Horvátországban vagyok, és szivárgások után kutatok a földgázhálózatban, ahonnan metán távozik, az egyik legveszélyesebb klímagyilkos. Az Európai Unió csökkenteni akarja a kibocsátást.
HIRDETÉS
Théophile Humann-Guilleminot felkapja 100 000 eurós bőröndjét, egy speciális csúcstechnológiás kamerát: „Ma a horvátországi metánkibocsátások nyomába eredünk. Olaj- és földgázüzemeket vizsgálunk.” Theo hőképalkotó technikusként a CATF nemzetközi éghajlatvédelmi szervezetnek dolgozik, és már 500 „metánvadászaton” vett részt Romániától Spanyolországig. Mindig megtalálta, amit keresett!
A metán felelős a globális felmelegedés egyharmadáért. Húsz évre vetítve a metán 80-szor károsabb a klímára, mint a szén-dioxid. A mezőgazdaság, a rosszul lezárt hulladéklerakók és a fosszilis tüzelőanyagok használata a fő emberi eredetű források.
Az iparosodás előtti szinthez képest a légkör metántartalma 260 százalékkal nőtt. Annyi metán került évente a levegőbe 2000 óta, hogy a klímakárosító hatása felér 350 millió autóéval. Ha semmi sem változik, a Földön akár négy Celsius-fokkal melegebb lehet az évszázad végére.
A metán különösen a földgáz kitermelése, feldolgozása, szállítása, elosztása és tárolása során szivárog. A klímagyilkos a levegőbe szökik a fúrólyukakból és a fáklyázásból, valamint szivárgó vezetékekből és kompresszorállomásokból.
Az Európai Unió 159 partnerországgal együtt vállalta, hogy 2020 és 2030 között harmadával csökkenti a metánkibocsátást világszerte. A 2024 nyarától hatályba lépő uniós metánrendelet ebben kíván segíteni:
- A vállalatoknak alaposabban kell ellenőrizniük a rendszereiket.
- Minden metánkibocsátást pontosan fel kell jegyezni.
- A rutinszerű fáklyázás tilos.
- A szivárgásokat azonnal ki kell javítani.
Theo egy Velika Ludina-i feldolgozóüzem előtt, a falu szélén állította fel speciális kameráját: „Félek, hogy szivárgásokat fogunk felfedezni a tárolóknál, elhanyagoltnak tűnnek.”
Ahelyett, hogy a metánt visszajuttatnák a rendszerbe, egyes vállalatok inkább új olaj- és gázmezőkbe fektetnek be, ami rövid távon nagyobb profitot hoz. A problémát gyakran az alvállalkozók jelentik – vagy a műszaki tudás és a jó szándék hiánya.
Gázmaszkot viselő munkások jönnek-mennek a szelepkerekek és a tartályok között. Théophile ránéz a detektorra: „Szivárgás! Ez őrület! Ez szándékos, tudják, hogy ez a gáz távozik.” Az egyik tartályfedelet kinyitották, „hogy az olaj lélegezzen” – magyarázza Theo, a CATF szakértője. „Szellőztetik” a rendszert, a metán pedig a környező levegőbe kerül. „Az új európai metánrendelet kimondja, hogy ez a gyakorlat tilos” – hangsúlyozza Theo.
Néhány kilométerrel arrébb, Dugo Selo kisvárosának közepén egy lángra bukkanunk, ami az olajkitermelés és -feldolgozás egyfajta „mellékterméke”. Hirtelen sistergő hangot hallunk, és a láng több méter magasra csap fel. „A fáklyázás gyakorlata tilos az unióban” – mondja Theo. „Az uniós metánrendelet 2024 augusztusában hatályba lépett, és a gáz ilyen módon történő égetése nem legális.”
Párizsban találkozom a Nemzetközi Energiaügynökség metánszakértőjével, Tomás de Oliveira Bredariollal. Hogyan lehet megakadályozni a metánkibocsátások eltitkolását? „Vannak műholdas adatok. Helyszíni mérésekre is szükség van” – mondja De Oliveira. Ebbe független felügyeleti hatóságokat kellene bevonni.
De a metánkibocsátás nyilvántartása súlyosan hiányos, ugye? De Oliveira egyetért: „A hivatalosan bejelentett kibocsátások összesítése alapján körülbelül 40 millió tonna metánkibocsátás származik az olaj- és gázszektorból. Az IEA saját becslése 80 millió tonna metán, ami kétszer annyi!”
És miért olyan veszélyes a metán? De Oliveira: „A metán felelős a globális felmelegedés mintegy 30 százalékáért. A fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátás 2030-ig várhatóan 25 %-kal csökken. Ez messze van a szükségestől, azaz a 75 százalékos csökkenéstől.”