Gunther Krichbaum (CDU) német vezető politikus, az Európáért felelős államminiszter szerint itt az ideje, hogy az EU újragondolja politikáját és új utakat keressen – mind a bővítésben, mind a költségvetésben.
Az Európai Uniónak ismét növekednie kell, abban azonban még nincs teljes egyetértés, hogy ez miként történjen. Friedrich Merz német szövetségi kancellár továbbra is kitart amellett a javaslata mellett, hogy társult uniós tagságot kínáljanak Ukrajnának, Moldovának és a nyugat-balkáni államoknak, vagyis Albániának, Bosznia-Hercegovinának, Koszovónak, Montenegrónak, Észak-Macedóniának és Szerbiának.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bírálói szerint ez afféle „váróterem”, illetve másodrendű tagság lenne. Nekik Gunther Krichbaum azt veti ellen, hogy szemmel láthatóan még nem értették meg a modell lényegét.
A Külügyminisztérium Európa-ügyi államminisztere szerint ez egy egyértelmű elköteleződésről szól. Úgy fogalmaz: „Miért ne biztosíthatnánk ezeknek az országoknak, amelyek akkor már a társult tag státuszával rendelkeznek – természetesen szavazati jog nélkül –, hogy részt vegyenek az Európai Parlament ülésein? Ez nekünk egyetlen eurónkba, egyetlen centünkbe sem kerül.”
Krichbaum szerint ez egyúttal egyértelmű jelzés lenne Kínának, Oroszországnak és más országoknak is, azt üzenve: „Ezek az országok hozzánk, az Európai Unióhoz tartoznak.”
Így azt is lehetne éreztetni az uniós csatlakozásra váró országokkal, hogy már most is egy kicsit „a klub részei” – magyarázza Krichbaum. Szerinte fontos, hogy ezeket az államokat közelebb vigyék az unióhoz, és fokozatosan integrálják.
„Új lépcsőzetes rendszer” az EU-bővítésben
Ezzel egy platformon van Friedrich Merz német kancellárral és francia hivatali partnerével, Emmanuel Macronnal, akik legutóbb június elején, a Montenegróban tartott EU–Nyugat-Balkán-csúcson szorgalmazták a folyamat felgyorsítását.
Gyorsítást Krichbaum is sürget, szerinte azonban most lenne itt az ideje annak is, hogy kritikusan átgondolják a csatlakozás módszertanát.
A jelenlegi modell több ponton sem tetszik neki: „A csatlakozási eljárásokat afféle magasugróversenyként szervezzük. A léc 1,50 méteren van, ez az úgynevezett acquis communautaire, vagyis az összes jogszabály, az Európai Unió teljes joganyaga ezen az 1,50 méteren, és az országoknak ezt kell átugraniuk. Valójában azonban ez az acquis communautaire már nem 1,50 méteren, hanem 2,10 méteren áll, mert az elmúlt tíz, húsz évben minden jogi szabályozás szigorodott, és új előírások is születtek.”
Magyarázatként: az úgynevezett acquis communautaire az Európai Unió teljes joganyagát jelenti – vagyis minden hatályos törvényt, szabályt és kötelezettséget, amelyet egy csatlakozó országnak maradéktalanul át kell vennie.
Krichbaum szerint számos új szabály született például a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem területén. Az egész már nem hasonlítható a korábbi standardokhoz. Miközben a csatlakozásra pályázó országok számára már az 1,50 méter is komoly kihívást jelentene. Szerinte egyértelmű: „El kell mozdulnunk ettől a magasugróversenytől.”
Egyfajta lépcsőt, fokozatos rendszert javasol, hangsúlyozva, hogy ez semmiképpen sem zsákutca lenne: „a végcél, a végállomás most is, és a jövőben is az Európai Unióban elnyert teljes jogú tagság”.
De mi a helyzet az EU-bővítés költségeivel? Elbírják-e még az unió nettó befizetői? Krichbaum megvalósíthatónak tartja mindezt, hiszen a költségvetés keretein belül történik, és a korábbi kedvezményezett országok ma már befizetők.
A mai Lengyelország például össze sem hasonlítható azzal az országgal, amely az uniós csatlakozás idején volt. „A lengyel gazdaság szárnyal” – fogalmaz Krichbaum.
Ez azonban korántsem igaz minden európai országra. Németország esetében például visszafogott a 2026-os növekedési előrejelzés, ami természetesen a Brüsszellel ápolt kapcsolatokra is kihat. Krichbaum hangsúlyozza, hogy a mozgástér korlátozott, és ezt az uniós tagállamok a 2028–2034-es időszakra szóló többéves pénzügyi keretről folytatott, még mindig rendkívül bonyolult tárgyalásokon is meg fogják érezni.
Új súlypontok a jövőbeli uniós költségvetésben
Valóban, az uniós „klub” jelenlegi tagjai most a jövőbeni EU-költségvetéssel vannak elfoglalva. Az Európai Bizottság hét évre szóló keretjavaslata 1700 milliárd euróról szól – ismerteti Krichbaum. Berlin ezzel szemben 400 milliárd eurós, drasztikus csökkentést követel az uniós költségvetésben.
Krichbaum számára elsősorban az számít, hogyan osztják el a pénzt: hol legyenek a súlypontok?
Szemléletváltást, sőt inkább újrakezdést sürget: „Ha ma találnánk fel újra az Európai Uniót, és elméletben lenne egy resetgomb, amelyet megnyomhatnánk, aligha a közös agrárpolitikával kezdenénk. Ez kétségkívül helyes döntés volt a múlt század második felében. Ma azonban olyan témák állnak az előtérben, mint a biztonság, a védelem, a kiberbiztonság, de természetesen az űrkutatás, a mesterséges intelligencia és a versenyképesség is. Mind olyan területek, amelyekről azt gondoljuk, hogy öt, tíz, tizenöt vagy húsz év múlva is ezekből táplálkozik majd a jólétünk.”
Amellett érvel, hogy a súlypontokat máshová kell helyezni, és azt javasolja, hogy a kohéziós politikát és az agrárpolitikát lényegében egy fejezetben, egy pillérben vonják össze.
Ezt követően a tagállamokon múlna, hogyan súlyoznak ezen belül. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradna, de a figyelemnek más területekre is ki kell terjednie.
Itt is éppúgy tempóra van szükség, mint az EU-bővítésnél. Krichbaum abban bízik, hogy az új uniós költségvetésről még az év vége előtt sikerül megállapodni.
Elmondása szerint: „Ezt sok okból remélem, mert talán még meg tudjuk jósolni, mi történik ebben az évben, 2026-ban. Azt azonban már nem tudom megmondani, mi minden várható 2027-ben. Akkorra a megegyezés még nehezebb lehetne. Vagyis már most is elég bonyolult a helyzet. Úgy gondolom, erős érdekünk, hogy az év végére valóban lezárjuk a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokat.”