Az unió "szén-dioxid völgyeiként" ígéretes jövő előtt állhatnak az európai ipari központok, főként a németországi Rajna-vidéki.
HIRDETÉS
Ahogy az európai "hidrogénbuborék" egyre nő, a vállalatok és a befektetők elkezdtek "hidrogénvölgyekről" álmodni, miközben a politikusok öntik a támogatásokat abba, amik reményeik szerint a kaliforniai digitális technológiai Eldorádó ihlette, egymással összekapcsolt ipari klaszterekké váló területekké válhattak volna - írja az Euractiv.
Miután ezek az álmok összeütköztek a rideg valósággal, sokakban felmerült egy új típusú klaszter alternatív jövője, amelyben az európai ipar továbbra is termelhet szén-dioxidot: a "szén-dioxid völgy", ahol az üvegházhatású gázt szén-dioxid-leválasztással és -tárolással (CCS) megfogják meg és kezelik és eladják, ahelyett, hogy a klímát rontaná.
CO2-kibocsátásban nem lesz hiány - írja a brüsszeli lap. Az ipari folyamatok – a cementgyártáshoz szükséges mészégetés, üveg- és papírgyártás, valamint szénhidrogének krakkolása (hőbontása) – 2050-ben körülbelül 130 millió tonna kibocsátást fognak generálni, állítja a Frontier Economics kutatócég az eFuel Alliance megbízásából készített új tanulmányában, amely a szintetikus üzemanyagok gyártását támogatja.
– mondja Tobias Block, az eFuel Alliance képviselője.
Ezek nagy része Európa kiterjedt ipari szuperklaszterében fog koncentrálódni, amelynek központja Rajna-vidék, Németország ipari központja, és az adatok szerint a tökéletes hely egy jövőbeli szén-dioxid völgy létrehozásához.
Hagyományosan az olaj- és gázipari vállalatok azt az elképzelést támogatják, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat környezetbarátabb alternatívákkal váltsák fel, amelyek a levegőből kivont hidrogénre és CO2-re épülnek – ezért hoztak létre olyan csoportokat, mint az eFuel Alliance.
Most pedig az ipari kibocsátásokat is meg akarják csapolni, a CO2 koncentrációja és bőséges mennyisége miatt. A jelenlegi uniós szabályok arra kényszerítik a vállalatokat, hogy vagy fizessenek a szennyezés miatt, vagy pedig szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológiával véglegesen megkössék a kibocsátott CO2-t, megakadályozva ezzel a potenciális vásárlókat abban, hogy hozzáférjenek.
A gazdasági életképesség biztosítása érdekében azonban ezeknek a vállalatoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük olyan forrásokhoz, amelyek elegendő mennyiségű CO2-t biztosítanak – állítja a Frontier Economics részéről Lino Sonnen. A szakember szerint szükség lesz a szénre "a befektetési horizonton túl is, ami eleve 20 év vagy annál hosszabb időtávlat is lehet, és néhány meglévő nagy kibocsátót különösen vonzóvá tesz."