Meloni és Trump összezördülései nem rengetik meg Róma és Washington kivételezett tengelyét: az USA olaszországi katonai jelenléte és az olasz cégek amerikai szerződései túl stratégiaivá teszik ezt a kapcsolatot ahhoz, hogy megszakadjon.
Az Egyesült Államoknak az 5 ezer katona Németországból történő kivonásáról szóló bejelentése és az ugyanezzel az iránnyal kapcsolatos, Olaszországnak és Spanyolországnak címzett fenyegetések a múlt héten kétségeket ébresztettek az Olaszország területén szolgálatot teljesítő mintegy 12 ezer amerikai katona jövőjét illetően, és arra késztették Giorgia Melonit, hogy péntekre találkozót tűzzön ki Marco Rubióval, egy nappal azután, hogy az amerikai külügyminiszter csütörtökön a Vatikánban felkereste XIV. Leó pápát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az olasz miniszterelnök és az amerikai elnök között, mióta utóbbi visszatért a Fehér Házba, fennálló kivételezett viszony a múlt hónapban gyorsan válságba került, miután Meloni elfogadhatatlannak nevezte Donald Trumpnak a pápát érő „gyengeségről” szóló vádjait, Trump pedig bátorság hiányával vádolta, amiért nem segítette szövetségesét az Irán elleni háborúban.
„Olaszország mindig tiszteletben tartotta a NATO-n belül vállalt kötelezettségeit” – hangsúlyozta hétfőn a kormányfő az Európai Politikai Közösség örményországi csúcstalálkozója margóján –, „és nem értenénk egyet az amerikai jelenlét csökkentésével”, ahogyan a közel-keleti háború megindításával sem értettek egyet.
Az a döntés, hogy ne terjesszék ki a sigonellai amerikai támaszpont használatát Irán elleni offenzív műveletekre, felbőszítette Trumpot, de több érv is amellett szól, hogy ez az összezördülés nem vezet töréshez a két NATO-szövetséges között, és Olaszország továbbra is a Fehér Ház egyik kiemelt európai tárgyalópartnere maradhat.
Miért valószínűtlen az USA kivonulása Olaszországból
Trump szókimondó, olykor túlzó nyilatkozatai várhatóan a felszínen maradnak, és nem ássák alá Washington és Róma kapcsolatát, történelmi, stratégiai és gazdasági okokból – magyarázza Gregory Alegi, az Egyesült Államok történelmét és politikáját oktató professzor a római Luiss egyetemen.
„Olaszország és az Egyesült Államok immár 80 éve rendkívül szoros kapcsolatot ápol egymással, mindkét fél érdekében, és egyetlen olasz kormány sem volt soha Amerika-ellenes” – mondta Alegi az Euronewsnak. – „Gondolja csak el, mi történne, ha bezárna Sigonella: két-három repülőgép-hordozóra lenne szükség a Földközi-tengeren. Az Egyesült Államoknak stratégiai érdeke, hogy fenntartsa jelenlétét Olaszországban.”
A professzor szerint évtizedek óta napirenden van az ázsiai stratégiai áthelyezkedés, amióta összeomlott a Szovjetunió, és az Egyesült Államok fő ellenfél nélkül maradt.
Donald Trump lobbanékony, „transactional”, vagyis az üzleti alkuk logikáját követő magatartása, amelyet még régi vállalkozói múltjából hoz, önmagában tehát nem járna stratégiai irányváltással.
„Az Egyesült Államok számára Európában a jelenlét minősége a kiváltságos tényező, a csak náluk meglévő technológiai képességek – például az űr- és parancsnoki központok, valamint a kiberrendszerek – miatt” – magyarázza Alegi –, „és ez azon sem változik, ha 5 ezer katonát kivonnak.”
E technológiai fölény példájaként a professzor az Alliance Ground Surveillance (AGS) programot említi, a NATO légifelderítési és hírszerzési programját, amely pilóta nélküli repülőgépekre és radarállomásokra támaszkodik (forrás: olasz), és amely az Egyesült Államok szicíliai telepítéseire épül.
