A csillagászok először figyeltek meg ultragyors szeleket egy távoli galaxis fekete lyukából, új fényt vetve az Univerzum egyik legrejtélyesebb jelenségére.
Egy messzi-messzi galaxisban egy fekete lyuk olyan erős szeleket kavar, hogy itt a Földön az emberi elme alig képes felfogni a léptéküket. Egy nemzetközi csillagászcsoport most először közvetlenül meg tudta figyelni ezt a jelenséget.
A gigantikus fekete lyuk, amely nagyjából 30 millió Nap tömegű, a NGC 3783 jelű, mintegy 130 millió fényévre lévő spirálgalaxisban található.
Két vezető röntgen-űrtávcsövet használva a csillagászok azt látták, hogy a fekete lyuk mindent elnyel a környezetében, hogy energiával lásson el egy rendkívül fényes és aktív régiót a galaxis közepén, az úgynevezett aktív galaxismagot (AGN).
Ahogy magába szippantotta az anyagot, a fekete lyuk fényes, röpke röntgenfelvillanást bocsátott ki, amelyet hamarosan szupergyors szelek váltottak fel, és ezek közül némelyik majdnem elérte a másodpercenként 60 000 kilométert, vagyis a fénysebesség 20 százalékát.
„Ilyen gyorsan kialakuló szeleket még nem láttunk fekete lyuktól.” Ezt egy közleményben írta Liyi Gu a Holland Űrkutatási Szervezettől (SRON).
„Most először láttuk, hogy egy fekete lyukból érkező gyors röntgenfelvillanás azonnal ultragyors szelek beindulásához vezet, és ezek a szelek mindössze egyetlen nap alatt kialakulnak.” Ezt tette hozzá a kutatócsoportot vezető Gu.
A csapat kutatása ezen a héten jelent meg a nemzetközi folyóirat Astronomy & Astrophysics.
Két nagy teljesítményű mélyűri űrtávcső
A jelenség tanulmányozásához, amely a világegyetem egyik legnehezebben megfogható folyamata, Gu és kollégái két nagy teljesítményű űrtávcsövet használtak: az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newtonját és az X-Ray Imaging and Spectroscopy Mission (XRISM) műszereit.
Az XMM-Newton nyomon követte az első felvillanás lefutását és felmérte a szelek kiterjedését, míg az XRISM észlelte a felvillanást és a szeleket, és vizsgálta azok sebességét és szerkezetét.
„Felfedezésük sikeres együttműködésből fakad, ami minden ESA-küldetés alapvető része.” Ezt közölte egy nyilatkozatban Erik Kuulkers, az ESA XMM-Newton projektjének kutatója.
A tanulmány szerzői úgy vélik, a szelek akkor keletkeztek, amikor a fekete lyuk kusza mágneses tere „kicsavarodott”. Azt mondják, ez a folyamat a saját galaxisunkban ismert nagy napkitörésekhez, az úgynevezett koronakidobódásokhoz hasonlít.
„Hasonló a Napból kitörő jelenségekhez, csak szinte felfoghatatlanul nagy léptékben.” Ezt mondta a tanulmány társszerzője, Matteo Guainazzi, az ESA XRISM projektjének kutatója.
Ezek a hasonlóságok megnyugtatóak a kutatók szerint, mert azt mutatják, hogy a szupernagy tömegű fekete lyukak olykor a mi közeli csillagunkhoz hasonlóan viselkedhetnek, így valamelyest oldva a körülöttük lévő rejtélyt.
A tudósok legutóbb november 11-én is rögzítettek koronakidobódásokat a Napról, a szél sebessége 1 500 kilométer per másodperc volt.