Bár a kizárólagos befolyási övezet koncepciója a hidegháború végével veszített jelentőségéből, Donald Trump visszatérésével és az ukrajnai háborúval ismét a figyelem középpontjába került.
HIRDETÉS
"Az elhúzódó ukrajnai válság valóban visszahozta a koncepciót a geopolitikáról és a biztonságról szóló globális beszélgetésekbe. Nemrégiben pedig Donald Trump visszatérése az Egyesült Államok elnöki székébe még inkább kihangsúlyozta ezt a fogalmat" - mondta az Euronewsnak Iain Ferguson, a moszkvai Higher School of Economics (HSE) adjunktusa.
A befolyási övezet olyan földrajzi területet jelent, amelyet egy hatalom egyoldalúan olyannak nyilvánított, amely felett kizárólagos politikai, gazdasági és katonai ellenőrzést gyakorol.
A fogalmat az 1884-1885-ös berlini konferencián határozták meg, amelyen az európai gyarmatosító hatalmak felosztották Afrikát.
A nemzetközi kapcsolatokat azonban már jóval korábban is alakította, amikor az Egyesült Államok 1823-ban elfogadta a Monroe-doktrínát, amely elítélt minden európai gyarmati beavatkozást Latin- és Észak-Amerikában.
A konfliktus katalizátora
Európa érdeke, hogy megakadályozza a kizárólagos befolyási övezetek kialakulását - mondja Sven Biscop, az Egmont Intézet Európa a világban programjának igazgatója.
"A befolyási övezetek közvetlen veszélye az, hogy másokat elzárnak az erőforrásoktól és a kereskedelemtől. Európa számára ez azért jelent problémát, mert exportgazdaság vagyunk, és az erőforrásaink nagy részét importálnunk kell" - magyarázza a kutató.
Véleménye szerint a nagyhatalmak globális versenye a befolyási övezetek létrehozásáért fokozná a geopolitikai feszültségeket, és konfliktusok kirobbanásának kockázatát hordozná magában.
Oroszország, Kína és az Egyesült Államok igyekszik teret nyerni. Az amerikai elnök Grönland és Kanada annektálásával fenyegetőzött, de ez a területi terjeszkedésről szól, nem a befolyási szférákról - mondja a kutató.
A maga részéről "Oroszország katonai eszközökkel és az úgynevezett közelkülföldön próbál kizárólagos befolyási övezetet létrehozni" - teszi hozzá.
"Kína intelligens módon nagy befolyásra tesz szert a világban, de elsősorban gazdasági és politikai stratégiával. Ez azonban csak akkor válhatna kizárólagos befolyási szférává, ha más szereplők, köztük az Európai Unió, feladnák ezeket az országokat Kína javára. De ez nem így van" - folytatja.
Sven Biscop szerint tehát a befolyási szférák újbóli megjelenése globális szinten nem figyelhető meg.
"Számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani a különböző nagyhatalmakkal, köztük Kínával, az Egyesült Államokkal és az EU-val. Tehát bizonyos értelemben ez pontosan az ellentéte a kizárólagos befolyási szféráknak" - magyarázza.
Az EU számára a bővítés az értékeinek előmozdítását jelenti. De szerinte ez sem minősül befolyási övezetnek.
"Az Európai Unió a bővítéssel természetesen növeli a hatalmát és befolyását. De a bővítés nem teremt befolyási övezetet. Ha egy másik állam csatlakozik az Unióhoz, akkor az része lesz az Uniónak. Ha lenne befolyási övezet, az az unió körül lenne, nem lenne része annak." - magyarázza.
A befolyási szférák "a 21. században újra szerepelnek a geopolitikai beszélgetésekben. De nagyon nehéz látni, hogy ez miként válik konkrét politikai valósággá a terepen" - összegez Iain Ferguson.