„A sigonellai AGS-nek nincs alternatívája, és Olaszország jó munkát végzett azzal, hogy megteremtette azt a szabályozási rendszert, amely lehetővé teszi e műveletekben részt vevő pilóta nélküli légi járművek, azaz UAV-k együttélését a hagyományos légi közlekedéssel.”
Katonai szerződések szerepe és Crosetto washingtoni útja
Akárcsak Európa, „Olaszország is mindig a szociális kiadásokra költött, és mások védelmére támaszkodott”, de „a helyzet megváltozott” az ukrajnai és közel-keleti háborúk nyomán, amelyek újrafegyverkezésre kényszerítették Európát – érvel Alegi, aki nemrég szerkesztette (forrás: olasz) a Rubbettino kiadónál megjelent Quale difesa per l'Europa című kötetet.
„Szemléletváltásra van szükség, hogy megértsük: a védelmi és biztonsági kiadások nem holt terhek, hanem a polgároknak nyújtott szolgáltatások, egyben magas hozzáadott értékű ágazat” – folytatja.
Ezt bizonyítják az amerikai haditengerészet Fincantierinél leadott megrendelései és az Egyesült Államokban megvalósuló beruházások egy másik, részben állami tulajdonú vállalat, a Leonardo részéről is, az Olaszországgal fennálló katonai kölcsönös függés azonban a közeljövőben tovább is erősödhet.
Guido Crosetto védelmi miniszter washingtoni látogatásra készül, ahol a hivatalos megbeszélések napirendjén régi és új katonai szerződések egyaránt szerepelhetnek.
„Jó példa erre az M-346-os kiképző repülőgép, amelyet az amerikai haditengerészet is megvásárolhatna. Ha ez sikerülne, az egyfajta minőségi pecsétet jelentene, és megnyitná az utat az előtt is, hogy az Egyesült Államok más, egyébként nehezen elérhető piacokon is értékesítse a típust” – magyarázza a Luiss professzora –, „ahogyan történt ez akkor is, amikor Ausztrália megvette a C-27-eseket.”
Az M-346-os egy kétüléses repülőgép, amelyen a pilótákat az új generációs vadászgépek üzemeltetésére képzik ki; már szolgálatban áll Olaszországban, Lengyelországban, Görögországban, Izraelben, Katarban és Szingapúrban. A szintén a Leonardónál gyártott C27J Spartan ezzel szemben taktikai szállító repülőgép, amely számos ország – köztük az Egyesült Államok – fegyveres erőinek is rendszeresített eszköze.
„Gondoljon csak a camerii F-35-ös gyártósorra is, amely kulcsfontosságú központtá vált e vadászgépek szállításában és karbantartásában” – teszi hozzá az oktató az Olasz Légierő novarai tartományában működő bázisára utalva, ahol az Egyesült Államokon kívüli két F-35-ös összeszerelő és ellenőrző üzem egyike működik (a másik a japán Nagojában található).
Rubio vatikáni látogatása
Alegi szerint a külügyminiszter csütörtöki és pénteki látogatása nem közvetlenül Olaszország szempontjából lesz sorsdöntő, hanem elsősorban az amerikai katolikus választóknak a Trump-kormányzattal szembeni elégedetlenségével függ össze a jövő novemberi félidős választások előtt, valamint azzal, hogy Leone eddigi állásfoglalásai közelebb állnak Ferenc, mint XVI. Benedek nézeteihez, jóllehet az amerikai konzervatívok inkább az utóbbihoz hasonló irányvonalat reméltek.
Trumpnak a pápát célzó legújabb, szerdai támadása azonban megnehezítheti a katolikus Rubio feladatát. Az előző kirohanásra Prevost úgy reagált, hogy „nem fél” az amerikai kormányzattól, és továbbra is „hangosan kíván a háború ellen beszélni”, mivel „nem politikus”.
A külügyminiszter és a pápa találkozóján „őszinte eszmecsere” várható a Trump-kormányzat politikájáról – jelezte szerdán a Szentszék melletti amerikai nagykövet, Brian Burch.
Rubio az elmúlt egy évben már harmadszor jár Olaszországban (és másodszor a Vatikánban Leonénál), és ezúttal találkozik Antonio Tajani külügyminiszterrel, Guido Crosetto védelmi miniszterrel, valamint a szentszéki államtitkárral, Pietro Parolinnal is.