A minisztereknek meg kell állapodniuk a klímacélok finanszírozásáról. Szakértők szerint nemcsak a pénzről lesz nehéz egyezségre jutniuk, hanem a vállalásokról is. Márpedig ambiciózus klímapolitika és konkrét projektek nélkül nincs mire költeni.
HIRDETÉS
Kétségtelenül nem minden szempontból, de összességében eredményes hetet zárt a COP29 klímakonferencia Bakuban. Egy sorsdöntő kérdés, a finanszírozás megtervezése viszont csak most következik. Ez lesz a miniszteri értekezletek témája ezen a héten. A korábbi célt, amely szerint 2025-ig minden évben legalább száz milliárd dollárt kellene költeni a klímaváltozás elleni küzdelemre, most sokszorosára akarja emelni a nemzetközi közösség.
Az ENSZ kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának főtitkára, Rebeca Grynspan arról beszélt az Euronews helyszíni tudósítójának, hogy végeztek egy kutatást, és annak alapján modellezték a következő időszak lehetséges pénzügyi célkitűzését. Az ennek alapján közölt jelentésükben legalább 1100 millárd dollár éves költést irányoznak elő. És ez volumenében megegyezik azzal az összeggel, amelyet a témában készült más tanulmányok javasolnak.
Hozzátette azt is, hogy pontosan tudja, milyen nehéz lesz ezt keresztülvinni. "Kemény tárgyalások jönnek, nem érdemes úgy tenni, mintha ez nem így volna" - mondta. És nemcsak az összeg nagyságáról van szó, hanem a felelősségről is, ami azzal jár, hogy eldöntik, milyen pénz honnan érkezik, és mire megy majd el.
A mostani megállapodás az előző, jövőre lejáró finanszírozási keretrendszer helyébe lép. Kormányközi tárgyalásokon ölt majd formát, de létrejöttében sorsdöntő szerepet játszik a magánszektor is. A nemzetközi fejlesztési bankok nélkülözhetetlen közvetítők ebben a folyamatban a kormányok és a piaci szereplők között.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke arra figyelmeztetett, hogy nem elég közös nevezőre jutni a finanszírozási célt illetően. Nagyon fontos az is, hogy az egyes országok klímapolitikája kellően ambiciózus legyen. Odile Renaud-Basso úgy fogalmazott, rendkívül nagy szükség van arra is, hogy a világ összes állama komoly vállalásokat tegyen konkrétan megmondva, hogy a saját szintjén miilyen formában járul hozzá a közös klímacélok eléréséhez. Például mit tervez a megújuló energiaforrásokkal vagy hogyan akarja kivezetni a fosszilis energiahordozókat. Ez nagyon fontos szintje a megállapodásnak, mert pénzt költeni csak konkrét projektekre érdemes, másképp nem lesz semmi haszna.
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara főtitkára is elszánt javaslatokat szeretne hallani a következő napokban. John WH Denton azt mondta a bakui klímakonferencia egyik szünetében az Euronewsnak, elvárják a kormányoktól, hogy tető alá hozzák ezt a megállapodást. Szeretnék látni ugyanazt az elkötelezettséget és tettrekészséget, amit a pénzügyi válság idején mutattak.
Egyre érzékelhetőbb a frusztráció
A megfigyelőket leginkább a dolgok menetének lassúsága aggasztja. Különösen a fejlődő országok szempontjából nagy a lemaradás ahhoz képest, amit a szakértők vártak. Egyikük, a Power Shift Africa elemzőintézet munkatársa, Mohamed Adow úgy fogalmazott az Euronews kérdésére, hogy az elmúlt 15 év klímakonferenciáinak egyike sem volt ilyen eredménytelen az első héten, mint ez a mostani. Legyen szó a finanszírozási célról, a stratégiáról vagy a legkiszolgáltatottabb államok támogatásáról.
Véleményét sokan osztják legfőképpen azok közül, akik a fejlődő vagy felzárkózó országokból érkeztek. Juan Carlos Navarro panamai környezetvédelmi miniszter például azt mondta, hogy azt látja, sok a beszéd és kevés a tett, pedig sürgősen és őszintén szembe kell néznie a világnak ezekkel a kihívásokkal. Panama azon országok csoportjába tartozik, amelyek a legkevésbé felelősek a globális felmelegedésért, de a leginkább ki vannak téve az éghajlatváltozás okozta katasztrófáknak.
Samir Bejanov, az idei klímatárgyalások vezetőjének helyettese is azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy lassan haladnak a klímapolitika finanszírozását illető tárgyalások, ezért arra kér mindenkit, hogy mutasson nagyobb elszántságot.
