Playboy magazinnak pózoló francia miniszter és titkos viszonyokról leplet lerántó konzervatív brit képviselő borzolták a kedélyeket a politika világában erotikus regényeikkel. Az "írói babérokat" nem egyszer karrierjük bánta.
HIRDETÉS
Az ihlet sokszor a legváratlanabb helyekről érkezik, tartja a vélekedés, de ki gondolta volna, hogy egy közhivatal is inspirálhat romantikus, sőt – gyakran sötét, egyenesen tiltott – erotikus fantáziákat? Márpedig spanyol, francia, osztrák és brit politikusok esetében is így történt.
Thomas Oberreiter, Ausztria EU-s nagykövete (2023-2025)
Július végén sokkolta a hír Brüsszelt: az uniós intézményeknél dolgozó egyik osztrák képviselőt az a vád érte, hogy egy rendkívül explicit tartalmú blogot vezet. A női szemszögből megírt blog szado-mazochista találkozásokat ábrázoló jeleneteket tartalmaz – gyakran nem konszenzusos szexet leíró részekkel –, amelyeknek állítólag az 59 éves diplomata, Thomas Oberreiter a szerzője.
Bár Oberreiter tagadta, hogy bármi köze lenne a bloghoz, a nyomozás során kiderült, hogy a bejegyzéseket az osztrák külügyminisztérium IP-címeiről és eszközeiről publikálták. A blogot állítólag többször munkaidőben, hivatalos helyiségekből frissítették.
Több mint 30 évnyi európai és mexikói diplomáciai pályafutás után Oberreiter lemondott, és nem hajlandó nyilatkozni az ügyben. A férfi számos kulcsfontosságú pozíciót töltött be, többek között a konzervatív Osztrák Néppárt külügyminisztere, Alexander Schallenberg kabinetfőnöke is volt.
Marlene Schiappa, 2017 és 2023 között a francia kormány tagja
Marlene Schiappa nemek közötti egyenlőségért felelős államtitkárként (2017–2020), állampolgárságért felelős miniszterhelyettesként (2020–2022) valamint szociális és szolidáris gazdaságért felelős államtitkárként (2022–2023) dolgozott.
Már jóval miniszteri kinevezése előtt erotikus regényeket írt Marie Minelli néven. Amikor kinevezésekor ez kiderült, számos támadás érte, amelyeket szexistának minősített.
„Van egy kollégám a kormányban, aki köztudottan írt egy regényt. Senki sem gúnyolja ezért. Normálisnak tekintik: egy kicsit pimasz, de semmi gond. Mivel ő férfi, neki ez megengedett” – mondta akkor.
Schiappa soha nem titkolta a múltját, műveit a társadalom nők szexualitáshoz való viszonyáról alkotott nézeteinek megkérdőjelezésére szolgáló eszközként védte. Rendkívül termékeny szerző: hivatali ideje alatt 11 könyvet jelentetett meg saját nevén, egyet pedig „romantikus” alteregóján, Marie Minellin keresztül.
Nemcsak az írásra fordított idő miatt kapott kritikát, hanem azért is, mert modellt állt a Playboy magazin fotósának. Amikor 2023 áprilisában címlapon megjelent a képe, akkori főnöke, Élisabeth Borne miniszterelnök állítólag fel is hívta, nemtetszését fejezve ki. Három hónappal később pedig, amikor a kormány átalakult, Schiappa neve szép csendben kikerült a névsorból.
Bruno Le Maire, francia gazdasági, pénzügyi, ipari és digitális szuverenitási miniszter (2017–2024)
Nem Marlene Schiappa volt a francia kormányban az egyetlen, megkérdőjelezhető írói karriert befutott miniszter. Bruno Le Maire, aki Emmanuel Macron 2017-es megválasztása óta gazdasági miniszter volt, sőt, korábban Nicolas Sarkozy elnöksége alatt is tisztséget töltött be, általában komoly, kifinomult viselkedéséről volt ismert.
Azonban 2023-ban, a nyugdíjreform-válság csúcspontján, Fugue américaine című regényének megjelenése személyiségének egy másik oldalát mutatta meg.
Egy közel 500 oldalas regényben Le Maire két testvér történetét meséli el, akik 1949-ben Kubába utaznak Vladimir Horowitz zongoraművész koncertjére. A zenei reflexiók vagy a kelet és nyugat közötti kulturális ütközés helyett egy Oskar nevű fiatalemberrel kapcsolatos, különösen explicit rész keltette fel a közvélemény figyelmét. A regényrészletet széles körben megosztották a közösségi médiában, ami – a feszült politikai helyzet miatt – bombaként robbant az interneten, nem kis kihívás elé állítva a kormány kommunikációs stratégiáját.
Esteban González Pons, spanyol EP-képviselő (2014 óta)
A spanyol jobbközép ismert alakja, Esteban González Pons korábban szenátor volt, jelenleg európai parlamenti képviselő. Az EP alelnöke és a Költségvetési Bizottság tagja – ezen pozíciók éles kontrasztban vannak a politikus romantikus és erotikus regényeket író énjével.
2020-ban megjelent Ellas (spanyolul „Ők”, nőnemű alakban) című regénye, amely tükrözi a szerző mély hazaszeretetét, és a spanyol átmenet idején, hatvanas-hetvenes években felnőtt generációt célozza meg. A főszereplő úgy dönt, hogy újra kapcsolatba lép első szerelmével, és hogy felkeltse a lány figyelmét, egy levelet küld neki, amiben azt írja, hogy öngyilkos lesz. A regényben vannak meglehetősen explicit részek, amelyek miatt egyes médiumok a Szürke ötven árnyalatához hasonlították.
Egy 2022-es interjúban elutasította ezeket a kritikákat: „Az újságírók megdöbbennek, ha egy szerelmes regényben szex is van. Talán, mert a újságírói karokon hiányzik a szexuális felvilágosítás” - mondta.
Cleo Watson és Edwina Currie - Egyesült Királyság
Cleo Watson, a brit konzervatív párt korábbi politikai tanácsadója és Boris Johnson miniszterelnök különleges tanácsadója 2023-ban debütáló regényével, a Whips-szel került a címlapokra. A könyv a westminsteri intrikákat irodai afférokkal ötvözi. A regényben szerepel egy titkos románc, amely a rivális tory és munkáspárti jelöltek között egy társkereső alkalmazáson keresztül alakul ki, valamint szerepel a miniszterelnök titkos pornónézése és egy vérbő külügyminiszter. Watson egyébként részese volt a Boris Johnson bukásához vezető „PartyGate” botránynak – még bírságot is kellett fizetnie –, majd 2024-ben megjelentette a folytatását, a Cleavage című regényt.
Nem ő azonban az első, aki erotikus könyvet írt a brit politikai életről. Edwina Currie, aki 1983 és 1997 között South Derbyshire konzervatív parlamenti képviselője volt, majd Margaret Thatcher kormányában egészségügyi államtitkár, ugyancsak a fikció felé fordult, miután visszavonult a politikából.
1994-ben megjelent regénye, A Parliamentary Affair (Parlamenti ügy) a westminsteri manőverekkel és liaisonokkal szövi össze a politikusok személyes drámáit. Currie írása részben az egykori brit miniszterelnökkel, John Majorral való valós viszonyán alapul.