A COVID-19 járvány idején tetőző távkonzultációk ma is jóval gyakoribbak Európában, mint amennyire a pandémia előtt voltak. Ugyanakkor jelentős eltérések mutatkoznak ebben az egyes országok között. A szakértők szerint ennek jól érthető okai vannak.
A COVID–19 az élet számos területét átalakította, és egyes változások tartósnak is bizonyulnak. Az orvosi telekonzultáció is ezek közé tartozik. A járvány idején a személyes vizitek jelentős egészségügyi kockázattal jártak, ezért sok ország bevezette vagy bővítette a távoli konzultációs szolgáltatásokat. Azóta a telekonzultációk Európa-szerte további teret nyertek a járvány előtti helyzethez képest.
Nézzük, tehát, mennyire elterjedt a telekonzultáció Európában! Milyen mértékben nőtt az egy betegre jutó orvosi telekonzultációk száma a kontinensen? És mely országokban a legmagasabb ma a telekonzultáció aránya az összes konzultáción belül?
A telekonzultáció, más néven telemedicina, a COVID–19 járvány idején meghatározóvá vált, az egészségügyi ellátás biztosításának alapvető ezsköze volt. Az OECD-országokban 2019-ben a telefonos vagy videós távkonzultációk átlaga évente betegenként 0,5 volt, a szervezet „Health at a Glance 2025” jelentése szerint. A vizsgálat nagyrészt Európára vonatkozik, mivel az adatbázisban szereplő 22 országból 18 európai.
2021-re a telekonzultációk száma a járvány előtti mutató több mint duplájára emelkedett. 2023-ra azonban beállt évente betegenként 1-re. A jelentés hangsúlyozza, hogy ez „a járvány csúcsidőszakait követő részleges visszahúzódást tükrözi, miközben a telemedicina jelenlétének szintje jóval a járvány előtti bázis felett maradt”.
„A tendencia továbbra is emelkedő, de az országok között egyértelmű különbségek mutatkoznak. Néhol a telekonzultáció a mindennapi egészségügyi ellátás részévé vált” – mondta az Euronews Healthnek Dr. David Novillo Ortiz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodájának adatokért, MI-ért és digitális egészségügyért felelős vezetője.
Dánia és – nagyon kis mértékben – Finnország kivételével nőtt a betegenkénti telekonzultációk száma 2023-ban a 2019-es adatokhoz viszonyítva.
A legnagyobb növekedés Spanyolországban látszik
Számos országban jelentős a növekedés. Spanyolország és Litvánia áll az élen, mindkét országban betegenként több mint 1 konzultációval nőtt az érték. Spanyolországban a ráta 0,3-ról 1,7-re ugrott, Litvániában 0,1-ről 1,2-re emelkedett.
Más országokban is számottevő volt a bővülés az egy főre jutó telekonzultációk számában ebben az időszakban. Norvégiában 0,1-ről 0,7-re, Horvátországban 0,7-ről 1,7-re, Portugáliában 0,9-ről 1,4-re, Szlovéniában 0,1-ről 0,9-re emelkedett ez a mutató.
Európa legnépesebb országai közül Németországban nem volt változás, továbbra is 0,1 telekonzultáció jutott egy betegre, míg Franciaországban 0-ról 0,2-re nőtt ez az adat. Dániában a telekonzultációk száma betegenként 2-ről 1,7-re csökkent, Finnországban pedig 0,35-ről 0,3-ra zsugorodott.
Francesc Saigi, a Katalónia Nyitott Egyetem (UOC) munkatársa, a WHO Digitális Egészségügyi Együttműködő Központjának igazgatója rámutatott, hogy Dániában már a járvány előtt is komoly hagyományai voltak a telefonos konzultációnak. A visszaesés nem azt jelenti, hogy az ország elvetette volna ezt a modellt.
„Ehelyett egy olyan higgadt normalizálódást tükröz ez a változás, amely a klinikai szintű minőséget, az esélyegyenlőséget és a relevanciát veszi alapul” – mondta Saigi. „Dánia 2023-ban is magas szinten tartotta a távkonzultációkat (26 százalék).”
Sokfelé már minden ötödik egészségügyi vizit telekonzultáció
Az egy betegre vetített összes orvosi konzultáción belül a telekonzultációk aránya több európai országban meghaladja a 20 százalékot. Ez azt jelenti, hogy legalább minden ötödik orvosi vizit már nem személyesen zajlik.
Észtország vezet 36 százalékkal, majd Portugália (26 százalék), Svédország (25 százalék), Dánia (25 százalék) és Spanyolország (22 százalék) következik. Horvátország is eléri a 20 százalékot.
