Az USA–iráni feszültség zavarja a közel-keleti energiaszállítást, emeli az olaj- és gázárakat: Brüsszel Hálózatcsomagja csökkenti-e Európa energiafüggését?
Az energiakitettség 2022-ben vált Európa sürgető problémájává. 2026 fordulópont lehet. A Hálózatok csomag és az Állampolgári energia csomag célja egy egységes európai energiapiac kialakítása határokon átnyúló infrastruktúrával, hogy biztonságosabbá és hozzáférhetőbbé tegye az energiát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az EU továbbra is erősen támaszkodik az importált fosszilis energiahordozókra. Az orosz befolyás csökkentése érdekében az EU számos tagországa a cseppfolyósított földgázra (LNG) állt át, amelynek 10–15%-a ma már a Hormuzi-szoroson halad át.
A közelmúltbeli támadások az Öböl térségében megbénították az áthaladást a szoroson, ami felerősíti Európára gyakorolt hatásukat. A kínálat szűkössége növeli az olaj és a gáz iránti keresletet, ami felhajtja az áram- és üzemanyagárakat.
Európa erőfeszítései az energiakitettség csökkentésére elmaradtak a lehetőségeitől. Damian Boeselager EP-képviselő, a Volt társalapítója szerint ezért egy évtizedes „reaktív hozzáállás” a felelős.
Mennyire felkészült ma Európa?
A REPowerEU keretében az EU határozottan bővítette a tagállamok gáztároló-kapacitását, és előírta, hogy azokat minden évben legalább 90%-os szintre töltsék fel, ezzel 2022-től erősítve az energiabiztonságot.
A megújuló energiahordozók 2025-ben az EU teljes energiafogyasztásának 25,2%-át adták, ami növelte a blokk hazai energiatermelését, miközben az orosz gázimport 2022-es 45%-os arányáról 2025-re 13%-ra csökkent.
Döntő jelentőségű volt a fosszilis energiahordozók forrásainak diverzifikálása. 2021-ben az orosz gáz az import 45%-át, az olaj 27%-át, a szén 50%-át adta. A legfrissebb adatok szerint 2025 harmadik negyedévében az EU LNG-importjának 60%-a az Egyesült Államokból érkezett, a szén 70%-a Ausztráliából és az USA-ból jött, a blokk kőolajszükségletének 42%-át pedig Norvégia, az USA és Kazahsztán fedezte.
A hazai termelés az EU gázszükségletének mindössze 10%-át fedezi. Az EU határozottan nekilátott az orosz fosszilis energiahordozók kivezetésének, így az LNG részesedése a gázimportban 2021 és 2025 között 20%-ról 45%-ra nőtt.
Mivel az LNG 10–15%-a a Hormuzi-szoroson halad át, az orosz vezetékes gázról való leválás lényegében az ebben a térségben szállított LNG-re helyezte át Európa függőségét.
A 2022-nél erősebb felkészültség ellenére Európa továbbra is kiszolgáltatott. Irán új legfőbb vezetője, Mojtaba Hamenei megfogadta, hogy fenntartja a szoros blokádját, így az Európába irányuló LNG-útvonalak váltak az unió új sebezhetőségévé.
Az európai függőség mértéke
Az EU 2025-ben 396 milliárd eurót költött fosszilisenergia-importra; ez emlékeztet arra, hogy az energiafüggőség csaknem hat évtizede nem fog csendben és gyorsan megszűnni.
Az Unió teljes energiaigényének 57%-át importból fedezi. A legnagyobb tétel az olaj 37%-kal, ezt követi a gáz 21%-kal és a szén 12%-kal. Az olajellátásban az Egyesült Államok (16%), Norvégia (12%) és Kazahsztán (9%) a fő beszállítók, míg a vezetékes gáz 30%-át Norvégia adja, és Oroszország – a kiterjedt szankciók ellenére – még mindig a földgázimport 14%-áért felel.
