A becsült adatok alapján a Kreml egyelőre többet keres az EU-ba tartó energiaexporton, mint amennyit Brüsszel segélyként ad Ukrajnának.
HIRDETÉS
Több mint három éve, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az Európai Unió egyes tagállamai azóta kevesebb kőolajat és földgázt vásárolnak Moszkvától, míg mások, például Szlovákia és Magyarország ellenzik a vásárlás csökkentését, és nem értenek egyet az Európai Bizottság álláspontjával, hogy az Uniónak 2027-ig teljes mértékben le kéne válnia az orosz földgázról és a kőolajról. A REPowerEU néven ismert tervezettől Magyarországon azért tartanak, mert a kormány szerint így többszörösére növekedne a földgáz ára, és véget érne a 15 éve tartó rezsiharc, azzal együtt a "rezsicsökkentés".
Az Unió a háború folyamán eddig 17 szankciós csomagot fogadott el Oroszország ellen, és hamarosan a 18. is elkészül, de az orosz szénhidrogénektől való függőség megszüntetésére vonatkozó, többszörösen ismételt ígéretek ellenére az orosz olaj, a gáz és az LNG továbbra is áramlik Európa gazdaságába, az orosz tervezésű atomerőműveik miatt pedig öt EU-tagállam, így Finnország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Bulgária továbbra is importál orosz fűtaőanyagot a reaktorjaiba. Az már csak ráadás, hogy Magyarország éppen a Roszatom közreműködésével bővíti a Paksi Atomerőművet.
Az Euractiv emlékeztet: 2024-ben az Európai Unió becslések szerint 21,9 milliárd eurót költött orosz fosszilis tüzelőanyagok importjára, tehát mindössze 1 százalékkal kevesebbet, mint 2023-ban, ez az összeg pedig meghaladja az EU által Ukrajnának ugyanebben az évben nyújtott 18,7 milliárd eurós pénzügyi segélyt.
A Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) kutatói szerint Moszkva nyersolajból származó bevételei mindössze 6 százalékkal, tehát körülbelül 2,6 milliárd euróval csökkentek éves szinten, mivel Oroszország az úgynevezett „árnyékflottáját” bevetve kerüli meg a szankciókat. Az invázió harmadik évében Oroszország tengeri úton szállított olajexportjának 61 százalékát (83 milliárd euróról van szó) 558 ilyen hajóval szállították.
A Bizottság legújabb szankciós javaslata a tengeri úton szállított orosz nyersolaj árplafonját hordónként 45 dollárra csökkentené, tehát részben az árnyékflotta ellen lépne fel. A REPowerEU mindemellett megszabja, hogy 2026 elejétől nem szabad új gázszerződéseket aláírni az oroszokkal, sőt, a rövid távú megállapodásoknak is 2026 közepére le kell zárulniuk, és így olajra, a gázra és az LNG-re vonatkozó hosszú távú megállapodások is teljesen megszűnnének 2027-re. A tengerparttal nem rendelkező, de még mindig meglévő vezetékszerződésekkel kötött EU-tagállamok kivételes helyzetben vannak, nekik 2027 végéig kell kivezetni az orosz energiahordozókat. A legtöbb orosz vezetékes gázt már leállították az EU-ban, csak a Török Áramlat látja el továbbra is az orosz gázzal az Uniót, ezzel a vezetékkel kapcsolatban viszont éppen arról tárgyalnak, hogy miként bővítsék a kapacitását.
Németország az utóbbi három évben Norvégiától vásárol földgázt, Franciaország pedig 27 éves földgázmegállapodást kötött Katarral.
Kőolaj szempontjából az Unió legjobb esélyei az Egyesült Államok és Líbia lehetnek, és ha az EU-nak sikerül alternatív beszállítókat szereznie, majd ezzel véget vetni a szankciókkal kapcsolatos politikai patthelyzetnek, az adatok szerint évi 51 milliárd euróval csökkenthetik Oroszország fosszilis tüzelőanyagra vonatkozó exportbevételeit.