratégiát követett: a szálláson és a közlekedésen próbált spórolni.
„Persze kell hozzá pénz. De én körülbelül 150 ezer euróból jutottam el a világ összes országába” – állítja.
Jack Wheeler szerint a titok abban rejlik, hogy az ember összekapcsolja a munkáját az utazással.
Az amerikai világutazó immár ötven éve vezet expedíciókat szervező vállalkozást, és 82 évesen is folyamatosan úton van.
„Ez lett a munkám. Az emberek fizetnek nekem azért, hogy elvigyem őket a világ legkülönlegesebb helyeire. Én így csinálom” – fogalmaz.