Az egyes országokat azonban nem egyformán érinti a helyzet. Málta energiájának 98%-át, Ciprus 88%-át, Luxemburg 91%-át importálja. Franciaország esete más: nukleáris energiája az importarányt 52%-on tartja, így kivételt jelent egy olyan régióban, ahol a legtöbb ország erősen rá van utalva a behozatalra.
A REPowerEU ugyan átrendezte a beszállítók körét, de a lényeget nem oldotta meg. Az amerikai LNG váltja fel az orosz gázt, és 2030-ra akár az uniós gázimport 40%-át is adhatja, új geopolitikai kockázatot teremtve.
2025-ben a megújulók már megelőzték a fossziliseket az EU villamosenergia-termelésében, és a végső energiafelhasználás 23%-át adták. Ez előrelépés, de a hálózat csak a történet egyik fele: a fűtés, a közlekedés és az ipar továbbra is százmilliárd eurós importszámlát eredményez.
Az EU válasza: Európa új ellátási rendszere
Európa energiakitettségére most jogszabályi válasz és 1,2 billió eurós számla érkezett: az uniós Hálózatok csomag. A Bizottság 2025 decemberében indította útjára, ez Brüsszel eddigi legambiciózusabb kísérlete az uniós villamosenergia-rendszer átalakítására – vagyis annak a vezetékekből, alállomásokból és technológiákból álló hálózatnak a modernizálására, amely az áramot az EU-országok között eljuttatja. A cél egyértelmű: gyorsabb építés, mélyebb összekapcsoltság és a behozott, geopolitikai sokkoknak kitett tüzelőanyagoktól való függés felszámolása.
A csomag újraszabályozza a tervezésre, engedélyezésre, beruházásokra és a határokon átnyúló koordinációra vonatkozó előírásokat, és négy kulcsfontosságú uniós jogszabályt módosít, köztük a megújuló energiáról szóló irányelvet és a villamosenergia-piaci kialakítást. Dan Jørgensen energiaügyi biztos és Teresa Ribera ügyvezető alelnök jelentős politikai tőkét tett fel rá, mint az európai stratégiai autonómia egyik pillérére.
A fő vita a projektek határidejéről szól. A 100 kilowatt alatti napelem- és energiatároló-beruházásokhoz elegendő lesz a hálózati csatlakozási engedély. A nagyobb hálózati projektek engedélyezését két éven belül le kell zárni, és ha a hatóságok kicsúsznak a határidőből, automatikus jóváhagyás lép életbe. A jelentős, határokon átnyúló közös érdekű projektek esetében az összes engedélyezési fázisra szigorú, 42 hónapos plafon vonatkozik.
Az iparági szereplők, például az Eurelectric támogatják a reformokat, de ellenzik a 10 megawatt feletti projektek kötelező haszonmegosztását. Ezeknél a beruházóknak a gazdasági előnyök egy részét meg kell osztaniuk a helyi érintettekkel. A környezetvédelmi civil szervezetek attól tartanak, hogy az ilyen projektek „kiemelt közérdekűnek” minősítése háttérbe szoríthatja a biodiverzitásra vonatkozó vizsgálatokat, és jogi vitákhoz vezethet.
A nemzeti kormányok továbbra sem értenek egyet. Németország és Dánia támogatja az uniós szintű koordinációt, de nem akar olyan központi tervezést, amely felülírná a nemzeti stratégiákat. Lengyelország és Románia lazább határidőket kér a közigazgatási kapacitáshiányra hivatkozva, és a költségmegosztásról sincs még konszenzus.
Európa széttagolt villamosenergia-hálózata jelenleg nem képes nagy mennyiségben átszállítani a határokon a északi-tengeri szélerőművek vagy az Ibériai-félsziget naperőműveinek áramát, ami gyengíti az energiaellátás ellenálló képességét. A csomag „Energy Highways” kezdeményezése nagy kapacitású folyosókat építene ennek orvoslására. Az ellátási lánc kockázatainak csökkentésére a csomag célul tűzi ki, hogy 2030-ra a transzformátorok és kábelek 40%-a uniós gyártású legyen, és új beszállító-átvilágítási szabályokat vezet be.
