Több mint 44 ezer ember él még mindig a lebontásra kijelölt épületekben az övezetben, mert nincs hová mennie.
A Gáza középső részén lévő al-Mughrakában. ha esik az eső, Abdullah Siyam családja ágyneműjét háza egyetlen olyan sarkába költözteti, ahol nem szivárog be a víz a tetőn.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szomszédos házakat ért bombázások repedéseket okoztak a mennyezetben, a családnak pedig nincs más választása. „Oda visszük a matracokat, és ott alszunk. Ez a megoldás” – mondta az Euronewsnak.
Gázában több mint 4000 megrongálódott épületet kell teljesen vagy részben elbontani, köztük több mint 2300 olyat, amelyben még csaknem 44 000 ember él – derül ki az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának e havi jelentésében idézett előzetes becslésekből.
Ahogy közeledik a háború kezdete óta a negyedik tél, a palesztin területen élő családok repedezett házakban és elhasználódott sátrakban készülnek az esős évszakra.
Siyam nincs egyedül al-Mughrakában. Szomszédja, Mariam Abu Hazein az esős napokat azzal tölti, hogy a vizet próbálja kitolni a házából, mielőtt átáznának a takarói.
Miután a sajátjai eláztak, hármat kölcsönkért a lányától, majd amikor megszáradtak, visszaadta azokat.
A víz a szobákban és a fürdőszobában is befolyik. Edényeket tett a padlóra, hogy felfogja a csöpögést, és egy padlólehúzóval tolja kifelé. „Olyan, mintha az utcán lennénk” – mondta.
A környékről származó Mohammed Bardawil attól tart, hogy a közelgő telet is elhasználódott ponyvákkal kell átvészelnie, amelyeket nem engedhet meg magának lecserélni.
„Őszintén szólva nagyon nem szeretnénk, hogy eljöjjön a tél” – mondta az Euronewsnak, hozzátéve, hogy a szél és az eső »akár házban, akár sátorban vagyunk« megnehezíti az életet.
A Deir al-Balah-i piacon a ponyvák ára 120 sékelről 180 sékelre (35–53 euró) emelkedett, a nagyobb méretek pedig körülbelül 230 sékelbe (68 euró) kerülnek. Egy kupolasátor ára 1300 sékelről (384 euró) 1700 sékelre (502 euró) nőtt.
Ahmed al-Siqali, akit Hán Júnisz városából űztek el, telefonon nyilatkozott az Euronewsnak. Elmondta, hogy körülbelül 1200 sékelbe (355 euró) került sátra felszerelése és megerősítése, beleértve a tartógerendákhoz szükséges faanyagot és két ponyvát. Az összeget bátyja segítségével tudta összegyűjteni, aki a Gázai övezeten kívül él.
Egy júniusi felmérés szerint, amelyet a Norvég Menekülttanács idéz, a megrongálódott épületekben élő családok 71%-a azt mondta, hogy nem engedheti meg magának a javításhoz szükséges anyagokat.
A 2023–2025-ös gázai Izrael–Hamász-háború, amelyben több mint 70 ezer palesztin vesztette életét, többségük nő és gyerek, a palesztin terület nagy részét romokban hagyta.
A konfliktus a térség közelmúltjának egyik legsúlyosabb humanitárius válságát is kirobbantotta, a segélyszervezetek éhínség közeli állapotokra és a Gázai övezet egészségügyi infrastruktúrájának csaknem teljes összeomlására figyelmeztetnek.
Minden összeomolhat
Egyes épületekben a veszély nem merül ki a beázásban. Szeptember 16-án összeomlott a Gáza városában álló Al-Saada lakóépület, 21 palesztint, köztük 12 gyermeket és öt nőt temetve maga alá.
A gázai polgári védelem közlése szerint a lakók előzetes figyelmeztetést kaptak, de maradtak, mert nem volt más menedékük. Azt is közölték, hogy az összeomlást a legutóbbi háború során elszenvedett szerkezeti károk okozták.
Mahmoud Basal, a polgári védelem szóvivője szeptember 17-én arra figyelmeztetett, hogy a megrongálódott lakótornyok összeomlása a sűrűn lakott területeken nemcsak a bennük lakókat, hanem a környező sátrakban élőket is veszélyeztetheti.
Elmondta, hogy a szolgálat 24 órán belül mintegy 150 segélyhívást kapott veszélyes épületekben élő emberektől.
Gáza kormányának Médiaközpontja szeptember 20-án bejelentette, hogy mintegy 255, összeomlás veszélye miatt kockázatosnak minősített épület kiürítését és lebontását, valamint az érintett családok ideiglenes elszállásolását tervezik. Kiemelték ugyanakkor, hogy súlyos a nehézgéphiány, kevés a forrás és a biztonságos terület, és hogy egyes családok a figyelmeztetések ellenére sem hagyták el otthonukat.
Ramiz Alakbarov, az ENSZ humanitárius koordinátora az Al-Saada-épület összeomlása után négy héten belül sürgette mentőfelszerelések, gépek, üzemanyag, sátrak és ponyvák eljuttatását a legsebezhetőbb csoportokhoz.
Nem engedik be a segélyt
A helyzet kezelését ellátási zárlat nehezíti. A Norvég Menekülttanács közlése szerint az izraeli hatóságok augusztusban ugyan jóváhagyták 36 960 darab faanyag és 660 vészhelyzeti menedékkészlet belépését, ám augusztus 26-án és szeptember 2-án megakadályozták azok bejutását, majd elutasították az ENSZ megújított egyeztetési kérelmét.
Izrael Területi Kormányzati Tevékenységek Koordinátora (COGAT) szeptemberben a nemzetközi sajtónak azt mondta, hogy nem engednek be nehézgépeket vagy újjáépítési anyagokat, amíg a Hamászt nem fegyverzik le, azzal vádolva a szervezetet, hogy visszaél a segélyekkel. A csoport ezt tagadja.
Szeptember 18-ig az ENSZ menedékközpontja a szükséges források 26%-át kapta meg, ami 193,7 millió dollárnak felel meg.
Egy, szeptember végén készült ENSZ-jelentés nagyjából 17 000 sátrat, ponyvát és menedékkészletet vett számba a különböző szervezetek készleteiben és folyamatban lévő beszerzéseiben. Ezek várhatóan mintegy 50 000 család támogatását teszik lehetővé, olyan készletekről van szó, amelyek különböző előkészítettségi fázisban vannak, nem pedig a határátkelőknél várakozó szállítmányokról.
A helyszíni felkészülés része a vízelvezető árkok tisztítása, a menedékek megemelése a talajszint fölé, a szennyvízhálózatok javítása és az önkéntes áttelepítésre alkalmas helyszínek kijelölése.
Egy több mint 400 ideiglenes elhelyezési helyszínre kiterjedő felmérés 217-et azonosított közepes vagy magas árvízkockázattal, ahol összesen mintegy 235 000 ember él. Ezek biztonságossá tételéhez fel kell számolni a robbanótestek jelentette veszélyt, tereprendezésre van szükség, és biztosítani kell a vízellátást, a vízelvezetést és az úthálózathoz való hozzáférést.
Siyam úgy véli, a gázai eső áldás, de háza állapota miatt most mégsem kívánja. „Ki kívánná, hogy belefulladjon a vízbe?” – tette fel a kérdést.