12 perc Bod Péter Ákossal euróról és forintról: "Ez ál- vagy félszuverenitás"

Euronews, Tanács Gábor: Bizonyos értelemben abszurd dolog arról beszélni, hogy kell-e nekünk euró vagy nem, hiszen Magyarország kötelezettséget vállalt az Uniós csatlakozással arra, hogy be fogja vezetni ezt a pénzeszközt. Mit jelent ez a gyakorlatban, bevasalja ezt rajtunk valaki?

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Bod Péter Ákos: A 2004-es csatlakozásnál már lehetett tudni, hogy nincsen opt-out, tehát kimaradási opció, amit például a briteknél volt, a dánok is szereztek - nálunk már nem volt. Tehát aki jön - ezt lehetett tudni akkor - az át kell, hogy vegye a közös európai valutát. Hozzáteszem, teljesen világos volt, hogy érdeke is ez az új csapatnak, mely különben elég kicsike országokból állt. Saját nemzeti valutát működtetni annak a költségével, annak a bizonytanságával együtt... az volt a hipotézis, hogy örömmel jönnek.

Ezért tehát a kérdésnek az a része, hogy van-e valami ilyen büntetés, vagy rászorítás arra, hogyha valaki nem teljesíti a feltételt - vagy úgy elkeni, mint elhangzott, hogy a miniszterelnök azt mondja, hogy amíg ő van, addig nem lesz - ez azért nem merült fel, mert az volt a hipotézis, hogy úgyis belépnek, ahogy tudnak.

Szimbolikus jelentősége van, hogy ki van a papírpénzen

EN: Mik azok a gyökeres változások, amik bekövetkeznek egy ország gazdaságában, attól, hogyha átvált a nemzeti valutáról a közös pénzeszközre?

BPÁ: Ha az utca emberének a szemével nézzük, hogy milyen változást hozna: a tojást centben kellene mondani, így 42 cent, és nem azt mondani, hogy hány forint. A gazdaság szempontjából a gazdasági szereplőket nagyon nem borítaná meg, mert már most is van eurószámlájuk, meg hát a magyar gazdaságban a GDP-hez való hozzájárulásnak a fele olyan cégektől jön, amelyeknek külföldi a tulajdonosa. Bár forintban vezetik a könyveiket, abban fizetik a béreket, de nagyrészt euróban számolnak. Tudok olyan céget, ahol azért már az euróhoz van kötve a bér. Tehát ott sem lenne nagy átállási nehézség.

A probléma mindig a kisemberrel van. Főleg a korosztályi vonatkozásban, mert aki csecsemő és beleszületik az euróba, annak az a természetes. Aki már korosabb, és megszokta a helyi árakat, azoknak máshogy kell majd számolni. A gazdasági működés szempontjából azért vannak sokkal mélyebb hatások. Az állam szempontjából van változás, az iparkereskedelem szempontjából, és hát végül van egy politikai szimbolikus jelentősége, hogy mi van a papírpénzen.

"Ez ál- vagy félszuverenitás"

EN: Arra lettem volna kíváncsi, amit gyakran hallani Magyarországon, hogy a szuverenitásra hogyan hatna az euró bevezetése, és arra, hogy a jegybank mit képes tenni, hogyan képes kormányozni az ország gazdaságát?

BPÁ: A tankönyvi válasz erre az, hogy ha van nemzeti valuta, és azt tudja kontrollálni az állam, akkor például, ha jön egy válság, akkor le lehet értékelni a valutát, és a hazai termékeknek egy kis árelőnnyel lehet kilépni a piacra. Ez a tankönyv, a valóság egy kicsit más. Én nem látom, hogy a Magyarország típusú ország esetében lenne igazi szuverenitás, ez ilyen ál- vagy félszuverenitás, mert hát a magyar forint lebegő valuta.

Ha krízis van, akkor nagyon ki tud lendülni, és akkor ahelyett, hogy segítene a krízis menedzselésében - mert erre szoktak hivatkozni, akik szeretik a nemzeti valutát, hogy jó, hát a nemzeti bank befolyásolja. Nem nagyon befolyásolja, nem könnyen befolyásolja pont krízis idején, mert akkor pánik szokott kitörni, és akkor például a valutaárfolyam túl nagyot esik.

Az igaz, hogy segít az exportőröknek. Mikor hazahozzák a dollárt vagy az eurót, akkor több forintot kapnak itt érte. Ez nekik jó. A fogyasztónak persze nem jó. Tehát mikor azt mondjuk, hogy kinek jó, kinek nem jó, akkor azért különbséget kell tenni.

