A térségben tíz nap leforgása alatt annyi eső esett, amennyi máskor egy teljes év alatt hullik; az éves mennyiség mindössze néhány napba sűrűsödött.
Az ember okozta éghajlatváltozás súlyosbította a közelmúltban Afrika déli részét sújtó özönszerű esőzéseket és árvizeket, amelyek több mint száz ember halálát okozták, és több mint 300 ezret kényszerítettek otthonaik elhagyására, közölték a kutatók január 29-én.
A World Weather Attribution tanulmánya, amely elemezte a Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik és Zimbabwe egyes részein súlyos áradásokat okozó heves esőzéseket, kimutatta, hogy a térség tíz nap alatt egy évnyi esőt kapott.
A lakásokban és az infrastruktúrában okozott károk összege becslések szerint több millió dollár, és felmérhetetlen emberi szenvedést okoztak, beleértve az emberéletek elvesztését is.
Mozambikban sok otthon és épület teljesen víz alá került, miközben utak és hidak tűntek el a Dél-afrikai Köztársaság Limpopo és Mpumalanga tartományaiban, valamint Zimbabwe egyes térségeiben.
A tanulmányt világszerte dolgozó tudósok készítették, szakmailag lektorált módszerekkel, hogy felmérjék az éghajlatváltozás hatását a szélsőséges időjárás mintázataira és eseményeire.
Ötvenévente előforduló jelenség
Az adatok, amelyeket a közelmúltbeli, ritkaságuknál fogva nagyjából ötvenévente előforduló özönszerű esőzésekből nyertek, a tanulmány szerint megerősítik, hogy „egyértelmű elmozdulás történt az erőszakosabb felhőszakadások felé”.
Ezt ráadásul tetézte a jelenlegi La Niña időjárási jelenség, amely természeténél fogva csapadékosabb viszonyokat hoz Afrika déli térségében, ám most egy sokkal melegebb légkörben működött.
„Elemzésünk egyértelműen megmutatja, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése továbbra is nemcsak az extrém esőzések intenzitását növeli, hanem azokat az eseményeket is, amelyek amúgy is bekövetkeztek volna, sokkal súlyosabbá teszi,” mondja Izidine Pinto, a Holland Királyi Meteorológiai Intézet vezető klímakutatója.
Pinto, a tanulmány társszerzője szerint az alkalmazott klímamodellek nem tudták pontosan meghatározni, hogy az éghajlatváltozás mennyivel súlyosbította a mostani áradásokat, de az esőzések intenzitásának 40 százalékos növekedését emberi eredetű éghajlatváltozás nélkül lehetetlen lenne megmagyarázni.
„Ez azt jelenti, hogy ami már önmagában is egy komoly, csapadékos időszak lett volna, sokkal erőszakosabb özönszerű esőzéssé változott, amellyel a közösségek nincsenek felkészülve megbirkózni,” mondja.
A déli-afrikai árvizek messze felülmúlták a várakozásokat
A kontinens déli részének érintett térségei számára nem ismeretlenek a heves felhőszakadások és az árvizek, ám a mostani események nagyságrendje a tudósokat is riasztotta.
„Ez az esemény meglepetés volt számunkra, noha 25 éve már tapasztaltunk hasonló áradást ugyanazon a vidéken,” mondja Bernardino Nhantumbo, a mozambiki meteorológiai szolgálat kutatója.
„Vannak helyek, ahol két-három nap alatt annyi csapadék hullott, amennyit az egész esős évszakra vártunk, így ezt bármilyen körülmények között rendkívül nehéz volt kezelni.”
Nhantumbo szerint Mozambik kilenc nemzetközi folyó alsó szakaszán fekszik, így amikor ilyen esemény történik, a súlyos károk nemcsak a heves esőzések, hanem a levonuló árhullámok miatt is borítékolhatók.
„Jól előrejelzünk, mert többféle modellünk van, de vannak olyan események, amelyeknél még a jó előrejelzés mellett sem lehet megfékezni a vele járó károkat,” mondja.
Mozambik középső és déli részei voltak a leginkább érintettek; Gaza tartomány fővárosa, Xai-Xai és a közeli Chokwe nagyobbrészt víz alá került.
Afrikára szabott klímamodellek
A kutatók azt is szorgalmazzák, hogy Afrikában fejlesszenek klímamodelleket, hogy a kontinens különböző régióiban a lehető legjobban megértsék az éghajlatváltozás hatásának dinamikáját és mértékét.
Friederike Otto, a londoni Imperial College Környezeti Politikák Központjának klímatudományi professzora szerint az Afrikában fejlesztett klímamodellek hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy a legtöbb modell nem tudta pontosan megállapítani, az éghajlatváltozás mennyivel súlyosbította a mostani áradásokat.
„Az összes szabadon elérhető klímamodell Afrikán kívül készül. Mindet az Egyesült Államokban, Európában és részben Ázsiában működő klímamodell-központok fejlesztik.
„Nincs egyetlen klímamodell sem, amelyet Afrikában fejlesztettek. Emiatt ezeket általában úgy tervezik, hogy ott írják le a legjobban az időjárást, ahol készültek, és ez minden modellre igaz,” mondja.