Az, hogy a francia elnöknek nem sikerült blokkoló kisebbséget összehoznia a Mercosur-megállapodás ellen, jól mutatja, hogy az otthoni belpolitikai káosz mennyire aláásta brüsszeli befolyását.
Franciaországot súlyos belpolitikai problémák sújtják, mióta Macron 2024 júniusában feloszlatta a nemzetgyűlést. A nemzetgyűlés azóta többször átrendeződött: 2025 szeptembere óta Sébastien Lecornu a harmadik francia miniszterelnök, de egyes elemzők szerint az ő napjai is meg vannak számlálva.
Pénteken Párizs gyakorlatilag az Európai Unió számára fordulópontot jelentő pillanatban szorult háttérbe Brüsszelben, mivel nem sikerült megakadályoznia a Mercosur-megállapodást. A hetekig tartó, országos gazdatüntetések és a bizalmatlansági szavazás veszélye miatt Macron úgy döntött, hogy ellenzi az Európai Bizottság által a Mercosur-országokkal, tehát Argentínával, Brazíliával, Paraguayjal és Uruguayjal 25 évre szóló megállapodásról folytatott tárgyalásokat.
A Mercosur-megállapodás lényege, hogy végrehajtása esetén egy 700 milliós szabadkereskedelmi övezet jönne létre, amely új piacokat nyitna az uniós vállalatok előtt éppen akkor, amikor az EU legnagyobb kereskedelmi partnerének számító Egyesült Államokkal egyre hűvösebb a viszony, és Trump folyton hatalmas vámokkal dobálózik.
A Mercosur-megállapodást támogató országok, így Németország, Spanyolország, és egyébként az Európai Bizottság eltökéltek a Mercosur mellett, noha a mezőgazdasági termelők tiltakoznak, hogy a szerződés tisztességtelen versenynek teszi ki őket a latin-amerikai importtal szemben.
Franciaország hosszú ideje nyomást gyakorolt az Európai Bizottságra. Egy, az Euronewsnak névtelenül nyilatkozó uniós diplomata szerint Párizs pénteken megköszönte a Bizottságnak az elmúlt évben a mezőgazdasági termelőknek tett engedményeket, de végül politikai okokra hivatkozva közölte Brüsszellel, hogy továbbra is ellenzi a megállapodást.
A várakozásoknak megfelelően Olaszország (melynek támogatására Franciaországnak szüksége volt az EU lakosságának 35%-át képviselő négy tagállamból álló blokkoló kisebbség biztosításához) támogatta a megállapodást. Az olaszok bólintását elősegítette, hogy az Unió a közös agrárpolitikából származó 45 milliárd euróhoz a tervezett 2030-as dátum előtt korábban ad hozzáférést, és hogy a műtrágyákra kivetett szén-dioxid-határadót visszamenőlegesen befagyasztja.
Az Európai Bizottság egy éven át szorgalmazta a megállapodást, és számos engedményt tett, hogy konszenzusra jusson az uniós országokkal. Ursula von der Leyen hajthatatlan volt Franciaország esetében, és hogy le tudta gyűrni őket, ahhoz a már említett belpolitikai káosz erősen hozzájárult, pedig Párizs ellenállása a múltban elég lett volna ahhoz, hogy a Bizottság a francia kormány haragja miatt meghátráljon.
A Bizottság korábbi elnöke, Jean-Claude Junker híres mondása volt, hogy _"_La France... C'est la France!", utalva arra, hogy Párizs az EU engedékenységével nem törődve is mindig a saját feje után megy. Úgy tűnik, hogy ezek az idők most egy időre véget érnek.
Von der Leyen kihasználja Macron gyengeségét
Macron 2024 júniusban döntötte el, hogy feloszlatja a francia nemzetgyúlést, döntése pedig megváltoztatta a hatalmi viszonyokat Brüsszelben. Ursula von der Leyen azóta a francia elnök háttérbe szorítására törekedett, noha Macron 2019-ben támogatta a Bizottság élére történő kinevezését.
Alig három hónappal a nemzetgyűlés feloszlatása után Macron kiszorította Thierry Breton francia uniós biztost az állásából, pedig Breton volt a két mérföldkőnek számító uniós digitális jogszabály, a digitális piacokról szóló törvény és a digitális szolgáltatásokról szóló törvény tervezője, egyben a francia érdekek kérlelhetetlen védelmezője Brüsszelben. Macron Bretontaz egyik legrégebbi szövetségesére, Stéphane Séjournéra váltotta, aki 2024 januárjától szeptemberig francia külügyminiszter volt. Brüsszelben Séjournét kevésbé tekintik befolyásosnak Bretonhoz képest, elég annyit megjegyezni, hogy míg Breton korábbi tárcája a digitális politikára, a védelemre és az űrkutatásra is kiterjedt, addig Séjourné csak az ipari stratégiára és az egységes piacra összpontosító tárcát kapott.
Franciaország csökkenő befolyása nem maradt észrevétlen a többi ország diplomatái számára sem, és szinte hozzászoktak, hogy a politikai széttagoltság és a pártok közötti harcok megbénítják az Unió második legnagyobb tagját. A francia kormány fájdalmas, gazdaságélénkítő erőfeszítései miatt az uniós diplomaták azzal élcelődnek, hogy Franciaország "a legtakarékosabb uniós tagállammá" vált.
Jó ötletek, rossz időzítés Emmanuel Macron számára
A francia elnök jelenleg kínos helyzetben van. Párizsnak még mindig van elég befolyása ahhoz, hogy ráhatással legyen a kulcsfontosságú döntésekre, és Macron is maradhat véleményformáló. A francia elnök nemrég azzal került címlapokra, hogy ő volt az első európai vezető, aki felvetette a nemzeti erők Ukrajnába való telepítésének lehetőségét, az eleinte irreálisnak tartott ötlet pedig új lendületet kapott akkor, amikor Donald Trump visszatért a Fehér Házba, és felborította az Egyesült Államok Oroszországgal kapcsolatos politikáját.
A helyszíni bevetés gondolatát hamarosan Keir Starmer brit miniszterelnök is felkarolta, és azóta is ők a Tettrekészek Koalíciójának vezetői, melynek napirendjén az ukrajnai béke áll az első helyen, illetve a béke fenntartása.
A hét elején Starmer és Macron is aláírt egy szándéknyilatkozatot Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel arról, hogy tűzszünet esetén többnemzetiségű erőket állítanak fel. A Mercosur-megállapodás viszont ott mutatja meg Macron gyengeségeit, ahol a legjobban fáj neki - azaz otthonában, Franciaországban.
A cikk írásában részt vett Jorge Liboreiro.