A Nemzeti Banknak van egy eszköze, elvileg, de ez az eszköz szerintem csorba. Ha vesszük a magyar helyzetet, hát sajnos ne kerülgessük, ez erősen inflációs valuta. Onnan is tudjuk egyébként, hogy amikor 20 évvel ezelőtt beléptünk az Európai Unióba, akkor 240 forintot kellett adni egy euróért, a beszélgetés pillanatában - én most nem néztem, pedig naponta hatszor nézem általában - mondjuk 382-t. Sokat gyengült, és ráadásul ez a hullámzás, ez nagyon hektikus, ami nehezíti a kiszámíthatóságot. Tehát a Nemzeti Bank mondhatja, hogy az egy eszköz a kezében, de azért egymást között valljuk be, ez egy elég gyenge eszköz.

Az átállás Nyugat-Európának is tíz évbe telt

EN: Az euró bevezetésnek vannak feltételei, amielyek közül tudomásom szerint Magyarország talán egynek felel meg a jelen pillanatban, de lehet, hogy egynek se. Mik ezek a feltételek, és hogyan felelünk meg ezeknek?

BPÁ: Amikor a közös piac létrejött, akkor még nemzeti valuták voltak, de próbálták azokat kicsit egymáshoz közelíteni, jött a nagy gondolat, hogy legyen egy közös valuta, ami legyen olyan erős, mint mondjuk a német Márka, vagy a Holland Gulden. És akkor ez persze azt is jelenti, hogy azokban az országban, amelyek egy kicsit inflációsabbak, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Görögország - szóval a déli rész - menjenek át egy fogyókúrán, apasszák le az államadósságot, nyomják vissza a deficitet, az infláció ne kapjon hátszelet a gyenge költségvetés miatt, és akkor kitalálták az úgynevezett maastrichti kritérium-rendszert, ami egy csomó pont, és ezek egyikének se felel meg jelenleg Magyarország. Egyiknek sem. Könnyű megjegyezni.

Mindig is probléma volt az államadósság, de például a 2000-es évek elején az mondjuk ment volna. Amikor az első Orbán-kormány azt mondta, hogy van szándék, akkor le kellett volna fogyasztani a deficitet, egy kicsit lejjebb vinni az inflációt, és akkor egy-két év alatt az teljesíthető program lett volna. Azt látjuk, hogy az átállás 10 évbe került Nyugat-Európának is.

A következő kérdés, hogy jó, hát ezen a felvételi vizsgán hogyan lehet átmenni? A válasz, hogy nem könnyen, de azért látjuk, hogy Észtországtól Szlovénián át most egészen Bulgáriáig végülis sikerült. Tehát megoldható a feladat, ugyanis alapvetően a költségvetés kell rendbe rakni. És amikor azt mondják, hogy mi a nehézség, akkor a nehézség az, ami a szépsége a feladatnak: a költségvetést így is, úgy is rendbe kellene tenni. De a politikusok azért szeretik ezeket a feladatokat arrébb tolni.

Nem az eurót utasítják el, hanem az oda vezető utat

EN: Magyarországnak miért lenne konkrétan jó ez az euróbevezetés?

BPÁ: A felmérések azt mutatják, hogy az emberek kétharmada szeretne eurót, tehát van egy erős kétharmados támogatása a társadalomban - nem a parlamentben, hanem a társadalomban. Az üzleti kör nagy többsége is szeretne eurót. Akik a negatív választ adják, azok se az eurót utasítják el, csak nem látják, hogyan tudna Magyarország most nagyobb átmeneti áldozatok nélkül bekerülni a valutaunióba.

Szóval a haszna az, hogy nincsen egy ingatag valuta, van egy nagyon erős valuta, ami a világ egyik vezető pénzneme, a második a dollár után. De ami a dollárral most éppen történőben van, utal arra, hogy ez egy elég speciális valuta. Nem egy országé, hanem egy zónáé, és a intézésében nem egy ország diktál, mert a dollár esetében ott a FED, meg ott van az amerikai elnök. Az euró esetében ott van az Európai Központi Bank, amelyben ott ülnek a tagállamok. Tehát aki azt mondja, hogy megszűnt a nemzeti valuta, nem mond teljesen jó választ erre, mert nem szűnt meg, csak ezután úgy hívják, hogy euró, és a róla szóló döntéseknél ott ül a jegybankelnököm, és szavaz. Azt lehet mondani, kicsit olyan mint egy társasház, hogy attól az a miénk, vannak a közös szabályok, és aki nem tartja be, az megüti a bokáját.

"Ez annak az udvarias megfogalmazása, hogy sose"

EN: Az euró elleni érvként gyakran felmerül Magyarországnak az Európai Unió átlagához képest a relatív alacsonyabb fejlettsége. Erre rendszerint a görög válság a példa. Ott a válságnak valóban ez volt-e az oka, a görögöknek az alacsonyabb fejlettsége és a közös pénz kombinációja okozta tényleg azt a bajt, amibe a görögök kerültek 2010 után?

