Miért emelnek kamatlábat a központi bankok annak ellenére, hogy ártanak vele saját gazdaságuknak?

Miközben mindennek rohamosan nő az ára, a jegybankok még kamatlábakat is emelnek. A Magyar Nemzeti Bank szeptember 27-én 125 bázisponttal 13 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, ami két évtizedes rekordot jelent.

Megpróbáljuk elmagyarázni, miért tesznek a központi bankok olyan lépéseket, amelyekkel elvileg lassítják a gazdasági növekedést és még a munkanélküliséget is növelik.

Minden drágul: az áram, a gázolaj, a zöldségek, az internet, a szállodák, a repülőjegyek, és most már a kamatok is emelkednek. Az ukrajnai háború, a kínai lezárások, a megszakadt termelési láncok óriási igényt váltottak ki az áruk és szolgáltatások iránt, felborítva a kereslet és kínálat közötti kényes egyensúlyt, és rekordmagasságba emelve az árakat.

A világ központi bankjai igyekeznek emelni az irányadó kamatlábakat, hogy ezzel próbálják megfékezni a szárnyaló inflációt, amely még ezen intézkedések mellett is minden hónapban újabb és újabb rekordokat döntöget.

Legutóbb az Európai Központi Bank (EKB) is monetáris politikát váltott, lezárva a negatív kamatlábak hosszú időn át tartó fejezetét, amely az EU államadósság-válságának legrosszabb időszakáig nyúlik vissza. Az Egyesült Királyság, Svédország, Norvégia, Kanada, Dél-Korea és Ausztrália hasonló lépéseket tett az elmúlt hónapokban, reagálva az ijesztő inflációs adatokra. Az Egyesült Államok jegybankja egyetlen bejelentéssel 0,75 százalékponttal emelte a kamatokat, ami 1994 óta a legnagyobb emelés. Kedden pedig a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa húzott egy merészet: 1,85 százalékponttal 7,75 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot.

A jegybankok feladata

A központi bankok egyedi közintézmények: független, nem kereskedelmi szervezetek, amelyek feladata egy ország vagy - az EKB esetében - egy országcsoport fizetőeszközének kezelése. Kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a bankjegy- és érmekibocsátásra, a devizatartalékok ellenőrzésére, vészhelyzeti hitelezőként működnek, és garantálják a pénzügyi rendszer működését.

A központi bank elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása. Ez azt jelenti, hogy az inflációt és a deflációt - vagyis az árak csökkenését - egyaránt kordában kell tartaniuk. A defláció rontja a gazdaság fejlődését és növeli a munkanélküliséget, ezért minden központi bank mérsékelt, pozitív inflációs célt tűz ki - általában 2% körül - a fokozatos, stabil növekedés ösztönzése érdekében.

Amikor azonban az infláció az egekbe szökik, a központi bankoknak nehéz dolguk van. A túlzott infláció gyorsan tönkreteheti a korábbi évek jólétét, alááshatja a magánmegtakarítások értékét, és felemésztheti a magánvállalatok nyereségét. A számlák mindenki számára drágábbá válnak: a fogyasztók, a vállalkozások és a kormányok egyaránt kénytelenek küzdeni a megélhetésért.

"A magas infláció mindannyiunk számára komoly kihívást jelent" - mondta Christine Lagarde, az EKB elnöke. Ez az a pillanat, amikor a monetáris politika központi kérdéssé válik.

A bankok hitelezője

A kereskedelmi bankok, amelyekhez akkor fordulunk, ha számlát kell nyitnunk vagy hitelt kell felvennünk, közvetlenül a központi banktól vesznek fel kölcsönt a legközvetlenebb pénzügyi szükségleteik fedezésére. A kereskedelmi bankoknak valamilyen biztosítékot kell bemutatniuk, amely garantálja, hogy ezt a pénzt vissza fogják fizetni. Az államkötvények a leggyakoribb biztosítékok közé tartoznak.

Más szóval a központi bank pénzt kölcsönöz a kereskedelmi bankoknak, míg a kereskedelmi bankok a háztartásoknak és a vállalkozásoknak adnak kölcsön pénzt. Amikor egy kereskedelmi bank visszaadja azt, amit a központi banktól kölcsönzött, kamatot kell fizetnie. A központi banknak jogában áll saját kamatlábakat megállapítani, ami gyakorlatilag meghatározza a pénz árát.

Ezek azok az irányadó kamatlábak, amelyeket a központi bankok jelenleg az infláció megfékezése érdekében emelnek. Ha a központi bank magasabb kamatlábakat számít fel a kereskedelmi bankoknak, a kereskedelmi bankok is emelik a hitelre szoruló háztartásoknak és vállalkozásoknak kínált kamatlábakat.

Cél a fogyasztói kiadások csökkentése

Ennek eredményeképpen a személyes adósságok, az autóhitelek, a lakáshitelek, a hitelkártyák és a jelzáloghitelek drágábbak lesznek, és az emberek már nem szívesen veszik igénybe ezeket (kivéve persze azokat, akik már nyakig benne vannak). Azok a vállalatok, amelyek rendszeresen kérnek hitelt beruházásokhoz, kétszer is meggondolják, mielőtt kölcsönt igényelnének.

A szigorúbb pénzügyi feltételek elkerülhetetlenül a fogyasztói kiadások csökkenéséhez vezetnek a legtöbb gazdasági ágazatban. Amikor az áruk és szolgáltatások iránti kereslet csökken, általában azok ára is csökken.

A központi bankok most pontosan ezt akarják tenni: visszafogni a kiadásokat az infláció megfékezése érdekében. Azonban akár két évig is eltarthat mire a monetáris politika érezteti hatását, ezért nem tud azonnali megoldást adni a legsürgetőbb kihívásokra.

A siker egyáltalán nem biztos

Bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy az infláció fő mozgatórugója ma az energia, amelyet erősen egy, a gazdaságtól független tényező határoz meg: Oroszország ukrajnai inváziója. A benzin és az áram olyan árucikkek, amelyeket mindenki használ, függetlenül attól, hogy mennyibe kerülnek, így a kereslet gyors csökkenése az árak lehűtése érdekében nem vehető biztosra.

Ez magyarázza azt is, hogy a központi bankok, mint például az amerikai Fed, miért tesznek ilyen radikális lépéseket, még úgy is, hogy ezzel ártanak a gazdaságnak. Az agresszív monetáris politika veszélyes dolog, hiszen a pénz “drágítása” lassíthatja a gazdasági növekedést, gyengítheti a fizetések értékét és növelheti a munkanélküliséget.

"Nem recessziót próbálunk előidézni" - mondta Jerome Powell, az amerikai jegybank elnöke. "Legyünk ezzel tisztában".