Az emberiség leggazdagabb 1 százaléka már januárban, mindössze 10 nap alatt elérte az idei éves globális szén-dioxid-kibocsátásból rá eső részt – derül ki az Oxfam új elemzéséből, amely a szupergazdagok „pazarló életmódját" tartja a klímaválságért felelős egyik tényezőnek.
HIRDETÉS
Az egyenlőtlenség és szegénység ellen fellépő szervezet által „a szennyezők napjának" nevezett nap idén egy olyan hétre esik, amelyen az éghajlatváltozás okozta pusztítás rémisztő példáját tapasztalják a Los Angelesben élők.
Kik tartoznak a leggazdagabb 1 százalékhoz?
Az Oxfam elemzése először is azt vizsgálja, hogy mennyi szén-dioxidot lehet a légkörbe juttatni anélkül, hogy a felmelegedés meghaladná a párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5 Celsius fokos küszöbértéket. Mivel a világ népessége 2030-ra eléri a 8,5 milliárd főt, az Oxfam számításai szerint az 1,5°C-os hőmérsékletnek megfelelő széndioxid-kibocsátás „méltányos része" személyenként évi 2,1 tonna, az emberek leggazdagabb 1 százaléka azonban évente mintegy 76 tonna széndioxidot (CO2) bocsát ki.
Az említett körbe mintegy 77 millió ember tartozik – köztük milliárdosok,** illetve azok, akik vásárlóerő-paritáson (PPP) számolva, azaz a különböző pénznemeket összevetve évente több mint 136 000 eurót (140 000 dollárt) keresnek. Ez a gazdag kisebbség a globális CO2-kibocsátás 15,9 százalékáért volt felelős, míg az alsó 50 százalék mindössze 7,7 százalékáért 2019-ben, az Oxfam korábbi kutatásának eredménye szerint.
A szervezet figyelmeztet: míg a szupergazdagok 10 nap alatt elérték a 2025-ös határértéket, addig a világ népességének legszegényebb részéhez tartozóknak közel három évbe telne, hogy felhasználják az éves globális szén-dioxid-kibocsátási keretből rájuk eső részt.
A szuperszennyezőknek kellene fizetniük az éghajlati számlát az Oxfam szerint
A 1,5°C-os cél eléréséhez – az Oxfam számítása szerint – 2030-ig a leggazdagabb 1 százaléknak 97 százalékkal kellene csökkentenie széndioxid-kibocsátását, nem valószínű azonban, hogy ez bekövetkezik.
A cselekvésre való hasonló felhívások több oldalról is egyre hangosabbak. A G20-csoport a világ nagyjából 3 ezer milliárdosára kivetendő 2 százalékos globális minimumadóról tárgyalt. Annak ellenére, hogy tavaly Franciaország, Spanyolország és más országok támogatták Brazília javaslatát, az úgynevezett „milliárdos adó" a legutóbbi, novemberi riói találkozón makacsa ellenállásba ütközött.
A legutóbbi (COP29) klímakonferencián is elhangzott az a követelés, hogy a megagazdagok megadóztatásával igyekezzenek előteremteni az éghajlatváltozáshoz szükséges finanszírozást. Az éghajlat-politikáért küzdők egy másik ismételt javaslata a gyakran repülő utasok megadóztatása. Az ilyen intézkedések egyrészt korlátoznák a környezetszennyezést, másrészt segítenék a veszteségek és károk finanszírozására szolgáló pénzforrások előteremtését.
Megdöbbentő statisztika
Az Oxfam jelentése egy sor megdöbbentő statisztikával emeli ki a szuperszennyezők által 1990 óta okozott hatalmas gazdasági károkat, a terméskiesést és a több millió halálesetet. A jelentés szerint 2050-re a leggazdagabb 1 százalék károsanyag-kibocsátása olyan terméskiesést fog okozni, amely évente legalább 10 millió ember táplálására elegendő kalóriát biztosíthatott volna Kelet- és Dél-Ázsiában.
Az Oxfam ezért sürgeti a kormányokat, hogy vezessenek be állandó jövedelem- és vagyonadót a legfelső 1 százalékra, és tiltsák be, illetve adóztassák meg büntető jelleggel a szén-dioxidot termelő luxusfogyasztást – a magánrepülőgépektől kezdve a szuperjachtokig.