A dán kormány az általa vállalt bevándorláspolitikai programmal egyszerre kísérletezik és játszik hazárdjátékot. Mette Frederiksen kabinetje ezzel egy olyan politikai alternatívát kínál az európai szociáldemokratáknak, amely egyúttal megmaradásuk záloga is lehet.
HIRDETÉS
A bevándorlás Dániát érinti az egyik legjobban az EU-tagállamok közül. Az ország évekig szembement az Európai Unió migrációs politikájával. A 2015-2016-os migrációs válság alatt Dánia szigorított bevándorlási szabályozásain, és a korlátozó intézkedések mellett kilépett az "uniós menekültügyi keretrendszerből", ennek köszönhetően önálló(bb) menekültügyi politikát folytathatott. 2019-ben például elfogadtak egy "paradigmaváltásról" szóló törvényt, mellyel elköteleződtek a menekültek ideiglenes védelme mellett. A hangsúly a rendelkezés által az önellátásra helyeződött át: az intézkedés ösztönözni kívánta a munkaerő-piaci integrációt és csökkentette a jóléti függőséget. A hosszútávú tartózkodási engedély továbbra is elérhető maradt a bevándorlóknak, de ezt tartós, heti 40 órás munkaviszonyhoz kötötték. Korlátozták a menedékjog időtartamát is, amivel a dán hatóságok a védelmi indokokat könnyebben ellenőrizhetővé tették, ahogy annak az elbírálását is, hogy a kitoloncolás megvalósítható-e.
Dánia az első európai országként nyilvánította biztonságosnak Szíria egyes részeit, a dán kormány szintén az egyik első volt az olyan radikális döntések meghozatalában, mint amikor több száz szíriai menekült tartózkodási engedélyét vonták vissza. Mindkét döntése ellentmondásosnak bizonyult, amit az európai politika élesen bírált. Szintén felháborodással fogadta a nemzetközi közvélemény, amikor Dánia 2021-ben szándéknyilatkozatot írt alá Ruandával. A megállapodás értelmében Dánia az afrikai országban lévő befogadóközpontokba szállította volna a menedékkérőket, hogy ott várják meg kérelmük elbírálását.
A "ruandai memorandum" volt az első alkalom, amikor egy uniós tagállam nyíltan a "kiszervezés stratégiáját" választotta. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban fenntartotta magának a jogot, hogy jogi lépéseket tegyen. "A menedékkérelmek külső feldolgozása alapvető kérdéseket vet fel mind a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáféréssel, mind pedig a védelemhez való hatékony hozzáféréssel kapcsolatban" - mondta akkor az Európai Bizottság szóvivője.
Az intézkedés bár nem valósult meg, a kiszervezés elvét Dánia megtartotta a kezdeményezés 2023-as bukását követően is.
Fontos a félévnyi főnökség
Az uniós tagállamok döntő része kezdetben elítélte a dán menekültügyi stratégiát, pár évvel később azonban egyesek kezdik elfogadni a dán alternatívát. A dánok 2020-ban megpróbálták tető alá hozni az Új Migrációs és Menekültügyi Paktumot, ami egy átfogó reformkezdeményezés volt azzal a céllal, hogy a menedékkérők befogadására és elosztására közös és kiszámítható szabályokat fektessen le. A tárgyalások intenzívek és keserűek voltak, és korszakos ellentétekre is rámutattak.
Bár voltak pillanatok, amikor az egyezmény sikere reménytelennek látszott, végül a tagállamok felismerték, hogy az illegális migráció kezelésének érdekében kollektív jogszabályokkal kell rendelkezniük, így a paktumot megkötötték. Az egyezmény öt, egymással összefüggő jogszabályát 2024. május 14-én fogadták el, egyedül Lengyelország és Magyarország szavazott ellene.
Koppenhága számára ez az egyezmény nem volt elég. Két nappal a szavazás után Dánia közzétett egy levelet, amelyben a menekültügyi eljárások kiszervezése mellett érvelt, és többek között egy "visszatérési központ mechanizmust" hozott volna létre, amellyel "a végleges kitoloncolásra váró visszatérőket el lehetne szállítani". A levelet 15 további EU-tagállam is aláírta: Ausztria, Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Görögország, Olaszország, Lettország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, és Románia is köztük volt.
A levél külön említi Olaszország albániai menedékközpontok építésére vonatkozó kezdeményezését, amely helyeken a nyílt tengeren kimentett bevándorlók menedékjogi kérelmeinek feldolgozását kezdték volna meg.
A dán levél egy szándéknyilatkozat volt. Olyan állásfoglalás, amelyet Brüsszel nem hagyhatott figyelmen kívül, így tárgyalások kezdődtek a menekültekkel szembeni "innovatív megoldásokról" is, ahogy azt akkor nevezték.
Dánia lobbierejét mutatja, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke később támogatta a külföldi kitoloncolási központok építésének ötletét, ami egyértelmű szakítást jelentett a végrehajtó hatalom korábban bevett, hagyományos gondolkodásmódjával.
Nem sokkal az újraválasztása után a Bizottság olyan rendelettervezetet terjesztett elő, amely lehetővé tette volna a tagállamok számára, hogy azok pénzügyi ösztönzőkért cserébe megállapodásokat kössenek nem EU-s országokkal az elutasított menedékkérők áthelyezésével kapcsolatban. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy ez a jogszabály éppen akkor került a tárgyalóasztalra, amikor Dánia átvette az Európai Unió soros elnökségét, ami idén július 1-től december 31-ig tart. Dánia hangsúlyozta szándékát, miszerint még az év vége előtt politikai megállapodásra jutnak az ügyben.
