Az unokák gondozása javítja az idősek agyi egészségét, különösen védi a nagymamákat a memória és a beszédkészség idővel bekövetkező romlásától.
Az unokák gondozása segíthet megvédeni az időseket a kognitív hanyatlástól, derül ki egy új tanulmányból.
Gyakori, hogy a nagyszülők segítenek a házi feladatban, elkészítik az ételt, vagy elviszik az unokákat a parkba vagy az iskolába.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság által közzétett új tanulmány megállapította, hogy ezek az egyszerű tevékenységek, valamint az unokák rendszeres gondozása hozzájárulhat az idősek jobb verbális fluenciájához és epizodikus memóriájához, vagyis ahhoz a memóriához, amely a személyes múltbeli eseményeket idézi fel.
„Számunkra az tűnt fel leginkább, hogy önmagában az, ha valaki gondozó nagyszülő, fontosabbnak látszik a kognitív funkciók szempontjából, mint az, milyen gyakran nyújtanak gondozást a nagyszülők, vagy pontosan mit csinálnak az unokáikkal” mondta Flavia Chereches, a hollandiai Tilburgi Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető kutatója.
A kutatás 2 887, 50 évnél idősebb nagyszülőt vizsgált, az átlagéletkor 67 év volt. Mindannyian kognitívan egészségesek voltak a vizsgálati időszakban, és önállóan éltek.
A résztvevők 2016 és 2022 között három alkalommal töltöttek ki kérdőíveket és végeztek kognitív teszteket.
Megkérdezték tőlük, milyen gyakran gondozzák az unokákat a szülők távollétében, és mikor szoktak gondoskodni róluk: iskolai szünetekben, hétvégén, hétköznapokon vagy egész évben.
A résztvevők mintegy 56 százaléka azt mondta, hogy egész évben vállal gondozói feladatokat.
A kutatók kiemelték, hogy a gyakoriság mellett a konkrét tevékenységek megértése is kulcsfontosságú. A közös játék vagy a házi feladatban való segítségnyújtás a jelek szerint összefügg a jobb verbális fluenciával és az erősebb epizodikus memóriával.
Azok a nagyszülők, akik gyakran mentek a gyerekekért az iskolába, szintén jobb verbális fluenciát mutattak.
Ugyanez igaz a férfiakra és a nőkre?
A nagymamák gyakrabban gondozzák a gyerekeket, mint a nagypapák, és a nők esetében a kedvező hatások tartósabbnak tűnnek.
Az unokákat gondozó nagymamáknak a vizsgálat kezdetén jobb volt a memóriájuk és a verbális készségeik, és ez lassabban csökkent, mint azoknál a nagymamáknál, akik nem foglalkoztak az unokákkal.
A férfiaknál viszont, akik gondozzák az unokáikat, a vizsgálat kezdetén szintén jobb készségek mutatkoztak, mint azoknál, akik nem, ám a hanyatlás üteme megegyezett a nem gondozókéval.
A kutatók megjegyezték, hogy a nagymamák másként kapcsolódnak az unokáikhoz. Általában nagyobb szerepet vállalnak a fizikai és érzelmi gondozásban, míg a beszámolók szerint a nagypapák főként szabadidős tevékenységekben vesznek részt.
A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy további munkára van szükség a családi kontextus és más változók hatásainak feltárására.
„Az önként vállalt gondozás támogató családi környezetben más hatással lehet a nagyszülőkre, mint az olyan, stresszesebb környezetben végzett gondozás, ahol úgy érzik, nem kapnak támogatást, vagy hogy a gondozás nem önkéntes, hanem teher” mondta Chereches.