A háború egyetlen ukránt sem kímél, még az olimpikonokat sem. Van, akit behívtak a seregbe, másnak lebombázták a tornatermét. Egy közös van bennük: bár kitartóan edzenek, az álmaik egyre messzebb sodródnak.
HIRDETÉSA csodagyereknek tartott, mindössze 8 éves tornász Olekszandra Paszkal mégis hisz abban, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz. Őt nem állíthatja meg semmi. Még az sem, hogy egy orosz bombázásban elvesztette az egyik lábát. A lányt nemrég még félholtan húzták ki otthona romjai alól, most pedig már edz és kizárólag a paralimpia lebeg a szemei előtt.
Edzője szerint Olekszandrának minden esélye megvan arra, hogy a világ legjobbja legyen.
,,A gyerekek azt esznek, amit tudnak és éjjelente többször felkelnek, hogy lemenjenek az óvóhelyre. Így nagyon nehéz felkészíteni őket egy világversenyre. De most az a legfontosabb, hogy megőrizzük a mentális és testi egészségüket" - mondta Inga Kovalcsuk, aki szerint a háború egy egész atlétagenerációt tett tönkre.
Az ukrán ifjúsági és sport miniszter szerint évtizedekbe is telhet, mire úgy sikerül helyre állítani az edzőtermeket, uszodákat és sportpályákat, hogy azok alkalmasak legyenek az olimpiai szintű utánpótlás nevelésre.
,,Mindenki a szüleivel jár edzeni, hogy egy légiriadó alkalmával együtt tudjanak elmenekülni. Ez nem éppen ideális körülmény" - mutatott rá Matvij Bidnji, aki emlékeztetett: sok tehetséges sportoló és edző már a háború kezdetén elhagyta Ukrajnát.
Arról nem is beszélve, hogy az atléták éppen pályájuk csúcsán válnak besorozhatóvá és sokan közülük nem is tudják elkerülni a harcokat. Egyes becslések szerint a háború kezdete óta 400 élsportoló halt meg a fronton.