Továbbra is kulcsfontosságú feladat a "biztonságos harmadik ország" fogalmának és jogi keretrendszerének felülvizsgálata, amely konkretizálása és jogrendszerbe illesztése megkönnyítené a menedékkérők áthelyezésének kérdését, legyen az áthelyezés EU-tagállamok közötti, vagy tagállamok és az Unión kívüli országok közötti áthelyezésről.
A törvények betartása
Koppenhágának nagy esélye van, hogy átnyomja a programját az uniós döntéshozatalon: a tavalyi levelet aláíró 15 ország csapata tovább bővült, és mára döntő többséget jelent a tagállamok sorában. Németország a német szélsőjobboldal miatt koalíciós kormányzásra kényszerülő, egyébként is szigorú migrációs politikát szajkózó Friedrich Merz hivatalba lépése után csatlakozott.
A gyors és hatékony elköteleződés a migráció szigorúbb szabályozására felrázta a humanitárius szervezeteket, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a kiszervezés pazarolja az adófizetők pénzét és fokozza az emberi szenvedést. A kiszervezés foglamának részletes kibontása és nemzetközi jogrendbe illesztése időközben elsikkadt. Sem Dánia, sem az Európai Bizottság nem állt elő részletekkel arról, hogy a kiszervezés programját lebonyolító külső létesítmények a gyakorlatban hogyan néznének ki.
- Nem készült pénzügyi becslés,
- logisztikai tervezet,
- sőt, végső célállomást sem javasoltak a menekülteknek.
A gyakorlati szabályalkotásban és a program megvalósításában segítségül egyedül a 2023-ban lefektetett olasz-albániai jegyzőkönyv szolgálhatna, amely működéséből az Unió egyelőre nem vont le tanulságokat.
A dán tisztviselők elismerik, hogy egyelőre nem végeztek értékelést a "visszatérési központok" projektjének legtöbb programpontjával kapcsolatban, ahhoz viszont ragaszkodnak, hogy "a nem uniós országokkal" kötött bármilyen megállapodásoknak kölcsönösen előnyös partnerségnek kell lenniük, amelyben ráadásul meg kell felelni a nemzetközi jogrendszernek.
Tekintettel arra, hogy a dán "kiszervezés-program" a támogatók bővülő köre ellenére egy megosztó kezdeményezés, a rendszert várhatóan a "tenni akarók koalíciójának" nevezett érdekcsoport fogja átvinni. Hogy mennyiben kapnak ebben támogatást az európai intézményektől, az továbbra is a dán lobbierőn múlik. Ez idáig nem ütközött komoly akadályokba.
Összeboruló szociáldemokraták és jobboldal?
Meglehetősen szokatlan, hogy Dánia migrációval kapcsolatos megközelítésmódját a jelenleg koalícióban kormányzó szociáldemokraták (Socialdemokratiet) támogatják a leglelkesebben. A párt a legtöbb, az európai baloldalon bevett gondolat mellett kiáll: ilyenek az éghajlatvédelmi intézkedéseket, a nemek közötti egyenlőség, az LMBTQ-jogok és az erős jóléti állam. A migrációval kapcsolatban mégis úgy döntött a szociáldemokrata vezetés, hogy eltérve a progresszív gondolatkörtől keményvonalasabb politikát folytat. Ez az európai baloldalon bizalmatlanságot ébreszt, a jobboldal viszont üdvözli a kezdeményezést.
Mette Fredericksen, szociáldemokrata dán miniszterelnök egyike annak a három európai baloldali politikusnak, akiknek sikerült megőrizniük támogatottságukat, és megtartaniuk helyüket az Európai Tanácsban egy jobbra fordulás ellenére. A máltai Robert Abela és a spanyol Pedro Sánchez hasonló ügyességgel lavírozott. Igaz, míg Abela támogatja a kiszervezést, Sanchez ellenzi azt.
Sanchez a befogadóbb szemléletmód mellett állt ki, amikor az európai demográfiai válságkezeléssel és a gazdasági jólét biztosításával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy "a migrációt úgy kell kezelnünk, hogy a jövő generációira gondolunk, nem pedig a jövőbeli választásokra."
A dán Frederiksen-kormány Snachezzel szemben megingathatatlan abban, hogy módszerük az egyetlen járható út a balközép politikusok számára. Kaare Dybvad, a dán bevándorlásért felelős miniszter szerint az európai szociáldemokrata pártnak követnie kellene a koppenhágai példát, mert a migráció gyakran teher a választók számára.
A dán kormány az általa vállalt bevándorláspolitikai programmal egyszerre kísérletezik és játszik hazárdjátékot. Mette Frederiksen pártja ezzel egy olyan politikai alternatívát kínál az európai szociáldemokratáknak, amely egyúttal a megmaradás záloga is, hiszen a politikai csoportok a szélsőjobboldaltól a centrumpártokig egyre inkább azzal próbálnak választókat nyerni maguknak, hogy a bevándorláspolitikai diskurzusban egyre vonzóbb értékajánlatot kínálnak, mint ellenfeleik.