A szárított tőzegből származó szén-dioxid-kibocsátás komoly problémát jelent Írország középső részén. A Peatlands for Prosperity projekt úttörő szerepet játszik a paludikultúra terén, amely a szén-dioxidot termelő területeket fenntartható gazdasági lehetőségek forrásává alakítja át.
Írország középső része, Midlands ellentmondásokkal teli régió. Földrajzilag a sziget szívét képezi, változatos tájjal, tavakkal, folyókkal és hatalmas tőzeglápokkal. Demográfiailag az ország egyik legfiatalabb és leggyorsabban növekvő régiója, lakosságának közel 50%-a 35 év alatti. Gazdasági szempontból azonban súlyos válsággal küzd. Generációk óta a helyi gazdaság a tüzelőanyagként használt tőzeg kitermelésére támaszkodott, ami jelentős mennyiségű CO2-kibocsátással jár.
Most egy úttörő európai projekt, a Peatlands for Prosperity (Tőzeglápok a jólétért) próbálja segíteni a régiót a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából terhelt múltból egy fenntartható jövőbe való átmenetben. A kihívás nem csupán környezeti jellegű; ez egy küzdelem a hátrányos helyzetű vidéki lakosság gazdasági megélhetésének biztosításáért.
A tőzeglápok Írország területének több mint egyötödét fedik le. Évszázadokig ezeket a területeket lecsapolták, hogy megkönnyítsék a tőzegkitermelést és a hagyományos gazdálkodást. Douglas McMillan, a Green Restoration Ireland ügyvezető igazgatója elmagyarázza ennek a hagyománynak a láthatatlan költségeit:
„A tőzeg teljes egészében szénből áll. Egy egészséges tőzegláp 98%-ban vízből áll, ezért ahhoz, hogy bármit is lehessen vele csinálni, le kell csapolni és a nedvességtartalmát 80-85%-ra kell csökkenteni. De természetesen, amikor lecsapoljuk, a tőzeget oxigénnek tesszük ki, és nagyon magas kibocsátás keletkezik a levegőbe. Évente akár 30 tonna CO2 hektáronként.”
A projekt által javasolt megoldás a „paludikultúra”, azaz a nedves talajon történő gazdálkodás. A talajvízszintet a felszín 10–40 cm-es mélységéig emelve az oxidáció leáll, és a föld a szénforrásból szénelnyelővé válik.
A Peatlands for Prosperity kezdeményezés nem elméleti gyakorlat; két különböző helyszínen, Offaly megyében tesztelik, amelyek mindegyike egyedi funkciót lát el.
Az első „paludikultúra bemutatóterem” Donie Regan farmján, Shinrone-ban jött létre. A projekt kutatási és fejlesztési központjaként ez a helyszín kis léptékű, nagy értékű növénytermesztési kísérletekre összpontosít. Itt a kutatók a bogyós gyümölcsök, különösen az áfonya, a vörösáfonya és a feketeáfonya, valamint gyógynövények, például a mocsári mirtusz és ipari növények, például a tőzegmoha életképességét tesztelik.
A második helyszín Adrian Egan Landscape Farmja Ballinahownban. Ez egy gyakorlati laboratórium, amelynek célja a kereskedelmi méretezhetőség bizonyítása. A Peatlands for Prosperity ugyanis elsősorban a helyi gazdák számára jelent létfontosságú erőforrást az ökológiai átállás során.
Adrian havonta workshopot szervez, hogy megossza a kísérletek eredményeit, és a résztvevőknek segítséget nyújtson új vállalkozásuk létrehozásához. Vagy, ahogy ő mondja: „A Peatlands for Prosperity alapvetően csak azt tanítja az embereknek, hogy számos módon lehet termékeket előállítani a tőzeglápokból, és ezzel egyidejűleg biztosítani a biológiai sokféleséget, miközben olyan termékeket állítunk elő, amelyek felhasználhatók a gazdaságban.”
Az egyik résztvevő, Peadar O’Laughlin máris megtalálta a módját, hogy hasznosítsa az újonnan tanultakat: „A mai foglalkozás alapján fontolóra vettem, hogy talán a nádasokat, egy olyan növényt használhatnék, amelyet a tetőfedők is felhasználhatnak. Mindenképpen elolvasom a ma kapott szakirodalmat, és más növényeket is megfontolok.”
A 300 000 eurós projektköltségvetést az EU és az ír kormány közösen finanszírozta az EU igazságos átmenet alapján keresztül, amely az európai kohéziós alap egyik eszköze, és eddig több mint 170 projektet támogatott a tágabb Midlands régióban. Az Eastern and Midland Regional Assembly (EMRA) által kezelt finanszírozás nem Brüsszelből érkező, felülről irányított irányelv, hanem egy „alulról felfelé” építkező stratégia, amelybe bevonják Laois, Longford, Offaly és Westmeath helyi hatóságait.
Clare Bannon, az EMRA megbízott igazgatója megjegyzi: „Számos projekt fut ezzel párhuzamosan. Megpróbáljuk elvetni a magokat, hogy ezeknek a közösségeknek a fenntarthatósága biztosítva legyen, és hogy legyen jövőjük itt, a Midlands régióban.”
Most az a kihívás, hogy lehetővé tegyék a méltányos átállást, és az éghajlati kérdéseket a növekedés lehetőségeivé alakítsák.