Tudta, hogy a halászsasok egy életre választanak párt? A vándorlás után visszatérnek fészkükbe, hogy szaporodjanak. A Smart Regions legújabb epizódjában ellátogatunk a dél-franciaországi Marais d'Orx-ba, hogy megismerjük, hogyan telepítették vissza ezt a madarat helyreállított vizes élőhelyére.
A franciaországi Aquitaine régióban található Marais d'Orx természetvédelmi terület egy 1000 hektáros vizes élőhely, amely gazdag történelemben, természetben és ragadozó madarakban, amelyek visszatérnek természetes élőhelyükre.
1800-ban Napóleon polderszé alakíttatta át, vagyis egy olyan területté, amelyet innovatív szivattyú- és gátrendszer segítségével a víztől visszahódítottak. A cél a termőföldek művelése és a mocsarak felszámolása volt. Az 1980-as évekig ipari mezőgazdasági célokra használt terület ma gyönyörű természetvédelmi terület és fontos vándorlási folyosó.
A Balbuzard-terv: hogyan szaporodnak a halászsasok?
A Fabienne Puyo által irányított és Paul Lesclaux vezette Marais d'Orx csapata 2018 óta dolgozik a halászsasok újratelepítésén. A szaporodási arány a területen csökkenő tendenciát mutatott.
„Ez a madárfaj, bár évtizedekig üldözték, filopatriás, vagyis vándorlás után hajlamos visszatérni szülőhelyére szaporodni” – mondja Lesclaux.
Érdekes módon általában ugyanazt a párjukat választják egész életükre. A vándorlás után újra találkoznak a fészkelőterületükön, hogy szaporodjanak. Tehát ha egy kolóniában nem születnek fiatal madarak, a populáció csökken.
A Balbuzard terv, amelyet az Európai Unió finanszírozott 2018 és 2021 között, lehetővé tette más régiókból származó fiókák áthelyezését. Ezek a fiatal madarak a Marais d'Orx-ot fogadják el szülőhelyüknek, így ide térnek vissza fészkelni és párzani. „Az utolsó fiókákat 2021-ben és 2024-ben telepítettük át, és már 9 fióka született természetes úton a parkban azok közül, amelyeket kiengedtünk.”
A program sikeresnek bizonyult, és a populáció növekszik. Megfigyelési célokra egy nyílt webkamerát helyeztek el egy fészekben, hogy nyomon lehessen követni ezeknek a ragadozó madaraknak az életét.
A mezőgazdasági területtől a természetvédelmi élőhelyig
Miután a vizes élőhelyet hosszú ideig lecsapolták és mezőgazdasági-ipari célokra használták, a hatóságok intézkedéseket tettek annak helyreállítására. Amióta a Conservatoire du Littoral (CdL) - egy francia állami szervezet, amelyet az ország partvonalának megóvása érdekében hoztak létre - 1995-ben megvásárolta, „arra vágynak, hogy helyreállítsák természetes állapotát, és egy kiegyensúlyozottabb ökoszisztémát hozzanak létre, amely elősegíti a biológiai sokféleséget” – magyarázza Fabienne Puyo, a természetvédelmi terület igazgatója.
Az ilyen természetvédelmi területek segítenek enyhíteni a klímaváltozás hatásait, magyarázza Puyo. A rezervátum igazgatója nagy jelentőséget tulajdonít az oktatásnak és a közvélemény figyelmének felkeltésének is.
Ma a természetvédelmi területen sokféle vándormadár, valamint más állatok, például vidrák, teknősök, hüllők és számos rovarfaj él. 2015-ben a természetvédelmi terület közel 3,3 millió eurót fektetett egy oktatóösvény kialakításába (20%-át az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozta), amely egy fából készült ösvény mentén halad, és több madármegfigyelő állomással rendelkezik.
Ez magában foglalta a vizes élőhely két gyöngyszemének, a Maison Béziers és a Maison du Marais felújítását is. Ma ezek látogatóközpontként, kiállítási központként és irodaként szolgálnak.
Alain Oelick amatőr fotós és madárbarát. Látogatásunk során elkísértük őt sétájára, hogy kövessük a halászsasok mindennapi életét.
„Amíg a halászsasokat újra betelepítették, a rezervátum engedélyezte, hogy jöjjek és fényképezzem, hogyan fejlődnek és nőnek a fiatalok”, mondta. Fotói tehát ezt a folyamatot örökítik meg.
A Balbuzard-terv egy halászsas-visszatelepítési program a Marais d'Orx-ban. A program teljes költségvetése 351 007 euró, amelynek 80%-át az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozta.
30 év telt el azóta, hogy a Conservatoire du Littoral 1995-ben megvásárolta a Marais d'Orx területét annak helyreállítása céljából. Ma a rezervátum példaként szolgál a nyilvános természeti látványosságok helyreállítására, a látogatók tudatosságának növelésére és a tudományos kutatások elősegítésére.