A tudósok szerint a Grönlandnál csökkenő tengerszint kihat a part menti közösségekre, a hajózási útvonalakra, a halászatra és az infrastruktúrára.
A hőmérséklet emelkedése világszerte tengerszint-emelkedést okoz, ami milliókat tesz ki súlyos áradásoknak és partvidéki eróziónak. Grönlandon azonban épp az ellenkezője zajlik.
A Columbia Climate Schoolhoz tartozó Lamont-Doherty Earth Observatory kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a hőt csapdázó kibocsátások okozta rekord jégolvadás ellenére az autonóm sziget körül a tengerszint valójában csökkenni fog.
A Science Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint alacsony kibocsátású jövő esetén 2100-ra a tengerszint-csökkenés várhatóan mintegy 0,9 méter lesz. Magas kibocsátású jövőben a csökkenés mértéke elérheti a 2,5 métert.
Miért csökkenhet Grönlandnál a tengerszint?
Paradoxnak tűnhet, hogy egy többnyire jéggel borított ország a melegedő világban tengerszint-csökkenéssel néz szembe, ám éppen ez teszi Grönlandot kivétellé. Ahogy a jégtakaró veszít a tömegéből, az alatta fekvő föld megemelkedik, miután megszabadul az óriási súlytól.
A tanulmány társszerzője, Jacqueline Austermann a jelenséget ahhoz hasonlítja, ahogyan egy memóriahabos matrac visszanyeri a formáját, miután a rajta fekvő ember felkel.
A kutatók a közelmúltbeli és a történelmi jégveszteséggel magyarázzák Grönland földfelszínének kiemelkedését, és rámutatnak: ahogy a jégtakaró tömege csökken, a gravitáció miatt a tengerszint még tovább apad.
Lauren Lewright, a tanulmány vezető szerzője szerint: „Ha a jégtakaró nagyon kiterjedt, nagy a tömege.”
„A gravitációs vonzás a tenger felszínét a jégtakaró felé húzza. Ahogy a jégtakaró veszít a tömegéből, csökken a tengerfelszínre gyakorolt vonzása, ami a tengerszint eséséhez vezet.”
Mindkét hatás akár Grönland jövőbeli tengerszint-csökkenésének 30 százalékát is magyarázhatja, és szaknyelven „glaciális izosztatikus kiigazításnak” nevezik.
Part menti közösségek szárazra kerülhetnek
A tengerszint-emelkedést régóta összefüggésbe hozzák a gyakoribb part menti áradásokkal és a partvonal felgyorsult eróziójával. Valójában minden egyes centiméternyi emelkedés világszerte nagyjából hatmillió embert tesz ki parti áradásoknak.
Az ellenkezője sem következmények nélküli. Grönlandon a part menti közösségek a jelenlegi tengerszinthez igazítva építik az infrastruktúrájukat, vagyis ha a szint észrevehetően csökken, „szárazra” kerülhetnek.
Austermann szerint: „A legnagyobb hatás a helyi közösségeknél jelentkezik, és a hajózási útvonalakra, a halászatra és az infrastruktúrára gyakorolt következményekben mutatkozik meg.”
Esély van rá, hogy a süllyedő tengerszint egyes gleccsereknek stabilitást ad, amikor elérik a tengert, ami lassíthatja a visszahúzódásukat. A kutatók azonban nem tudják, hogy a prognosztizált tengerszint-csökkenés elegendő-e ahhoz, hogy ez a stabilizáló hatás valóban érvényesüljön.