A tervezet értelmében az állami kézben lévő hirdetőfelületek az önkormányzatok felügyelete alá kerülnek.
Bár Ursula von der Leyen, Volodimir Zelenszkij és Manfred Weber az áprilisi parlamenti választásokon ellenzékbe került Fidesz választási plakátkampányának a legfontosabb szereplői voltak, ma a választók emlékezetébe égett plakátok sehol sincsenek. Az április 12-i választásokon győztes Tisza Párt közel másfél hónapja kormánypárt: nagy tempóval dolgozik azon, hogy a kampányban tett ígéreteit megvalósítsa.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A munka legfontosabb helyszíne az Országgyűlés, ahol a Tisza Párt egyik első törvényjavaslata volt a politikai plakátkampányok korlátozására irányuló tervezet. Tárkányi Zsolt, Bódis Kriszta és Csontos Bence képviselők ezt egyebek közt arra hivatkozva nyújtották be, hogy ne történhessen a legutóbbi kampányhoz hasonló hangulatkeltés és plakátszennyezés.
A törvényjavaslat értelmében tilos lenne „olyan politikai reklám terjesztése, amely az egyenlő emberi méltóságot megsérti vagy eltagadja, vagy valamely nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség méltóságát sérti vagy tagadja, valamely közösség kollektív bűnösségét közvetíti, vagy a gyűlölet keltésére alkalmas társadalmi ellenségkép kialakítására bármilyen módon irányul."
A tervezet egyik leghangosabb támogatója a közlekedési és beruházási miniszter. Vitézy Dávid a korrupcióra, a helytelen állami forrásfelhasználásra és a dezinformációra vonatkozó nyilatkozatait a vizualitással foglalkozó szakértők azzal egészítik ki, hogy a plakátkampány komolyan hatott a választók hangulatára és pszichéjére. A művészettörténészek szerint „a középfokú oktatásból kivezetett művészettörténet-tantárgy sokat segíthetne abban, hogy a diákok megtanulják felismerni a propagandát”, és abban is, hogy hosszútávon megvédjék magukat annak hatásaitól.
Mint azt Katona Anikó, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze hangsúlyozza, elsősorban a vizuális neveléstől érdemes várni, hogy a civilek képesek legyenek a képi toposzok felismerésére és értelmezésére. Mint mondja, lehetséges, hogy a szóban forgó toposzokat maga az alkotó sem használja tudatosan, így nem magától értetődő, hogy azokat a befogadó, jelen esetben a plakátot szemlélő választó racionálisan értelmezi. Mint hozzáteszi, az elmúlt tizenöt évből konkrét példát is tud a toposzhasználatra: „a Sorost gyalázó plakátok, hogy ő nevessen a végén, nagyon egyértelműen antiszemita képi toposzokra mentek rá."
Tárkányi, Bódis és Csontos törvényjavaslatának értelmében az állami kézen lévő hirdetőfelületek újból az önkormányzatokhoz kerülnek, az óriásplakátokat pedig szeptember 30-ig le kell bontani.
Keszthelyi András, kampányszakértő szerint nagyon fontos lépés, hogy visszaadják a jogköröket az önkormányzatoknak. „Őszintén szólva, hogy tartalmilag hogy lehet a gyűlöletbeszédet korlátozni, az mindig egy nagyon ingoványos talaj, hogy mikor lépünk át a szólásszabadság korlátozásába" – magyarázza, hozzátéve, hogy az utolsó kampány óriásplakátjairól azt gondolja, hogy azok egy jelentős része átmenne egy gyűlöletbeszéd-szűrőn. „Ne Zelenszkij nevessen a végén: hát, oké" – summázza.
Budapest legsűrűbben lakott belső kerületeiben 145 nagy méretű egyedi reklámeszköz, 204 feszített és 63 tűzfalon elhelyezett reklámháló van. Ez csak a töredéke a törvényjavaslat által szabályozandó felületeknek.