A fosszilis energiahordozók lobbija árnyékot vet a csúcstalálkozóra
A környezetvédők folyamatosan tiltakoznak a fosszilis tüzelőanyag-ipar befolyása ellen. De nemcsak a klímaaktivisták, hanem tekintélyes politikusok is sürgetik a klímakonferencia, mint intézmény, megújítását. Köztük van a korábbi ENSZ-főtitkár, Ban Ki-Moon, a világszervezet volt klímafelelőse, Christiana Figueres és Mary Robinson volt ír államfő is. Más politikusokkal és szakértőkkel együtt nyílt levélben szólítanak fel a COP átalakítására. Közleményükben azt hangsúlyozzák, hogy túl nagy teret kap a tárgyalás és túl szűkre van szabva a cselekvés az együttműködés jelenlegi rendszerében.
Figueres és Johan Rockstrom, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatója szerint a levelet rosszul értelmezik azok, akik a konferencia elmarasztalásának veszik. A céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet az eddigi folyamat elavult elemeire, vagyis arra, hogy át kell állniuk egy új üzemmódba. Rockstrom szerint ezeknek a rendezvényeknek, amelyek ma több tízezren vesznek részt, kisebbeknek és gyakoribbaknak kellene lenniük ahhoz, hogy a megállapodásokat át lehessen ültetni a gyakorlatba. "A COP megerősítéséről van szó" - mondta Rockstrom -, "arról, hogy felismerjük, már annyi mindent elértünk szóban, hogy ideje komolyan vennünk a megvalósítást."
A Kick Big Polluters Out koalíció elemzése szerint pénteken a tárgyalások hivatalos részvételi listáján legalább 1770, a fosszilis tüzelőanyag-érdekeltségekhez kapcsolódó személy szerepelt. Catherine Abreu, a Nemzetközi Éghajlatpolitikai Központ igazgatója azt javasolta ezzel kapcsolatban, hogy emeljenek "tűzfalat" a fosszilis tüzelőanyag-lobbisták, az ENSZ klímapolitikai szervei és az országok delegációi közé.
Al Gore volt amerikai alelnök, aki pénteken új kimutatásokkal szolgált a szén-dioxid-kibocsátás globális eloszlásáról, szintén sajnálatosnak találta, hogy "a fosszilis üzemanyagipar és a petrosztátumok képviselői egészségtelen mértékben átvették az irányítást a COP-folyamat felett".
Jalcsin Rafijev, A COP29 vezető tárgyalója azonban megvédte a folyamatot. Azt mondta, a COP mindig is eredményes volt a felmelegedés mértékének csökkentésében és a rászoruló országoknak nyújtott támogatásban. Szerinte hatékonyabb, mint bármely más egyeztetési forma.
Kik a nagy szennyezők?
Az Al Gore által ismertetett legújabb adatok szerint továbbra is az ázsiai és az amerikai városok bocsátják ki a legtöbb káros gázt, mind közül Sanghaj a legszennyezőbb.
A Climate Trace megfigyelések által és mesterséges intelligencia segítségével számszerűsíti a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid, valamint más hagyományos légszennyező anyagok kibocsátását világszerte. Most először több mint kilencezer várost vontak be a felmérésbe.
A Föld teljes szén-dioxid- és metánszennyezése 0,7 százalékkal 61,2 milliárd tonnára nőtt. A rövid élettartamú, de extra erős metáné önmagában 0,2 százalékkal emelkedett. A számok azért magasabbak, mint más adatközlőké, mert a kutatóintézet több ágazatban többféle kibocsátást figyelt meg, mint ami általános - magyarázta Gavin McCormick, a Climate Trace társalapítója a bakui prezentáción.
Sanghaj 256 millió tonnás éves üvegházhatású gázkibocsátása magasan vezet a városok körében, és meghaladta Kolumbia vagy Norvégia teljes kibocsátását. Tokió, ha nem város, hanem ország volna, 250 millió tonnájával benne lenne az első negyvenben, míg New York (160 millió tonnájával) és Huston (150 millió metrikus tonnájával) bekerülne az első ötvenbe az országok rangsorában. A dél-koreai Szöul 142 millió tonnával az ötödik helyen áll a városok között.
A texasi Permian-medence egyik ipartelepe messze a legnagyobb szennyező saját mezőnyében az egész világon - mondta Gore hozzátéve, hogy tudva, milyen ipartelepek vannak Oroszországban, Kínában és még sokfelé Ázsiában, elég megdöbbentő, hogy a Permian Basin mindezeket lekörözi. Ezzel együtt, ami a változást illeti, az Egyesült Államok jelentős javulást mutat. Venezuela, Japán, Németország és az Egyesült Királyság mellett ott csökkent a legnagyobb mértékben a károsgáz-kibocsátás az elmúlt évben.
Eközben a legjelentősebb romlást Kína, India, Irán, Indonézia és Oroszország mutatja. Ezekben az országokban nőtt a legnagyobb mértékben a károsgáz-kibocsátás a vizsgált időszakban.