Miközben rohamosan nő a meddőségi kezelések száma, az Európa-szerte hézagos szabályozás több ezer petesejtet és embriót hagy jogi vákuumban.
A nők az összes petesejtjükkel születnek, amellyel életük során rendelkezni fognak. Az első menstruációtól kezdve a készlet folyamatosan csökken, 35 éves kor után gyorsul az üteme, 40 éves korra pedig kritikusan alacsony szintet ér el.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Eközben Európában soha nem látott mértékben tolódik ki a gyermekvállalás, az emberek minden korábbinál később vállalnak gyereket. Az anyák átlagéletkora jelenleg 30,9 év, a termékenységi ráta pedig történelmi mélyponton, nőnként 1,46 gyereknél jár, a megélhetési költségek emelkedése és a munkahelyi bizonytalanság közepette.
Erre válaszul egyre többen fordulnak meddőségi kezelésekhez, például a lombikprogramhoz (IVF), illetve petesejt- és embriófagyasztáshoz, abban bízva, hogy a petesejteket a legjobb minőségük idején konzerválhatják későbbi felhasználásra – ezt nevezik „szociális” fagyasztásnak.
A petesejt- és embriófagyasztás globális piacának értéke 2024-ben 5,41 milliárd dollárra (4,55 milliárd euróra) rúgott, és várakozások szerint 2034-re mintegy 25,63 milliárd dollárra (22,1 milliárd euróra) nőhet.
A szociális célú petesejt-tárolásra gyakran más szabályok vonatkoznak, mint az orvosi indokkal végzett fagyasztásra, amely a termékenységet veszélyeztető betegségekben – például rákban vagy endometriózisban – szenvedő nők számára elérhető.
„A petesejt-fagyasztásra úgy kellene gondolnunk, mint egy biztosításra, amit megköt az ember” – mondta Saghar Kasiri, a Cryos, a világ legnagyobb petesejt- és spermabankja termékenységi szolgáltatásokért felelős igazgatója az Euronews Healthnek.
„A szociális célú petesejt-fagyasztás szinte olyan, mint egy biztosítás: félreteszünk néhány petesejtet, és bízunk benne, hogy megtaláljuk a megfelelő partnert, vagy eljutunk oda, hogy természetes úton teherbe tudjunk esni. Ha ez nem sikerül, marad egy tartalék” – tette hozzá.
A folyamat azonban új kérdéseket is felvet: mi történik akkor, ha a nők már nem tartanak igényt ezekre a petesejtekre vagy embriókra?
Előfordul, hogy a betegek később természetes úton vállalnak gyreket, megbetegszenek, megváltozik a párkapcsolatuk vagy a karrierjük, vagy egyszerűen csak meggondolják magukat – vagyis azok a nők, akik bizonyos időre petesejtet fagyasztottak, egy ponton már nem akarják azokat felhasználni.
Ugyanez igaz a lefagyasztott embriókra is. Egy átlagos IVF-ciklus során egy 35 év alatti nőnél általában hat-tíz embrió keletkezik, amelyek közül rendszerint csak egyet ültetnek be, a többit pedig lefagyasztják.
Orvosi szempontból a modern vitrifikációs eljárással – amikor az embriókat folyékony nitrogénben, mínusz 196 Celsius-fokon sokkszerűen fagyasztják le, így megelőzve a jégkristályképződést – a lefagyasztott embriók elvileg korlátlan ideig életképesek maradhatnak.
A fel nem használt vért, plazmát és egyéb szöveteket rendkívül szigorú higiénés körülmények között megsemmisítik. Az embriók és petesejtek azonban gyakran érzelmi kötődést és erkölcsi dilemmákat idéznek elő.
Az embriók a szabályozásban is szürke zónába esnek, az adatgyűjtésben pedig még inkább. Nincs pontos adat az „elhagyott” petesejtek és embriók számáról, ahogy a megsemmisítésükről vagy az adományozásukról sem készülnek átfogó statisztikák.
Széttagolt szabályozás Európában
Az európai országok megközelítése erősen eltér egymástól. Az Egyesült Királyságban nincs felső határa a létrehozható vagy beültethető embriók számának, és a fagyasztva tárolást akár 55 évig is engedélyezik. Ha a páciensek nem kívánják felhasználni az embriókat, az ország lehetővé teszi azok adományozását, kutatási célú felhasználását vagy megsemmisítését.
Lengyelország 2015-ös, a meddőségi kezelésekről szóló törvénye tiltja az embriók megsemmisítését. Húsz év után kötelező azokat más párok számára felajánlani.
Olaszországban a fel nem használt embriókat határozatlan ideig fagyasztva kell tartani; az ország nem engedélyezi sem a kutatási célú felhasználást, sem a megsemmisítést. Maria Rosaria Campitiello, az olasz egészségügyi minisztérium megelőzési főosztályának vezetője 2025-re több mint 10 ezer elhagyott embriót becsült.
A skála másik végén Svédország áll, ahol a szabályozás szerint az embriókat legfeljebb 10 évig lehet tárolni, utána meg kell semmisíteni őket.
Az emberi eredetű anyagokra (SoHO) vonatkozó, nemrég elfogadott uniós rendelet, amely az ilyen anyagok minőségi és biztonsági előírásait hivatott szabályozni, az embriókat kifejezetten kizárja a hatálya alól.
Ha vannak is lehetőségek, akkor sem egyszerű
Még azokban az országokban is bonyolult az eljárás, ahol az adományozás és a megsemmisítés is jogszerű.
A Spanyol Termékenységi Társaság becslése szerint 2023-ban a Spanyolországban tárolt 668 082 embrióból 60 005 számított „elhagyottnak”.
Spanyolországban a klinikáknak időről időre meg kell erősíttetniük vagy módosíttatniuk a páciensekkel az eredeti rendelkezéseiket. Ha két megkeresés után sincs válasz, az embriók felelőssége a klinikára száll, amely ezután adományozhatja őket, kutatásra bocsáthatja vagy megsemmisítheti.
Az ország az utóbbi években Európa vezető célpontjává vált petesejt-fagyasztásra: nincs felső korhatár, és a tárolás időtartamára sincs pontosan meghatározott korlát.
Mivel sok páciens külföldről érkezik, az elérhetőségük biztosítása és a nyilvántartások naprakészen tartása is komoly kihívást jelent.
A bürokrácia azonban nem az egyetlen akadály.
„A lefagyasztott embriókat nagy valószínűséggel megsemmisítik, különösen akkor, ha mind a petesejt, mind a sperma a páciensektől származik. Ha donort választottak – főleg, ha kettős donorról van szó –, általában nyitottabbak arra, hogy más családnak adják” – tette hozzá Kasiri.
Mint magyarázta, mivel a saját genetikai anyagukról van szó, a páciensek gyakran vonakodnak attól, hogy azt másoknak adják.