„Ezek a példák digitálisan érettebb egészségügyi rendszereket tükröznek, szilárd infrastruktúrával és olyan finanszírozási-megtérítési politikákkal, amelyek fenntarthatóvá teszik a távoli ellátást” – mondta Novillo Ortiz.
A vizsgált 22 OECD-ország átlagában 100 konzultációból 13 távoli. Norvégia (21 százalék) és Szlovénia (15 százalék) az átlag felett van. Litvánia (12 százalék), Magyarország (11 százalék) és Belgium (10 százalék) szintén kétjegyű arányt mutat.
Európa két legnépesebb országában viszont alacsony ez az arány. Németországban mindössze 1 százalék, Franciaországban pedig 4 százalék.
„A rendkívül alacsony németországi arányt feltehetően az indokolja, hogy a németek hagyományosan ragaszkodnak a személyes vizithez. Szerepet játszik az is, hogy a lakosság egyes csoportjai nem nagyon bíznak a digitális megoldásokban. MIndezt tükrözi az óvatosabb szabályozói megközelítés is” – mondta az Euronews Healthnek Dr. Wojciech Malchrzak, a Wroclaw Medical University munkatársa.
Európa északi régiójában, Dániában és Svédországban a konzultációk nagyjából negyede távoli, Finnországban viszont lényegesen alacsonyabb ez az arány, csak 7 százalék.
Mi az, ami emeli a telekonzultációk számát?
Ortiz hangsúlyozta, hogy Európában a telekonzultációk térnyerése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem tényezők kombinációjára, amelyek megváltoztatták az egészségügyi rendszerek felépítését.
„A COVID–19 erős katalizátorként hatott: néhány hónap alatt rákényszerítette a rendszereket és a szakembereket a távoli ellátás elfogadására” – mondta. - „A ma látható tartós növekedés azonban politikai döntéseken, technológiai kapacitáson és szakmai elfogadottságon múlik.”
Saigi azt is megjegyezte, hogy csak azok az országok tudták rutinszerűen beépíteni az ellátásba ezt a gyakorlatot, amelyeknél erős szabályozási, finanszírozási és technológiai alapok állnak rendelkezésre.
Miért ennyire eltérő a telekonzultáció elterjedtsége Európában?
Ortiz elmagyarázta, hogy a nemzeti digitális egészségügyi stratégiák kulcsszerepet játszanak ebben a növekedésben. Az olyan országok, mint az északi államok vagy Észtország, amelyek világos, hosszú távú vízióval dolgozták ki a telekonzultációk egészségügyi rendszerbe való integrálását, stabil és magas minőségű szolgáltatássá tudták tenni ezt.
E stratégiák koherens keretet adnak a technológiai fejlesztéshez, a szakmai képzéshez és az eredmények értékeléséhez.
A finanszírozás és a megtérítés is meghatározó tényező. „Azokban az országokban, ahol a telekonzultációkat teljes mértékben megtérítik, gyakran élnek ezzel a módszerrel, és egyre nagyobb teret nyer. Amikor a pénzügyi ösztönzők eltűnnek, alkalmazása meredeken visszaesik” – mondta Ortiz.
Dr. Stefan Buttigieg, az Európai Közegészségügyi Szövetség (EUPHA) képviselője megjegyezte, hogy ahol a lakosság magabiztosabban használja a digitális eszközöket – és a kultúra nyitottabb a távoli kapcsolattartásra –, ott könnyebben terjed a telekonzultáció gyakorlata.
Digitális infrastruktúra és digitális készségek
Saigi, Ortiz, Buttigieg és Malchrzak szerint a különbségek mögött más kulcsfontosságú tényezők is állnak: a szakmai elfogadás, a klinikai alkalmasság, az érett és interoperábilis digitális rendszerek, a digitális infrastruktúra, valamint a lakosság digitális és egészségügyi műveltsége.
„Szélessávú hozzáférés, eszközellátottság és digitális készségek – mindez meghatározza, hogy a páciensek ténylegesen mennyire tudják igénybe venni a telekonzultációkat.”
„Azok az országok, amelyeknél jól fejlett elektronikus egészségügyi nyilvántartások és a gördülékeny adatcserét lehetővé tevő platformok működnek, sokkal könnyebben tudják bővíteni a telekonzultációs szolgáltatásokat” – mondta Ortiz.
Francesc Saigi hozzátette, hogy egyes országokban a személyes vizsgálatot még mindig a gyógyítás alapfeltételének tekintik, és nemcsak a betegek, hanem a szakemberek sem szívesen mondanak le róla.
Buttigieg az ellátási modell szerepét is kiemelte. Az erős alapellátással, illetve a krónikus betegségek kezelésének jól funkcionáló protokolljával rendelkező rendszerek könnyebben integrálják a telekonzultációt, mint azok, amelyekben ezek a szegmensek nem erősek.