Brüsszel ezt az európai függetlenség gerincének nevezi. A megvalósítása lesz az igazi próba.
Tartalékok, árplafonok és rendkívüli egyeztetések
A számok gyorsan változnak. A holland TTF gáz-határidős jegyzései 60%-kal ugrottak meg az Irán elleni csapások óta. Az olaj ára hordónként 100 dollár fölé szökött. Az uniós gáztárolók töltöttsége, amelyet a tél előtt növelni kellene, mindössze 30%-on áll, szemben az egy évvel korábbi 39%-kal. A Goldman Sachs arra figyelmeztet, hogy a Hormuzi-szoros egyhónapos lezárása a gázárakat 73 euróra is felviheti megawattóránként.
Brüsszel reagált. A Bizottság rendkívüli ülésekre hívta össze gáz- és olajkoordinációs csoportjait. A pénzügyminiszterek Roland Lescure francia elnöksége alatt gyűltek össze a stratégiai tartalékok esetleges megnyitásáról tárgyalni. Az IEA 400 millió hordó felszabadítását hagyta jóvá – ez története legnagyobb beavatkozása –, amelyet 32 ország támogatott, köztük Németország és Ausztria.
A mélyebb megoldások tempóját éri azonban a bírálat. Ursula von der Leyen bizottsági elnök a március 19–20-i csúcs előtt felvetette a gázárak plafonjának vagy támogatásának gondolatát, miközben egyértelművé tette, hogy a visszatérés az orosz energiához „stratégiai hibának” minősülne.
Valdis Dombrovskis gazdasági biztos, aki az Euronews „Europe Today” című reggeli műsorában beszélt, üdvözölte az IEA lépését, de arra figyelmeztetett, hogy elhúzódó konfliktus esetén „stagflációs sokk” fenyeget. Jørgensen energiaügyi biztos visszautasította a karbonárazás felszámolására irányuló felhívásokat, ragaszkodva ahhoz, hogy a megújulók és az infrastruktúra jelentik az egyetlen tartós megoldást.
Németország jelezte, hogy a tartalékok megnyitása napirenden van, de „még nem”. A G7-ek fenntartották a lehetőséget az összehangolt készletfelszabadításra, de egyelőre nem éltek vele. A javasolt gázárplafon – amely egy, 2022-ben elfogadott, de soha be nem indított mechanizmust elevenítene fel – Berlin és Hága ellenállásába ütközik.
Boeselager nyíltan beszél az elhúzódó zavarok gazdasági következményeiről. Az olajár-sokk már most beépül az euróövezeti inflációba, miközben a válaszlépések eszköztára korlátozott.
„A hordónkénti ár 70 dollárról nagyjából 120-ra emelkedése óriási hatással van az euróövezeti inflációra: az árak és a kamatok egyszerre nőnek, ami az európai embereket és vállalatokat is nagyon súlyosan érinti.”
Spanyolország pénzügyminisztere, Carlos Cuerpo világosan fogalmazott: Európának most azonnal gyorsabb hálózati integrációra és határokon átnyúló piaci reformra van szüksége. A Hálózatok csomag és a belső energiapiac reformja legkorábban 2028-ra áll teljesen fel.
Az EU felkészültebb, mint 2022-ben volt. Az emelkedő árak és a félkész strukturális jogszabályok mellett azonban továbbra is széles a szakadék az egyeztetés és a tényleges cselekvés között. Boeselager szerint a mostani válságnak végre át kell kereteznie az energiatranzíciót: nem környezetvédelmi teherként, hanem gazdasági és szuverenitási kényszerként kell rá tekinteni.
„Az átállást mindig rendkívül költségesnek látjuk, miközben most azt tapasztaljuk, hogy valójában a nem-átállás kerül még többe” – mondta Boeselager az Euronewsnak.