Mivel az EU kritikus nyersanyagok, például a lítium iránti igénye kielégítetlen, az EU a hiány pótlása érdekében megállapodásokat köt latin-amerikai országokkal.
Miután Oroszország Ukrajna elleni háborúja arra késztette Európát, hogy felismerje a Moszkvától való gázellátási függőségét, a növekvő geopolitikai bizonytalanság arra kényszerítette az EU-t, hogy újragondolja, honnan szerzi be az energiaellátás átalakításához szükséges nyersanyagokat.
Bár az EU általános keresletét nem fedezi teljes mértékben, néhány tagállam még mindig termel kritikus nyersanyagokat.
Franciaország az EU-ban felhasznált hafnium 76%-át, Belgium az arzén 59%-át, Finnország a nikkel 38%-át, Spanyolország pedig a stroncium 31%-át állítja elő.
Az EU listáján szereplő 34 kritikus nyersanyagból 25-öt Latin-Amerikában termelnek ki.
Míg a kritikus nyersanyagok legfontosabb latin-amerikai beszállítója az EU számára összességében Brazília, az EU finomított lítiumellátásának 79%-a Chiléből származik.
Az Európai Bizottság szerint az EU lítium iránti kereslete 2030-ra várhatóan 12-szeresére, 2050-re pedig 21-szeresére nő.
Februárban lép hatályba a Chilével kötendő kereskedelmi megállapodás, amely a legelső olyan megállapodás lesz, amely kizárólag az energiával és a nyersanyagokkal foglalkozó fejezetet tartalmaz.
Az EU és a dél-amerikai Mercosur kereskedelmi tömb 2024 decemberében szintén megállapodást kötött különböző exportvámok csökkentéséről és eltörléséről, valamint egyes exportkorlátozások megszüntetéséről.
A kritikus nyersanyagok kiaknázásának kihívásai
A kritikus nyersanyagok iránti fellendülő kereslet óriási gazdasági lehetőségeket kínálhat Latin-Amerika számára.
Ezen erőforrások kiaknázása azonban jelentős kihívásokhoz vezetett a környezeti hatások és a társadalmi-ökológiai konfliktusok növekedése miatt.
A Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézetnek a latin-amerikai nyersanyagokkal kapcsolatos környezeti jogokról és konfliktusokról szóló tanulmánya szerint a környezeti konfliktusok több mint 40%-a az ásványkincsek kitermeléséhez kapcsolódik.
Bár az EU hangsúlyozza, hogy a legutóbbi megállapodás "rendelkezéseket tartalmaz a fenntartható bányászatról és a környezeti hatásvizsgálatok elveiről", továbbra is fennállnak olyan aggályok, mint például a vízigényes lítiumbányászat fenntarthatósága.