DMA kacsának látszik, úgy úszik, úgy hápog, mégis sokan csirkének mondják
A digitális piacokról szóló jogszabályt (DMA) eredetileg a versenyjog eszközének szánták. Bár azóta árnyaltabb lett a szerepe, hibás elvi alapokra épült, és ezek az alapok továbbra is kísérteni fogják.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Érdemes felidézni valamit mindenekelőtt. Közel pontosan három évvel ezelőtt Margrethe Vestager akkori versenyjogi biztos már előre jelezte (forrás: angol) a metaverzum és az OpenAI jelentette veszélyeket. Figyelmeztetett:
„Biztosan nem léptünk túl gyorsan, és ez fontos tanulság lehet számunkra a jövőre nézve” – mondta.
„Előre kell látnunk és meg kell terveznünk a változásokat, tekintettel arra a nyilvánvaló tényre, hogy a végrehajtás és a jogalkotás folyamata mindig lassabb lesz, mint maga a piac. Például már most fel kell tennünk a kérdést, hogyan néz ki az egészséges verseny a metaverzumban, illetve hogy egy ChatGPT-hez hasonló technológia miként írhatja át a játékszabályokat” – tette hozzá.
Nagyjából öt-hét évvel ezelőtt alapvető szemléletváltás vált láthatóvá az európai szabályozóknál. Megpróbálták még azelőtt megfékezni a káros technológiákat, hogy azok széles körben elterjedtek volna. A cél dicséretes, a megvalósítás azonban károsnak bizonyult – az európai vállalkozások és a fogyasztók számára egyaránt. Az ok nem nehéz belátni. Körülbelül három évvel Vestager figyelmeztetése után a Meta bejelentette (forrás: angol), hogy júniusban megszünteti a Horizon Worlds szolgáltatást (megjegyzés: a cég röviddel később visszavonta a döntést). Az eset időszerű emlékeztető arra, hogy a szabályozók hírhedten rosszul jósolják meg a piaci folyamatokat.
Az elmúlt évekből számtalan hasonló példát lehetne felsorolni, nem utolsósorban az uniós MI-rendeletet, amely már hatálybalépésekor is elavult feltevéseket és ellentmondásokat tartalmazott.
A Magyar Versenyhivatal 35. évfordulója alkalmából tett közelmúltbeli látogatásán Andrew N. Ferguson, az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság elnöke éles diagnózist adott (forrás: angol) Európa helyzetéről.
„A túlszabályozás és a túlbuzgó versenyjogi fellépés rontotta Európa versenyképességét [...] Nem véletlen, hogy a digitális piacokról szóló jogszabály alapján az Európai Bizottság által 'kapuőrnek' minősített szinte valamennyi cég amerikai” – mondta.
Európában a nagy technológiai cégek valóban nagynak tűnnek, de a méret nem azonos a piaci fölénnyel, és úgy tűnik, valahogy megfeledkeztünk erről a tanulságról. A Microsoft például – amely talán a legkedvezőbb stratégiai pozícióban van az ágazatban – a cikk írásának idején még mindig nem tudott érdemi áttörést elérni sem a közösségi médiában, sem a lakossági keresésben, sem pedig a nagynyelvi modellek tömeges piacán.
Az elhamarkodott szabályozás azonban csak egy tünete ennek a problémás szabályozói hozzáállásnak. A DSA egyik fő megalkotója, Thierry Breton levelet küldött az X-nek (forrás: angol), közvetve pedig Elon Musknak is, amelyben arra figyelmeztetett, hogy egy amerikai elnökjelölttel készített interjú élő közvetítése akár a DSA megsértésének is minősülhet. A levélben rejlő bűnösségi vélelem egészen egyértelmű volt.
Lazar Radic a közelmúltban megfogalmazta (forrás: angol) azt, amire sokan régóta gyanakodtak: a DMA és végrehajtói „úgy kezelik az Amazon.comot, mint egy 19. századi vasútvállalatot”. Hasonló félreértések hatják át az amerikai technológiai óriásokkal szembeni szabályozói gondolkodást is. Látni kell, hogy ez a szemlélet eleve vereségre ítéli az európai vállalatokat és fogyasztókat.
A távközlési ágazat szabályozásával való párhuzam tanulságos és kijózanító. Amikor a távközlést szabályozták, az alapinfrastruktúra még európai állami kézben volt, és az európai vállalatok ezen a hálózaton versenyeztek egymással.
A 21. században azonban Európa gyakorlatilag átengedte a digitális infrastruktúra rétegét – a mai platformokat – az amerikai vállalatoknak. A szabályozók erre úgy reagáltak, hogy ugyanazt a logikát alkalmazták, mint évtizedekkel korábban a távközlésben: a hozzáférés szabályozása és a diszkrimináció tilalmának kikényszerítése. Kevesen ismerték fel ennek a megközelítésnek a végzetes hibáját. Ez ugyanis azt jelenti, hogy még azok az európai cégek is, amelyek szeretnék kihívni az amerikai piaci szereplőket, lényegében kénytelenek a platformon, nem pedig magáért a piacért versenyezni. Ez a küzdelem eleve elveszett. Győzni csak úgy lehet, ha a piacot teljes egészében átrajzolva, magát a piaci struktúrát vesszük célba.
Összefoglalva: a DMA – más friss technológiai szabályozásokkal együtt – egy kudarcot vallott szabályozói filozófia tünete. Külön aggasztó, hogy önmagában a DMA eltörlése sem oldaná meg Európa mélyebb problémáit.
Amire szükség lenne, az átfogó dereguláció: az uniós rendeletek és irányelvek jelentős részének lebontása, valamint a belső piaci szabályok jelenleg szinte tetszhalott állapotú érvényesítésének komoly felgyorsítása. Mert ahhoz, hogy valaki birtokolja a piacot, mind az „MI-torta” öt rétegében életképesnek és hatékonynak kell lennie (hogy éljünk Jensen Huang találó hasonlatával).
Az Európai Uniónak olyan merész megközelítésre lenne szüksége, amelynek tempóját és elszántságát még Javier Milei is irigyelné.
Ez azonban radikális intézményi változás nélkül nem fog, nem is tud megtörténni. Márpedig az Európai Unió intézményi felépítését tekintve a radikális változás szinte szerkezetileg lehetetlennek tűnik.
Sok közép- és kelet-európai országban élénken él az emlékezet. A Szovjetunión belül a sikert mindig más, szintén rosszul teljesítő államokhoz viszonyítva mérték. Objektíven nézve azonban még a rendszerbeli relatív siker is kudarcnak bizonyult, ha a külvilához hasonlítottuk, és csak idő kérdése volt, hogy ezt a valóság is mindenki számára nyilvánvalóvá tegye.
Minden politikusnak, törvényhozónak és szabályozónak érdemes észben tartania: a kereslet és kínálat törvényét nem lehet kijátszani. Legfeljebb el lehet nyomni, egyre nagyobb költséggel a polgárok és a helyi vállalkozások számára. A DMA kacsa, nem tyúk. Nem a versenyt szabályozza, hanem a kudarcot.
A cikk eredetileg az EU Tech Loop (forrás: angol) oldalán jelent meg, és az Euronews-szal kötött megállapodás keretében közöljük újra.