Az emberek iránti erős preferencia több vírusos betegség terjedéséhez és kedvezőtlen egészségügyi következményekhez vezethet az adott területen élők számára.
A brazil tengerpart mentén fekvő erdős térségben az addig sokféle gazdaállatról táplálkozó szúnyogok egyre inkább az emberi vért keresik.
A kutatók szerint az ökoszisztéma biológiai sokféleségének pusztulása arra kényszeríti a szúnyogokat, hogy új vérforrásokat keressenek.
A szakemberek szerint az ember iránti erős preferencia több vírusos betegség terjedéséhez és kedvezőtlen egészségügyi következményekhez vezethet a környék lakói számára.
Miért tekintik a szúnyogok egyre inkább az embert táplálékforrásnak?
A brazil tengerpart mentén húzódó Atlanti-erdő madarak, kétéltűek, hüllők, emlősök és halak százainak ad otthont. Az emberi terjeszkedés miatt azonban az erdő eredeti kiterjedésének ma már csak mintegy harmada maradt érintetlen.
Ahogy az emberi jelenlét kiszorítja az állatokat élőhelyeikről, a szúnyogok egyre inkább az embert veszik célba táplálékforrásként, ezt állapítja meg a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban megjelent új tanulmány.
„Ez kulcsfontosságú [kutatás], mert egy olyan környezetben, mint az Atlanti-erdő, ahol a lehetséges gerinces gazdák nagy változatossága él, az ember iránti preferencia jelentősen növeli a kórokozók terjedésének kockázatát” – mondta a tanulmány társszerzője, Dr. Sergio Machado, a Rio de Janeiró-i Szövetségi Egyetem mikrobiológiai és immunológiai kutatója.
„A gazdaszervezetek elérhetősége és közelsége rendkívül meghatározó tényezők”
Vizsgálatukhoz a kutatók fénycsapdákkal fogtak szúnyogokat a Sítio Recanto Preservar és a Guapiacu River Ecological Reserve területén, két természeti rezervátumban Rio de Janeiro államban.
A laboratóriumban az elemzéshez különválogatták a vérrel telt nőstény szúnyogokat. A kutatók a vérből DNS-t vontak ki, és DNS-szekvenálással egy olyan gént elemeztek, amely minden gerinces fajnál egyedi „vonalkódként” működik.
A vérben talált ilyen „vonalkódok” adatbázissal való összevetésével meg tudták határozni, mely állatból táplálkozott a szúnyog.
Az összesen 52 fajhoz tartozó 1714 befogott szúnyog közül 145 nőstény volt vérrel telt. Ezek közül 24 szúnyog esetében sikerült azonosítani a vérforrást: 18 ember, egy kétéltű, hat madár, egy kutyaféle és egy egér.
A kutatók feltételezik, hogy több tényező is szerepet játszhat abban, hogy a mi vérünket részesítik előnyben.
„A szúnyogok viselkedése összetett” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Jeronimo Alencar, a Rio de Janeiró-i Oswaldo Cruz Intézet biológusa.
„Noha egyes szúnyogfajoknak lehetnek veleszületett preferenciáik, a gazdaszervezetek elérhetősége és közelsége rendkívül meghatározó tényezők.”
A kutatások segíthetnek mérsékelni a szúnyogok által terjesztett betegségek kockázatát
Ahogy zsugorodik az Atlanti-erdő, és a szúnyogok a könnyebb hozzáférhetőség miatt egyre inkább az emberből táplálkoznak, nő a betegségek kockázata.
A vizsgált térségekben a szúnyogok számos vírust terjesztenek (például a sárgaláz, a dengue, a Zika, a Mayaro, a Sabiá és a csikungunya kórokozóit), amelyek olyan betegségeket okoznak, amelyek komolyan veszélyeztetik az emberi egészséget, és hosszú távú kedvezőtlen következményekkel járhatnak.
A kutatók szerint a szúnyogok táplálékszerző viselkedésének vizsgálata alapvető fontosságú a terjesztett kórokozók ökológiai és járványtani dinamikájának megértéséhez.
A vérrel telt szúnyogok viszonylag alacsony aránya – alig 7 százalék –, valamint az azonosítható vértáplálkozások alacsony hányada – mintegy 38 százalék – egyaránt azt jelzi, hogy adatokban gazdagabb vizsgálatokra van szükség.
„Az a tudás, hogy egy területen a szúnyogok erősen az embert részesítik előnyben, figyelmeztet a terjedési kockázatra” – mutatott rá Machado.
„Ez lehetővé teszi a célzott megfigyelést és megelőző intézkedéseket” – összegezte Alencar. „Hosszú távon ez olyan védekezési stratégiákhoz vezethet, amelyek figyelembe veszik az ökoszisztéma egyensúlyát.”