Az olasz kormány az utóbbi időben lazított a korrupcióellenes jogszabályokon, megágyazva ezzel további olyan csalásoknak, melyek a sok kicsi sokra megy alapon működnek.
HIRDETÉS
A szervezett bűnözésnek 2025-ben nincs szüksége fegyverekre ahhoz, hogy elvegye a részét az Olaszországnak ítélt EU-s forrásokból, ehhez már a kellő mennyiségű papírmunka is elég lehet. Róma a koronavírus-járvány utáni, közel 200 milliárd eurónyi EU-s gazdaságélénkítési alapnak az egyik legnagyobb kedvezményezettje, elemzők pedig épp ezért figyelmeztetnek, hogy a pénzek nem megfelelő felügyelete a pazarlás és a korrupció, ezzel együtt a maffia beszivárgásának melegágya lehet.
A visszaélésekre a közbeszerzési törvény egyik olyan kitétele nyújt lehetőséget, mely szerint a 140 ezer euró alatti közbeszerzési szerződések nyílt pályázat nélkül odaítélhetők. "Rengeteg ilyen van, az összes szerződés 98 százalékáról van szó" – közölte Giuseppe Busia, az olasz Korrupcióellenes Hatóság (ANAC) vezetője. A hatóság nemrég benyújtotta jelentését a a parlamentnek, a jelentésben azt írták, hogy a 135 és 140 ezer euró közötti közbeszerzések mennyisége háromszorosára nőtt 2021-hez képest, amikor egyébként a pályáztatás nélküli szerződések felső pénzbeli határa 75 ezer euró volt. Alberto Vannucci, a Pisai Egyetem maffiát és a korrupciót tanulmányozó professzora elmondta, hogy a nemzeti gazdaságélénkítési terv „felerősítette a közkiadások minden ismert kockázati tényezőjét”, és hogy a rövid határidők és a bürokratikus káosz miatt gyakran egyetlen tisztviselő felelős azért, hogy döntsön az EU-s milliókról. Vannucci szerint a becsületes tisztviselők is ki vannak téve egyes helyzetekben a nyomásnak, ahol a nyomás (Vito Corleonét, a Keresztapa fő karakterét idézve) "egy visszautasíthatatlan ajánlat" formájában érkezik.
A szakértő szerint problematikus, hogy a hatóságok csak azt vizsgálják egy-egy közbeszerzés esetében, hogy a papírmunka rendben van-e, de azt nem, hogy a projekt valódi hasznot hoznak-e a polgároknak. A közpénzeket épp ezért látszólag legitim tevékenység árnyékában mozgathatják a bűnözők és a korrupt politikusok ésa tisztviselők javára. A rendszer számos helyen kijátszható: ha például egy 500 ezer eurós projektet 4-5 kisebb projektre szabdalnak, akkor darabonként máris csak 100-125 ezer euróba kerül, így nem kell kiírni nyílt pályázatot a munkára.
Fegyverek és bokszerek nélkül
Az ANAC jelentése és Vannucci szerint is a maffia már nem erőlködik fegyverekkel, inkább ügyes könyvelőket vesznek maguk mellé. „Puskák helyett a megvesztegetés lett a fegyverük” – közölte Vannucci, Busia pedig simán csak „kaméleonoknak” nevezte őket, akik zökkenőmentesen beolvadnak legitim üzleti műveletekbe, épp ezért a kormány is figyelmen kívül hagyja a tevékenységüket.
A szervezett bűnözés az utóbbi három évtizedben Olaszország déli részéről egyre feljebb tolta a csápjait északra, és beszivárgott a közbeszerzési pályázatok környékére, 1991 óta pedig több mint 400 helyi önkormányzatot oszlattak fel maffiakapcsolatok miatt. Ezek a szervezetek korábban regionális, és általában erőszakos csoportok voltak, mára viszont országos hálózattal bíró vállalatokká alakultak, és csendben beépültek az állami gépezetbe.
Az ANAC jelentését eközben számos kritika érte, például Matteo Salvini miniszterelnök-helyettestől is, aki közölte, hogy "az állam megpróbál minden pénzt hasznosan elkölteni". Salvini hozzátette, hogy ő amellett, hogy bízik az olasz vállalkozókban, elutasítja a rendszerszintű korrupcióról szóló vádakat. Angelo Bonelli zöld-baloldali képviselő ehhez képest a közbeszerzési rendszert „átláthatatlannak” nevezte, a közvetlen kifizetésekről szóló alvállalkozói szerződések számának növekedéséért pedig a kormányzati reformokat tette felelőssé.
A dobogó legfelső fokán
Az aktív, korrupciógyanús ügyeket vizsgáló nyomozások tekintetében Olaszország listavezető az Európai Unióban, az ügyek pedig jórészt éppen az EU-s helyreállítási alaphoz kapcsolódó pénzekhez kötődnek. Az Európai Ügyészség (EPPO) adatai szerint az EU-ban a helyreállítási pénzekhez kapcsolódó 307 ügyből 228 olaszországi eset.
Az Európai Bizottság szóvivője az Euractivnak azt mondta, hogy az EU közbeszerzési szabályai csak bizonyos küszöbértékek felett érvényesek, ami azt jelenti, hogy a legtöbb közvetlen odaítélés kívül esik Brüsszel látómezején. A Bizottság ezzel együtt kijelentette, hogy továbbra is nyitott a feltételezett visszaélésekkel kapcsolatos információkra. „A legjobb fegyverünk az adat” – mondta Busia, rámutatva Olaszország szerződéses adatbázisára, amely 60 millió esetet tartalmaz, és évente ötmillióval bővül. Busia szerint az adatbázis ereje abban rejlik, hogy képes igazságügyi, adózási és társadalombiztosítási adatok összevetésére a gyanús tevékenységek megjelölése érdekében.
Az adat azonban csak a megoldás egy részét képezi. Busia a vállalatok tulajdonjogának nagyobb transzparenciáját, a lobbitevékenység szigorúbb szabályozását és a közbeszerzők és beszállítók számára magasabb szintű szabályokat szorgalmazott. A szakértő úgy véli, hogy a vállalkozók kilétének ismerete is kulcsfontosságú, mert csak így lehet feltárni a korrupciós hálózat szerteágazó szálait.
Lassú jogalkotás
Az olasz kormány törvényei a közelmúltban több helyen is gyengítették a korrupcióellenes erőfeszítéseket. Vannucci megjegyzi, hogy a korrupcióellenes jogszabályok átírása, illetve a befolyással való üzérkedéssel kapcsolatos törvények átszabása kiveszi az ügyészek kezéből a jogi fegyverek egy részét. Busia ehhez hozzáteszi, hogy az olasz közbeszerzési törvény legutóbbi módosításai gyengítik azokat az adminisztratív biztosítékokat, amelyek a közkiadások integritását biztosították. Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy az igazi veszélyt nem a nagy horderejű botrányok, hanem a csendes, rendszerszintű korrupció jelenti, tehát a fentebb is említett, 140 ezer eurós összeghatárt el nem érő ügyek. A szakértők aggódnak, hogy a pazarlás, a vesztegetés és a kartelezés hézköznapivá válnak, és hogy ha Olaszország nem változtat irányt, akkor a 200 milliárd eurós gazdaságélénkítési alap nem az ország újjáépítésére lesz felhasználva, hanem mesterkurzusként szolgálhat abban, hogy megmutassák, hogyan kell fényes nappal, legitim módon gazdasági bűncselekményeket elkövetni.