A menekültek világnapján arra figyelmeztetnek nemzetközi jogvédők és segélyszervezetek, hogy nem lehet lezárni a világ egy részét azok előtt, akik globális problémák miatt kényszerülnek elhagyni otthonukat.
Egyre kilátástalanabb a menekültek sorsa szerte a világban. Dél- és Közép-Amerikából, Afrikából, a Közel-Keletről és Ázsiából is minden eddiginél többen menekülnek az erőszak és az éhínség elől elsősorban Észak-Amerikába és Európába. Fogadásuk és befogadásuk megosztja a politikai vezetőket és a lakosságot Európában is.
A Norvég Menekült Tanács főtitkára, Jan Egeland arra figyelmeztet a menekültek világnapja alkalmából, hogy több mint 70 millió ember keres menedéket, vagyis többen, mint a második világháború óta valaha, úgyhogy legyen ez ébresztő a világ politikai vezetőinek.
Az európai menekültválság a frontvonalban fekvő államokat sújtja leginkább. A görög és az olasz kormány eltérő választ ad a rendkívüli kihívásra, amit súlyosbít, hogy késik az uniós összefogás.
Jan Egeland azt mondja, Európában az az általános meggyőződés, hogy elleptek bennünket a menekültek. Csakhogy a valóság nem is lehetne távolabb ettől. Az európai országok többsége nem fogadott be menekülteket, és saját lakosságukon belül sincsenek menekültjeik.
Ez az álláspont, vagyis, hogy Európa képes lenne kezelni a menekültválságot, jócskán megtépázta a német kancellár népszerűségét saját hazájában is. A probléma félelmet szül, és fűti a populista retorikát, miközben a legkitettebb államok jogosan követelnek közös tehervállalást.
A Sea-Watch nemzetközi segélyszervezet regionális koordinátora, Nora Hofstetter azt magyarázza, hogy a migráció végigkíséri az emberi történelmet, az emberek mindig is vándoroltak, és ez így is marad. Ez az elképzelés, hogy képesek leszünk lezárni Európa határait, egyszerűen nem működik, amikor a szélsőségesen egyenlőtlen világ a klímakatasztrófával kűzd. Az ő adataik szerint a helyzet az, hogy minden hatodik ember meghal azok közül, akik át akarnak jutni a Földközi-tengeren.
Az illegális bevándorlás nemcsak emberi jogi és politikai kérdés, hanem milliók azonnali ellátását, majd társadalmi integrációját is jelenti. Minderre a politikusok és a civilek nemhogy az Európai Unión belül, de gyakran még az egyes tagállamokban is egymásnak ellentmondó válaszokat adnak.