A jegesmedvéket századunk végére a teljes kihalás veszélye fenyegeti, ám a tudósok mégis felfedeztek egy apró, halvány reménysugarat.
A jegesmedvék gyors ütemben esnek át „alapvető genetikai változásokon”, kétségbeesett kísérletként a klímaválsághoz való alkalmazkodásra.
Az ember okozta klímaváltozás felgyorsult ütemben, a globális átlagnál két-négyszer gyorsabban melegíti az Arktiszt. Ez jelentősen csökkenti azokat a létfontosságú tengeri jégtáblákat, amelyeket a jegesmedvék a fókavadászathoz használnak, ami súlyos táplálékhiányhoz és elszigetelődéshez vezet.
Ennek következtében a prognózisok szerint 2050-re a jegesmedvék több mint kétharmada kihalhat, a kutatók pedig a század végére „teljes kihalásra” figyelmeztetnek.
A Kelet-Angliai Egyetem (UEA) kutatói azonban megállapították, hogy a jegesmedvék DNS-e „kulcsszerepet” játszik abban, hogy a populációk alkalmazkodni tudjanak a változó éghajlathoz és étrendhez.
Hogyan változik a jegesmedvék DNS-e
A Springer Nature, folyóiratban megjelent tanulmány 17 jegesmedvétől vett vérmintát elemzett Grönland északkeleti és délkeleti részén, hogy összevesse az úgynevezett „ugráló gének” aktivitását, azok hőmérséklettel való kapcsolatát a két térségben, valamint a génkifejeződésben bekövetkező változásokat.
Az ugráló gének a genom kis darabjai, amelyek befolyásolhatják más gének működését.
A kutatók azt találták, hogy a hőmérséklet emelkedése „drámai növekedést” okozott az ugráló gének aktivitásában a délkelet-Grönlandon élő jegesmedvéknél, ahol a hőmérséklet lényegesen magasabb, mint északon.
Szerintük ezek a DNS-ben bekövetkező változások, amelyek hatással lehetnek a medvék anyagcseréjére és a hőstresszhez való alkalmazkodásukra, „kétségbeesett túlélési mechanizmusra” utalhatnak az olvadó tengeri jég ellen.
Változásokat találtak továbbá a zsíranyagcseréhez kapcsolódó DNS-területek génkifejeződésében is, ami fontos, amikor kevés az élelem.
A tanulmány szerint ez azt jelentheti, hogy a délkeleti medvék lassan alkalmazkodnak a melegebb térségekben fellelhető, rostosabb, növényi alapú étrendhez, szemben az északi populáció főként zsíros, fókákon alapuló étrendjével.
Továbbra is a kihalás fenyegeti a jegesmedvéket?
A vezető kutató, Dr. Alice Godden szerint az eredmények „genetikai tervrajzot” adnak arra, hogyan tudnának a jegesmedvék gyorsan alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, és irányt mutathatnak a jövőbeli természetvédelmi erőfeszítéseknek.
Dr. Godden hozzátette: „Ugyanakkor nem lehetünk elbizakodottak.” „Ez némi reményt ad, de nem jelenti azt, hogy a jegesmedvék kevésbé lennének kitéve a kihalás veszélyének.”
„Továbbra is mindent meg kell tennünk a globális szén-dioxid-kibocsátáscsökkentéséért és a hőmérséklet-emelkedés lassításáért.”
A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a következő lépés más jegesmedve-populációk vizsgálata lenne, hogy elemezzék a faj genomjait „mielőtt túl késő lenne”.