Ciprus: Örökké tartó megosztottság?

HIRDETÉS

Az Euronews riportere, Valerie Gauriat a szigetre utazott, hogy a határ mindkét oldalán élő ciprusi fiatalokat meghallgassa a jelenlegi megosztottsággal kapcsolatos nézeteikről és a jövőre vonatkozó elképzeléseikről.

„Az én generációm kezd leszokni a hibáztatásról. Láttuk, mit nem szabad tennünk” – mondja a 28 éves török ciprióta, Berk Tansel. „Úgy kell gondolnunk magunkra, mint egy nagy egész részeire, akár tetszik, akár nem” – csatlakozik a 22 éves Christiana Eftychiou, egy görög ciprióta. Barátságuk az újraegyesítés iránti közös elkötelezettségből született.

Ciprus 1974 óta megosztott, amikor a Görögország által támogatott puccs török katonai beavatkozást váltott ki.

Ez vezetett a nemzetközileg elismert, görög ciprióták által vezetett Ciprusi Köztársaság és az önjelölt, csak Törökország által elismert „Észak-ciprusi Török Köztársaság” közötti szakadáshoz.

Bár a Ciprusi Köztársaság az Európai Unió része, az uniós jog nem vonatkozik a szakadár északi entitásra, ahol megmaradt a török katonai jelenlét. 

Berk és Christiana rendszeresen áthaladnak a két közösséget elválasztó ellenőrzőpontokon.

„A Ciprusi Köztársaság megszállt területén nőttem fel, és megtapasztaltam, mit jelent európai állampolgárnak lenni, de technikailag nem az EU-ban élni, ahol az uniós jog érvényesül” – mondja Berk.

„A jogaidat felfüggesztik, virágzik a korrupció.

Ez a hely jogi szempontból egy nemzetközi fekete lyuk, ami kedvez a maffiának, az emberkereskedelemnek, a szexkereskedelemnek.”

Az „egyetlen kiút” – hangsúlyozza Berk – „az ENSZ által elfogadott kétzónás, kétközösségi föderáció, ahol az uniós jog a sziget egész területén érvényesül”.

Christiana inkább az alulról szerveződő kezdeményezésekben bízik, mint a formális politikában.

„Meg kell változtatnunk a narratívát. A görög és török ciprióták identitását bizonyos narratívák alakítják, amelyek megjelennek az oktatásban, a mindennapi életben. Él bennünk egy kép a ‘másik emberről’, akit valójában nem is ismerünk.” A szociológia szakos hallgató szerint szüksége van „több közös térre, több találkozási lehetőségre azzal, amit ‘másnak’ tartunk, hogy többé ne legyen fenyegető. Ez nem egy olyan folyamat, amit szélesebb körben ösztönöznének” – sóhajt Christiana. „Ha ez így megy tovább, és ha a föderáció nagy szerepet kap a politikai diskurzusban, de a gyakorlati lépések elmaradnak, akkor semmi sem fog történni” – figyelmeztet.

Hubert Faustmann, a Nicosiai Egyetem professzora és a Friedrich Ebert Alapítvány ciprusi kirendeltségének vezetője szerint kevés az esélye annak, hogy újrainduljanak a 2017 óta holtponton lévő hivatalos újraegyesítési tárgyalások.

„A török ciprióta, illetve a török álláspont megváltozott. Ragaszkodnak az egyenlő szuverenitás elismeréséhez, vagy akár a szeparatista Észak-ciprusi Török Köztársaság elismeréséhez a tárgyalások előfeltételeként. A görög ciprióta oldal és a nemzetközi közösség számára ez elfogadhatatlan előfeltétel.”

Ami az Európai Unió szerepét illeti, az elemző szkeptikus.

„Mivel a görög ciprióták vezette Ciprusi Köztársaság csatlakozott az Európai Unióhoz, Törökország és a török ciprióták elutasítják az Európai Unió aktív szerepét” – magyarázza, ugyanakkor elismeri, hogy a ciprusi probléma „európai probléma”. „Európa területének egy része jogi szempontból Törökország által megszállt terület.

Egy megoldatlan vita állandó feszültséget okoz az Európai Unió és Törökország között, noha számos befolyásos uniós tagállamnak nem érdeke a Törökországgal való konfrontáció.

A görög külön politika pedig eszközként használja fel az EU-tagságot Törökországgal szemben, engedmények elérésére a ciprusi kérdésben” – mondja Faustmann, majd végezetül hozzáteszi: 

„Ez egy stabil konfliktus. Inkább konfliktuskezelésről, mintsem konfliktusmegoldásról van szó. Attól tartok, hogy a status quo még évekig fennmarad, és a sziget lassan végleg kettészakad.”