BPÁ: Az országesetek előtt az alap kérdés az, hogy a fejlettségi szint számít-e abban, hogy valaki bekerüljön egy valuta-övezetbe. A történelmi válasz az, hogy nem. A dollárövezetben vannak országok, amelyek dollárt használnak, és sokkal kevésbé fejlettek, mint az Egyesült Államok. A font övezetben benne volt Nagy-Britannia és benne volt Egyiptom. Tehát a válasz az, hogy nem. Sőt, Koszovó például használja az eurót, pedig Koszovó jóval kevésbé fejlett, mint az uniós átlag. Úgyhogy ez nem gond.

Ezt az érvet egyébként használta a Nemzeti Bank korábbi vezetése a Magyarországon. És Orbán miniszterelnök úr is. Hogyha majd elérjük az uniós fejlettség 90 százalékos szintjét, akkor majd belépünk. Ez például a "sose" szónak a udvariasabb megfogalmazása, mert most olyan 70 százalékos fejlettségi szinten vagyunk. De fölötte például a bolgárnak. Úgyhogy ez igazából nem érv. Az viszont érv, hogy az államháztartás milyen állapotban van, na az a kemény érv.

Ha a belső rend nincs meg, az euró nem segít

EN: Ha már elkezdtük ezt, hogy milyen az államháztartás helyzete, ez hogyan függ össze?

BPÁ: Na most szóba jött a görög ügy is, például. A görögök bekerültek a klubba, de egy kicsit nagy államadóssággal. Sokkal nagyobbal, mint az előírt 60 százalék. Adott egy engedményt az európai intézményrendszer, hogy "gyertek azért, nyugodtan gyertek", elvégre 60 százaléknál nagyobb a GDP-hez mért államadóssága a belgáknak is. Nem lehetett volna a belgákat kihagyni. A belgák jöttek, az olaszok is jöttek pedig ott az államadósság a GDP 100 százalék körül van. És sok vagy nem sok, ha lefele tart ez az államadóssági hányad, tehát gyorsabban nő a gazdaság, mint az államadósság, akkor egy idő múlva ez a probléma megoldódik. A görögöknél azonban egy halom egyéb dolog történt. Már tagok voltak, amikor felborult az államháztartásuk, olimpiát rendeztek, az adóbeszedéssel problémák voltak, a politikai ciklusnál voltak költekezések, a statisztikai, hogy mondjam udvariasan, megfelelés sem volt tökéletes. Magyarul szólva eldugtak kiadási tételeket, elvesztek valahol a számítási rendszerűen. Tehát a görög eset az inkább arra utal, hogy lehet erős valutája egy országnak, de ha a belső rend nincs meg, a valuta nem védi meg.

Egyet nem lehet csinálni: odadobni a gyeplőt

EN: Nincs olyan problémánk, hogyan valósítjuk meg az euró bevezetését, mert a jelenlegi kormány nem akarja ezt. De tegyük fel, hogy valamikor egy magyar kormány elhatározza magát, és azt mondja, hogy akkor nekilátunk ennek a fogyókúrának. Meddig tartana? Azt mondják, ez egy ciklus alatt nem valósítható meg.

BPÁ: Az előző választásnál az akkori összetett koalíció - Márki-Zay Péter volt akkor ugye a miniszterelnök-jelöltjük - szóba hozta az eurót, bekerült a programba, és úgy emlékszem, hogy 5 év volt rá a kormányprogramban. Körülbelül annyi kell hozzá, ehhez a fogyókúrához. Azon kívül ez egy üzenet, hogy ez nem egy kormány ügye.

Azért ez ott lett sikeres, és ott ment át, ahol az ellenzék is tudomásul vette legalább, vagy támogatta. Vagy amikor az ellenzék került kormányra, mint Fico, akkor nem csinálta vissza, hanem megértette, hogy a) már bele lett fektetve egy halom erőfeszítés, b) jó is az országnak, c) muszáj, kötelező, mert hiszen van rá egy jogi kötelezettség.

Mikor a horvátok eldöntötték, hogy belemennek ebbe a folyamatba, onnantól kezdve a bóvli besorolású horvát szuverén kockázatot elkezdte a piac javítani, és most már előttünk van. Tehát a magyar besorolásnál sokkal jobb a horvát, és olcsóbban tudja finanszírozni magát a horvát állam, mint a magyar állam. Mikor kibocsát egy 10 éves kötvényt, a magyar állam fizet mondjuk 7 százalékot, a horvát fizet 3,5-öt. Óriási különbség.

Nekünk le kellene vinni ezeket a mutatókat az európai mérce szerinti szint alá. Ez egy kemény folyamat, de ebből az is következik, hogy ha jön egy következő választás, vagy egy uniós választás, lehet kampányolni azzal, hogy ki hogyan akar kormányozni, lehet azzal, hogy ki milyen célokat tűz ki, általában mit akar csinálni az oktatással, az egészségüggyel, infrastruktúrával. Egyet nem lehet csinálni: odadobni a gyeplőt, és elkezdeni költekezni, mert akkor a kormány beleütközik a maga által vállalt korlátokba. Ezt nagyon várnám.