Az olasz kormány azt ígérte, hogy még az idén megkezdődik a Messinai-szoroson átívelő híd építése. A Szicília szigetét Calabria régióval összekötő óriási vállalkozás a világ egyik legdrágább és legvitatottabb infrastrukturális projektje.
HIRDETÉS
A Messinai-szoroson átívelő híd építésének ötlete még a római korból származik. A szoroson átívelő híd azonban soha nem lépett túl a tervezési szakaszon. A drága és műszakilag nehezen kivitelezhető építmény a 60-as évek óta szerepel az olasz kormányok politikai napirendjén. Most a szélsőjobboldali infrastrukturális miniszter, Matteo Salvini igyekszik megvalósítani a projektet.
A híd 3300 méteres középső fesztávjával a világ leghosszabb függőhídja lenne. Fontos része lenne az Európai Unió skandináv–mediterrán folyosójának is, amely Észak- és Dél-Európát köti össze, hogy megkönnyítse a személyek és áruk mozgását.
A legutóbbi becslések szerint 13,5 milliárd euróba kerülne. Az Európai Unió mintegy 25 millió eurót különített el, amely a vasúti infrastruktúra tervezési költségeinek felét fedezi. A kritikusok szerint a terület, ahol a hidat építenék, nagy szeizmikus aktivitásról ismert, ami biztonsági aggályokat vet fel.
A projekt a helyiek heves ellenállásába ütközött, akik szerint a nemzeti és európai forrásokat inkább az alapvető szolgáltatások finanszírozására kellene felhasználni Olaszország hátrányos helyzetű déli részén.
Szicíliában a No Bridge nevű polgári bizottság rámutat, hogy a projekt nem rendelkezik a szükséges hidrológiai, szeizmikus és tájképi felmérésekkel, valamint megkérdőjelezi az infrastruktúra közhasznúságát.
„Egész nyáron nem volt csapvizünk” – mondja Gino Sturniolo aktivista. „A hídra szánt pénznek csak egy része elegendő lenne a teljes vízellátó rendszer rendbetételére. Nem is beszélve az egészségügyi ellátásról, az iskolák, a lakhatás és a szeizmikus biztonság kérdéséről.”
Calabriában a kisajátítandó lakosok bizottságának alapítója pont ott él, ahol egy pillért akarnak felállítani, méterekre egy szeizmikus törésvonaltól.
„Hétköznapi emberként, akik saját kutatást végeznek, csodálkozunk, hogy a szakértők miért hagyják jóvá a projekt minden egyes új változatát új feltételekkel és ajánlásokkal” – magyarázza Rossella Bulsei „Aggódunk, hogy a szerkezet nem elég biztonságos.”
Szicíliában a vonatok csaknem fele még mindig dízellel működik, míg Calabriába talán soha nem érkeznek meg a nagy sebességű vonatok. Tehát a Szicília és Calabria közötti vitatott hídprojekt valóban stratégiai jelentőségű infrastruktúra Európa és Olaszország számára?
„A hídnak az ország stratégiai csomópontjává kell válnia” – magyarázta Adriano Giannola, a Dél-Olaszországi Iparfejlesztési Szövetség elnöke. „Szicília a Földközi-tenger fizikai középpontja. A Szuezi-csatornából érkező hajók elhaladnak a szicíliai kikötők mellett, de nem állnak meg ott, hanem egészen Rotterdamig mennek. Ha ezen változtatni akarunk, a híd az egyik kulcs.”
Giannola szerint a híd jelenlegi terve nem a legjobb, legbiztonságosabb vagy legolcsóbb megoldás. Mindazonáltal meg van győződve arról, hogy a hídra szükség van. Az alapszolgáltatások biztosítását illetően a déli régiókban azt mondta, hogy a probléma az, hogy az olasz kormány hogyan gazdálkodott a forrásokkal. „Az olasz törvény előírja, hogy az állami infrastrukturális kiadások 40%-át a déli területekre kell fordítani. Évente akár 60 milliárd euró is hiányozhat. Ennek kellene lennie az igazi harcnak, nem pedig a hídépítésnek” – mondja Giannola.
A szakértők még mindig nem értenek egyet a műszaki szempontokat, az előnyöket, a költségeket, sőt még az állami eljárásokat illetően sem. Ez pedig táplálja a lakosok ellenérzését és azt, hogy úgy érzik, felesleges áldozatot kell hozniuk.