Tudósítónk öt napon át bringázott Brüsszelből Strasbourgba, közben Európáról beszélgetett a helyiekkel.
Brüsszeli tudósítónk áprilisban kerékpárral tette meg a brüsszeli és a strasbourgi Európai Parlament közötti 450 kilométeres távolságot. Az ő rendhagyó videós útinaplójának második része következik. Az első rész itt látható.
A schengeni hármashatár után egy rövid hegyi szakasz után értem Mettlach városba, ahol egy meglepően ismerős hídon hajtottam át.
Néhány óra tekerés után megérkeztem Saarlouis városba. Itt 35 ezren élnek, a legnagyobb munkaadó egy Ford-gyár.
Egy nyugdíjazott tanárral beszélgettem, aki gyorsan kijavított, amikor megkérdeztem, mit tehetnek az itteniek Európáért.
“Ahelyett, hogy mindig valamire várnánk, inkább tennünk kellene valamit Európáért.”
Saarbrückennél megálltam egy csapat graffitisnél és életemben először meginterjúvoltam egy anarchistát az EU-ról. Az arca eltakarását kérte.
“Kicsit reménytelen vagyok, mert tudományos szinten sok bizonyítékunk van, például a klímaváltozásra. Vagyis nem lehet információhiányra fogni a dolgokat. De a politikusok és a gazdaság szereplői mégsem lépnek. Az Európai Unió gazdasága nem működik jól. A nacionalista gondolatok túlságosan az előtérben vannak.“
Németország után Franciaországba értem.
Ahol rövidesen belebotlottam egy luxemburgi bringásba.
“Igen, nagyon szeretjük az EU-t. Ott kezdődött minden Luxemburgban, Schengenben, például a határok megnyitása.“
Egy utolsó megálló Strasbourg előtt Saverne városban, ahol egy kisboltban érdeklődtem.
"Saverne-ben bevásárlóközpontok épülnek a város körül, így sajnos a belvárosi kisboltok lépéről lépésre kiszorulnak.”
A szomszédban lévő fodrász is elégedetlen volt. A magas adók mellett a mostani EU sem tetszett neki.
“Először is, csökkentenünk kellene az áfát és a munkára rakódó többi terhet. Így nőhetnének a fizetések és a vásárlóerő. Az EU nagyszerű volt, amikor még 12 ország volt benne. De most kinyitottuk a kapukat néhány ország előtt, amelyek nem hoztak túl sokat. Ez így már nehezebb. Sokkal nehezebb, mint korábban. “
Öt és fél nap után érkeztem meg Strasbourgba, ahol az Európai Parlament előtt a technikusom, Vinny várt.
“Az út nagyon nehéz volt, de megérte. Olyan helyeken jártam, ahová kocsival nem jutottam volna el. Nagyon különleges emberekkel találkoztam. A legtöbben jó dolognak tartják az EU-t, meg akarják tartani, de javítani szeretnének rajta.“
Az utat vegyes érzésekkel zártam. Fizikailag megterhelő volt, mert nem vagyok profi bringás, viszonylag sokat kellett dolgoznom a videók miatt. Viszont négy országban sikerült legalább húsz emberrel beszélgetnem egy olyan régióban, amely Nyugat-Európa magját jelenti. A többség tudatában van az Európai Unió előnyeinek, élvezi a nyitott határokat. De nagyon sokan szeretnék azt, hogy a brüsszeli vezetők figyeljenek a mindennapi életet megnehezítő dolgokra és tartsanak közvetlen kapcsolatot a polgárokkal.
A videóban felhasznált zenék:
https://www.youtube.com/watch?v=Ssvu2yncgWU