Katolikus egyház új irányelvei: orvosi és etikai szempontok állatszervek emberekbe ültetéséhez
A Katolikus egyháznak nincs kifogása az ellen, hogy állatokat használjanak fel szervek, szövetek vagy sejtek forrásaként emberi transzplantációkhoz, és azt szorgalmazza, hogy ugyanazokat a bioetikai normákat alkalmazzák, mint minden más orvosi beavatkozásnál.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ahogy az állatokat érintő orvosi eljárások fejlődnek és egyre szélesebb körben terjednek, a Vatikán kedden, március 24-én bemutatta a Pápai Életvédő Akadémia új dokumentumát, amely ezeknek az eljárásoknak az orvosi és etikai vonatkozásait vázolja fel.
„A katolikus teológia vallási vagy rituális alapon nem tiltja bármely állat felhasználását emberi szervek, szövetek vagy sejtek transzplantációs forrásaként” – áll a dokumentumban.
A Vatikán hozzátette, hogy az xenotranszplantációval, vagyis a szervek, szövetek vagy sejtek egyik fajból a másikba történő átültetésével kapcsolatos etikai kérdésekre nem adható válasz anélkül, hogy ne gondolnánk végig az emberi személy és a transzplantációt szolgáltató állatok méltóságát.
Az ausztriai, olaszországi, hollandiai és amerikai szakértők bevonásával kidolgozott irányelveket az a biotechnológiai fejlődés tette szükségessé, amely az elmúlt évtizedekben a klinikai alkalmazás küszöbére hozta ezeket az újításokat.
Miközben a szervátültetés egyre elterjedtebbé válik gyógykezelésként, az eljárások számát az emberi szervek, szövetek és sejtek hiánya korlátozza – mutatott rá a Vatikán.
Kutatások szerint a szervátültetések jelenlegi volumene világszinten csupán a szükségletek mintegy öt–tíz százalékát fedezi.
A xenotranszplantáció gyakorlatilag korlátlan mennyiségű szervet, szövetet és sejtet biztosíthatna transzplantációhoz, enyhítve az emberi donorok „krónikus” hiányát – áll a dokumentumban.
Az állatok felhasználásával kapcsolatban ugyanakkor a Vatikán több feltételt is leszögezett: az eljárásokat csak akkor szabad elvégezni, ha az valóban szükséges és ésszerűen indokolt, kerülni kell a biodiverzitást megváltoztatni képes genetikai módosításokat, és meg kell akadályozni az állatok indokolatlan szenvedését.
A dokumentum szerint a xenotranszplantációknak minimálisra kell csökkenteniük annak esélyét, hogy a befogadó genomja megváltozzon vagy szándékosan befolyásolva legyen.
„Például kiemelten fontos elutasítani az állatokból származó, a kognícióhoz kapcsolódó agysejtek emberi agyba történő átültetését, ha a páciens személyes identitása nem garantálható” – fogalmaznak a szerzők.
Ugyanakkor az olyan, az agyba juttatott sejtkezelések, amelyek élettani zavarok – például a Parkinson-kór – korrigálását célozzák, például sertésmellékvese-sejtek befecskendezésével, nagyon valószínűtlenül jelentenek ilyen fenyegetést, és a Katolikus egyház etikai szempontból elfogadhatónak tekintheti őket.