Új kutatások arra utalnak, hogy a táplálkozási zavaroknak a testsúlyon túlmutató biológiai alapjuk is van.
Az evészavarokat széles körben elsősorban a testsúllyal és a testképpel összefüggő mentális egészségügyi problémának tartják, egy új tanulmány azonban azt jelzi, hogy a kép ennél jóval összetettebb.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A svéd Karolinska Intézet kutatása olyan genetikai tényezőket vizsgált, amelyek szerepet játszhatnak falásrohamokban és anorexia nervosa kialakulásában.
Az evészavarok világszerte emberek millióit érintik, elsősorban a magas jövedelmű országokban, és Nyugat-Európa következetesen a legnagyobb terhet viseli.
A betegségek kóros étkezéssel, az ételekkel való túlzott foglalkozással, valamint a testsúly és a testforma miatti súlyos aggodalmakkal járnak. Tüneteik jelentős egészségügyi kockázatot vagy károsodást, szenvedést, illetve a mindennapi működés zavart okoznak, és becslések szerint az első megbetegedések 95 százaléka 25 éves kor előtt jelentkezik.
A Nature Mental Health (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmányban csaknem 40 000, falásrohamokkal küzdő és mintegy 25 000, anorexia nervosában szenvedő személy adatait hasonlították össze több mint 1,2 millió, evészavartól mentes emberével.
A kutatók olyan genetikai variánsokat azonosítottak, amelyek statisztikailag összefüggnek az olyan evészavarok, mint a falásrohamokkal járó viselkedés vagy az anorexia nervosa kialakulásának nagyobb kockázatával.
„Eredményeink azt mutatják, hogy az evészavarok nem pusztán a testsúlyról szólnak. A betegségekkel összefüggésbe hozott genetikai variánsok közül sok eltér azoktól, amelyek befolyásolják, mennyit nyom valaki” – mondta Lu Yi, a Karolinska Intézet Orvosi Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszékének vezető kutatója.
„Ez árnyaltabb képet ad az evészavarok biológiai alapjairól” – tette hozzá.
A kutatók hat, a falásrohamokkal, és nyolc, az anorexiával összefüggő genetikai markert azonosítottak; ezek közül kettőt, amelyek az anorexia nervosához köthetők, korábban még nem ismerték.
A tudósok ezeket a markereket felhasználhatják egy „poligén kockázati pontszám” kiszámítására, amely összegzi az adott személyben jelen lévő markerek apró hatásait. Aki magas pontszámot kap, annál több ilyen kockázati marker fordul elő, és statisztikailag nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nála a zavarok.
Biológiai kapcsolat más betegségekkel
A tanulmány azt is kimutatta, hogy bizonyos markerek hordozása közös biológiai sérülékenységre utalhat más jellemzők esetében is. Egyes, falásrohamokra jellemző markerek például az impulzuskontroll-zavarokra – így a dohányzásra vagy a kockázatvállaló magatartásra –, a magas testtömegindexre (BMI), illetve a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra (ADHD) is jellemzőek.
Az anorexiára jellemző markerek ezzel szemben erősebb genetikai kapcsolatot mutattak a kényszerbetegséggel (OCD).
Azt is megállapították, hogy a falásrohamokkal és az anorexia nervosával összefüggő genetikai tényezők különböznek azoktól, amelyek a testtömegindexet (BMI) befolyásolják, jóllehet a testsúly mindkét kórképben fontos tényező.
Mindez arra utal, hogy az evészavarok nem érthetők meg pusztán a testsúly vagy az anyagcsere szempontjából – jegyezték meg a szerzők.
„A vizsgálat azt mutatja, hogy a különböző evészavarokat részben eltérő biológiai mechanizmusok mozgatják” – mondta Lisa Dinkler, a Karolinska Intézet adjunktusa.
„Hosszabb távon ez a tudás hozzájárulhat ahhoz, hogy célzottabb kezelési stratégiákat dolgozzunk ki, amelyek figyelembe veszik az egyes kórképek sajátosságait.”
A kutatók arra figyelmeztettek, hogy ezek a markerek egyelőre gyenge előrejelzői az egyén állapotának, ezért más kockázati tényezőkkel együtt kell vizsgálni őket ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk valakinek a kockázati profiljáról.