Az új adatokból kiderül, hogyan változnak az európai energiafogyasztási szokások.
Az EU-ban az összes energia, amit az Eurostat bruttó rendelkezésre álló energiának nevez, 2023-ban 4,1 %-kal, mintegy 380 millió hordó kőolajnak megfelelő mennyiséggel csökkent, ami rekordalacsony szintet jelent.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A hosszú ideje tartó hatékonysági politikák minden ágazatból kiszorították a pazarlást, az enyhébb telek csökkentették a fűtési igényt, és a fosszilis tüzelőanyagok árának ukrajnai háborús megugrása további takarékosságra ösztönzött.
Egyszerűen fogalmazva, Európa kevesebből is többet tud kihozni.
Az EU még mindig nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól (67%), de a megújuló energiaforrások jelenleg az EU-ban az összes energia 19,5%-át adják, ami 2013 óta 31%-os növekedést jelent, és mindössze egy százalékponttal marad el a földgáztól.
Az olyan skandináv országok, mint Svédország, Finnország és Dánia élen járnak a zöld átállásban, ahol a megújuló energiaforrások az energiamix 40-50%-át teszik ki.
Lengyelország és Csehország továbbra is szénfüggő, a szilárd tüzelőanyagok még mindig a kereslet nagyjából egyharmadát fedezik.
Energiaimport
Az EU az általa felhasznált energia mintegy 40%-át állítja elő.
A hazai elsődleges termelés 2013 óta közel 20%-kal csökkent. A kőolaj (95%) és a földgáz (90%) szinte teljes mennyiségét be kell szállítani, így az EU energiafüggősége 58,4%-on áll, ami a 2022-es rekordhoz képest csökkenést jelent, de még mindig magasabb, mint a 2010-es évek átlaga.
Norvégia (nem EU-tag), az Egyesült Államok, Algéria, Katar és a csökkentett oroszországi áramlás maradnak a fő olaj- és gázszállítók.
Fogyasztási tendenciák
Az energiafogyasztás megoszlását tekintve a közlekedés a legnagyobb energiafaló: a kereslet 32%-át teszi ki.
Ezt követik a háztartások 26,3%-kal, míg az ipar 24,6%-kal. A szolgáltatások és a mezőgazdaság együttesen 9,1%-ot használnak fel, a fennmaradó 8% pedig nem energetikai célokra, például alapanyagokra és kenőanyagokra irányul.
A közlekedés dominanciája három évtized alatt növekedett, ami nagyrészt az utakon közlekedő autók számának és a fellendülő légiközlekedési iparnak köszönhető.
A közúti üzemanyagok iránti kereslet 2021 és 2023 között fellendült, de még mindig a 2019-es csúcsérték alatt van, a nemzetközi légi közlekedés pedig 8%-kal marad el a COVID előtti szintektől.