WHO: ígéretes kezelések és vakcinák a Kongói Demokratikus Köztársaságban pusztító ritka ebolatörzs ellen, de egyelőre egyik sem kész
Miközben a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) zajló ebolajárvány gyorsabban terjed, mint ahogy a hatóságok reagálni tudnak, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértőket hívott össze a lehetséges kezelések és vakcinák értékelésére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az országban pusztító, több mint 200 ember halálát okozó vírus ritkább, mint azok a törzsek, amelyek az Ebola-betegség más formáit okozzák; ez pedig megnehezíti a védekezést, mert nincsenek kifejezetten ellene kifejlesztett kezelések vagy vakcinák.
„Ez súlyos helyzet, és joguk van ezt egyenesen megmondani önöknek. De azt is szeretném, ha tudnák: bár Bundibugyóra nincsenek célzott kezelések, sok mindent tehetünk együtt, hogy megakadályozzuk a vírus terjedését és életeket mentsünk” – írta csütörtökön a WHO főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz a KDK lakosainak címzett levelében.
Bundibugyó-vírus: mi ez, hogyan terjed?
A Bundibugyó-vírus a négy ismert orthoebolavírus egyike, amelyek megbetegedést okozhatnak emberekben. Ritka törzsről van szó, amelyet először 2007-ben azonosítottak. Az eddig feljegyzett kevés járvány alapján a Bundibugyó-vírus valamivel kevésbé halálosnak tűnik, mint a Zaire- vagy a Szudán-vírus.
Az inkubációs idő a WHO szerint két és 21 nap között mozog, és az emberek általában csak a tünetek megjelenésétől fertőzőek.
Az egészségügyi ügynökség szerint a betegség kezdeti tünetei nem jellegzetesek – láz, fáradtság, izomfájdalom, fejfájás és torokfájás –, ami megnehezíti a diagnózist, és késleltetheti a felismerést.
Ennek a törzsnek a 2007-ben és 2012-ben Ugandában és a KDK-ban jelentett két korábbi járványában az esetek halálozási aránya nagyjából 30 és 50 százalék között mozgott.
A vírus szoros érintkezéssel terjed a beteg vagy elhunyt páciensek testnedveivel – például izzadsággal, vérrel, széklettel vagy hányadékkal –, ami az egészségügyi dolgozókat különösen nagy kockázatnak teszi ki.
Van-e rá kezelés?
Jelenleg nincsenek engedélyezett gyógyszerek vagy vakcinák, amelyeket kifejezetten a Bundibugyó-vírus fertőzés megelőzésére és kezelésére hagytak jóvá.
Ugyanakkor a WHO több jelölt készítményt is elég ígéretesnek tart ahhoz, hogy elsőbbséget kapjanak a klinikai vizsgálatokban történő értékelésre, és most a KDK és Uganda kormányával együtt dolgozik ezen.
A szervezet független szakértői három terápia előtérbe helyezését javasolták a klinikai vizsgálatokban: a Mapp Biopharmaceutical és a Regeneron ellenanyagkezeléseit, valamint a Gilead Sciences remdesivir nevű vírusellenes gyógyszerét.
A Mapp ellenanyag-terápiáját eredetileg az Ebola egy másik törzse, a Szudán-vírus ellen fejlesztették ki, de lehetséges, hogy a Bundibugyó-vírus ellen is hatásos.
Fertőzés: megelőzhető-e?
A WHO szakértői több, jelenleg fejlesztés alatt álló vakcinát is „ígéretes” jelöltnek tartanak.
Egyik sem áll még készen a használatra, de néhányuk már a következő hónapokban készen állhat.
A legígéretesebb jelölt az International AIDS Vaccine Initiative által fejlesztett, egyszeri adagban adható rVSV Bundibugyo vakcina. Várhatóan még hét–kilenc hónapra lesz szükség ahhoz, hogy klinikai vizsgálatban értékelni lehessen a fertőzés megelőzésében nyújtott hatékonyságát.
Egy másik jelölt, a ChAdOx1 Bundibugyo, amelyet az Oxfordi Egyetem és az indiai Serum Institute fejleszt, két–három hónapon belül válhat alkalmassá arra, hogy klinikai vizsgálatban teszteljék a hatásosságát.
A szakértők ugyanakkor rámutattak, hogy a további prioritás indoklásához és megerősítéséhez még kiegészítő állatkísérletes adatokra van szükség.
„Addig is az a legfontosabb feladatunk, hogy a terjedést azokkal az eszközökkel állítsuk meg, amelyeket az Ebola elleni fellépésben évtizedek óta használunk” – közölte a WHO.
Ide tartozik a betegség felügyelete, a gyors tesztelés és diagnózis, a kontaktkutatás, a betegek elkülönítése és ellátása, a fertőzésmegelőzés és -kontroll, a közösségi bevonás, valamint a biztonságos és méltóságteljes temetések.