Eurobarométer: „külföldi manipuláció, beavatkozás és dezinformáció” választásoknál az EU-ban a demokrácia 2. kihívása. Szakértők óvatosságra intenek.
A külföldi propaganda nem új jelenség. Több évszázadra nyúlik vissza, és a tömegmédia felemelkedésével vált látványosabbá. Folyamatosan fejlődik, alkalmazkodik a legújabb kommunikációs eszközökhöz.
Az internet és a közösségi média erős, új csatornákat biztosított a nemzetközi propagandának, beleértve a félretájékoztatást és a dezinformációt. Oroszországot több esetben vádolták meg, köztük az amerikai választásokba való beavatkozással, és egyre inkább gyakori gyanúsítottnak számít Európa-szerte is.
Egy friss Eurobarometer-felmérés szerint a „külföldi információmanipuláció, beavatkozás és dezinformáció, beleértve a választásokkal összefüggő eseteket is” az EU előtt álló második legsúlyosabb kihívás. Az európaiak több mint kétötöde (42 százalék) osztja ezt a véleményt. Egyes országokban ez az aggodalom meghaladja az 50 százalékot.
„Óvnék attól, hogy túltoljuk ezen eredmények értelmezését... Maga a kérdés is sokat elárul a szerzők (azaz az Európai Bizottság kommunikációs csapata?) önmagukról alkotott képéről, arról, mit tartanak az EU demokráciáját fenyegető kihívásnak”, mondta az Euronews Nextnek Dr. Pawel Zerka, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) vezető munkatársa.
_„_Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek az eredmények teljesen használhatatlanok lennének.”
A harmadik legsúlyosabb kihívás belső, ám kapcsolódó kérdés: „az átláthatóság hiánya arra vonatkozóan, hogy az online politikai tartalmakat új technológiák, például a mesterséges intelligencia segíti-e elő”. A válaszadók csaknem egyharmada (32 százalék) értett egyet ezzel.
Az európai válaszadók elsőként „a demokratikus intézményekkel és folyamatokkal szembeni növekvő közbizalmatlanságot” említik; ezt majdnem a megkérdezettek fele (49 százalék) nevezte meg.
Médiatorzítás vagy valós fenyegetés?
Milyen mértékben fenyegeti az EU demokráciáját a külföldi információmanipuláció?
Sander van der Linden, a Cambridge-i Egyetem kutatója két versengő hipotézist említett. Az egyik a médiatorzításról szól: e felfogás szerint a külföldi információmanipuláció széles körű médiabeli megjelenítése indokolatlanul riasztja az embereket.
A másik megközelítés szerint az aggodalom jogos, mert az emberek helyesen érzékelik a valóságot: a külföldi információmanipuláció ma már nagy léptékben zajlik, példátlan mértékű MI-támogatással.
„Személy szerint azt mondanám, hogy igaz, a média felerősíti a külföldi információmanipulációval kapcsolatos aggodalmakat, de ezek az aggodalmak indokoltak”, mondta az Euronews Nextnek.
„A Russia Today fegyverként használja az információt?”
„Európa politikai elitje azt a történetet meséli, hogy a külföldi információs műveleteknek kell, hogy rosszak legyenek, mert lehetnek rosszak”, mondta az Euronews Nextnek Ben O’Loughlin, a Royal Holloway, University of London professzora. Hangsúlyozta, hogya Russia Today (RT) 2022-es betiltása után megjelent kutatások azt mutatták: bár egyes RT-tartalmak manipulatívak voltak, mások egyszerűen pontosak.
Ha bármilyen okból tüntetések vannak az európai fővárosokban, az RT beszámol róluk. Ez azt jelzi, hogy az európai polgárok elégedetlenek, tehát a politika nem működik.
„Ez aztán pánikot kelt az európai kormányokban, hogy az RT fegyverként használja az információt, és ezzel magukat a kormányokat akarja gyengíteni. A pánikot az is tetézi, hogy a demokráciát akkor is kihívások érnék, ha külföldi manipuláció nem is volna”, tette hozzá.
Miért lóg ki Svédország a sorból?
Svédországban a válaszadók 73 százaléka az EU előtt álló legsúlyosabb kihívásnak tartja a külföldi információmanipulációt. Ezért a skandináv ország kilóg a sorból.
„[Ez] feltehetően több tényezővel hozható összefüggésbe, köztük Oroszországhoz való földrajzi közelségével, a közelmúltbeli NATO-csatlakozásával és a Kremlnek tulajdonított befolyásolási kampányokkal”, mondta az Euronews Nextnek Cristina Arribas, a Rey Juan Carlos Egyetem kutatója.
Kifejtette, hogyez a megítélés belső strukturális tényezőkkel is összefügg, például az erős médiaműveltségi hagyománnyal, a kritikai gondolkodás fejlesztésével, a magas iskolázottsággal, a megszilárdult demokratikus kultúrával és a plurális médiarendszerrel.
„Ezek a jellemzők más északi országokra is kiterjednek (különösen Finnországra és Dániára), és magyarázzák, hogy miért ellenállóbbak a dezinformációval szemben”, tette hozzá.
Finnország és Hollandia 55 százalékkal követi Svédországot, Dánia 51, Németország pedig 49 százalékon áll.
Nyolc uniós országban ez az arány egyharmad alatt van. A legalacsonyabb értékeket Csehország, Portugália és Észtország mutatja: mindössze a válaszadók 28 százaléka vallja ezt a nézetet.
Számít-e Oroszországhoz való földrajzi közelség?
Arribas rámutatott, hogy a földrajzi közelség nem feltétlenül jár együtt a külföldi információmanipuláció mint fenyegetés erősebb észlelésével. Ezt mutatják a balti államok, Lengyelország (29 százalék) és Románia (31 százalék), ahol Oroszországhoz való közelségük ellenére a felmérésben kifejezett aggodalom viszonylag alacsonyabb.
„Ez az eredmény azt a feltevést erősíti, hogy a polgárok demokráciára leselkedő kockázatként értelmezett dezinformációjáról és FIMI-jéről alkotott képét inkább a strukturális tényezők (nem pusztán a földrajzi elhelyezkedés) formálják”, mondta.
Az EU „nagy négyese” közül Németországban a legmagasabb az arány: csaknem a válaszadók fele (49 százalék) ért egyet. Franciaország és Spanyolország az uniós átlag közelében van 43 százalékkal, Olaszország pedig megegyezik vele, 42 százalékkal.
Az országok közötti különbségeket magyarázva Zerka azt mondta, hogy a közelmúltban történt jelentős külföldi beavatkozások vagy kibertámadások megléte alakíthatja a közvéleményt.