Egy új tanulmány szerint a testsúlycsökkentő gyógyszerek 21%-kal csökkentik a csonttörés kockázatát 2-es típusú cukorbetegeknél, megkérdőjelezve azt a feltételezést, hogy a gyors fogyás növeli a töréskockázatot.
Az Ozempichez hasonló GLP-1 típusú gyógyszerek csökkenthetik a súlyos csonttörések kockázatát a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, egy nagyszabású tanulmány szerint (forrás: angol), amely megkérdőjelezi azt a félelmet, hogy ezek a slágergyógyszerek károsíthatják a csontok egészségét.
A kutatók azt találták, hogy azoknál a betegeknél, akiknél GLP-1-kezelést indítottak, három éven belül 21 százalékkal alacsonyabb volt a törékenységi törések kockázata, mint az összehasonlítható, DPP-4-típusú gyógyszereket, a cukorbetegség kezelésére szolgáló másik készítménycsoportot kapó betegeknél.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők körében nagyobb a törések kockázata kis energiájú sérülések esetén, például ha valaki álló helyzetből vagy annál alacsonyabbról esik el, jóllehet a csontsűrűségük gyakran normális vagy az átlagnál magasabb. Ez „az alacsonyabb csontszilárdsággal, a csont mikroszerkezetének károsodásával és a felgyorsult csontvesztéssel magyarázható” – közölték a kutatók.
2015 és 2022 között az Egyesült Államokban élő, 50 és 90 év közötti, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő több mint 133 000 felnőtt egészségügyi adatait elemezve a kutatók azt találták, hogy a GLP-1-készítményeket szedőknél csökkent a legnagyobb mértékben a csigolyatörések előfordulása, 32 százalékkal, valamint a csípő- vagy combcsonttöréseké, 30 százalékkal.
Fontos, hogy a csökkent töréskockázat független volt a testsúly- és vércukorszint-változástól, ami arra utal, hogy a gyógyszerek közvetlenül a csontokra hathatnak.
Az eredmények ellentmondanak annak a régóta hangoztatott aggodalomnak, hogy a gyors fogyás a csontsűrűség csökkenése révén növelheti a töréskockázatot. A kutatók ugyanakkor óvatosságra intettek, mivel a vizsgálat nem bizonyítja egyértelműen, hogy a gyógyszerek védik a csontokat. Mivel a kutatás megfigyeléses jellegű egészségügyi adatokra, és nem randomizált klinikai vizsgálatra támaszkodott, más tényezők, például a fizikai aktivitás, az izomerő vagy a kiinduló csontállapot is befolyásolhatták az eredményeket.
A vizsgálat azt is kimutatta, hogy nem mutatkozott védőhatás azoknál, akik 2-es típusú cukorbetegség nélkül szedtek GLP-1-készítményeket, ami arra utal, hogy az eredmények nem feltétlenül vonatkoznak azokra, akik kizárólag testsúlycsökkentés céljából használják ezeket a gyógyszereket.
A szerzők szerint most prospektív klinikai vizsgálatokra van szükség annak tisztázására, hogy a látszólagos töréskockázat-csökkenés valódi biológiai hatást tükröz-e, és fennmarad-e a hosszabb távú kezelés során is.