A COVID-19 idején tetőző távkonzultációk Európában ma is jóval gyakoribbak, mint korábban. Szakértők magyarázzák, miért országonként ennyire eltér az arányuk.
Orvos a vonalban: Egyre elterjedtebb a telekonzultáció Európában?
Orvos a vonalban: Melyik európai ország használja leginkább a táv-egészségügyet?
A COVID–19 az élet számos területét alakította át, és egyes változásai tartósnak bizonyultak. Az orvosi telekonzultáció ezek közé tartozik. A járvány idején a személyes vizitek jelentős egészségügyi kockázattal jártak, ezért sok ország bevezette vagy bővítette a távoli konzultációs szolgáltatásokat. Azóta a telekonzultációk Európa-szerte tovább teret nyertek a járvány előtti szintekhez képest.
Tehát mennyire terjedtek el a telekonzultációk Európában? Milyen mértékben nőtt az egy betegre jutó orvosi telekonzultációk száma a kontinensen? És mely országokban a legmagasabb ma a telekonzultáció aránya az összes konzultáción belül?
A telekonzultáció, más néven telemedicina, a COVID–19 idején alapvetővé vált az ellátás biztosításában. Az OECD-országokban 2019-ben a telefonos vagy videós távkonzultációk átlaga évente betegenként 0,5 volt, a szervezet „Health at a Glance 2025” jelentése szerint.
A vizsgálat nagyrészt Európára vonatkozik, mivel az adatbázisban szereplő 22 országból 18 európai.
2021-re a telekonzultációk száma több mint duplájára, 1,3-ra emelkedett. 2023-ra azonban évente betegenként 1-re állt be. A jelentés hangsúlyozza, hogy ez „a járvány csúcsaiból való részleges visszahúzódást tükrözi, miközben a szintek jóval a járvány előtti bázis felett maradnak”.
„Az összkép továbbra is emelkedő, de az országok között egyértelmű különbségekkel. Néhány helyen a telekonzultáció a mindennapi egészségügy részévé vált” – mondta az Euronews Healthnek Dr. David Novillo Ortiz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodájának adatokért, MI-ért és digitális egészségügyért felelős vezetője.
Dánia és – nagyon kis mértékben – Finnország kivételével 2023-ban nőtt a betegenkénti telekonzultációk száma 2019-hez képest.
A legnagyobb növekedés Spanyolországban
A növekedés sok országban jelentős; Spanyolország és Litvánia áll az élen, mindkét országban betegenként több mint 1 konzultációval nőtt az érték. Spanyolországban a ráta 0,3-ról 1,7-re ugrott, Litvániában 0,1-ről 1,2-re emelkedett.
Más országokban is számottevő bővülés volt az egy főre jutó telekonzultációkban ebben az időszakban.
Norvégiában 0,1-ről 0,7-re, Horvátországban 0,7-ről 1,7-re, Portugáliában 0,9-ről 1,4-re, Szlovéniában 0,1-ről 0,9-re emelkedett az érték.
Európa legnépesebb országai közül Németországban nem volt változás, továbbra is 0,1 telekonzultáció jutott betegenként, míg Franciaországban 0-ról 0,2-re nőtt.
Dániában a telekonzultációk száma betegenként 2-ről 1,7-re csökkent, Finnországban pedig 0,35-ről 0,3-ra.
Francesc Saigi, a Katalónia Nyílt Egyetem (UOC) munkatársa, a WHO Digitális Egészségügyi Együttműködő Központjának igazgatója rámutatott, hogy Dániában már a járvány előtt is komoly hagyományai voltak a telefonos konzultációnak; a visszaesés nem azt jelenti, hogy az ország elvetette a modellt.
„Ehelyett egy olyan megfontolt normalizálódást tükröz, amely a klinikai minőséget, az igazságosságot és a megfelelőséget veszi alapul” – mondta Saigi. „Dánia 2023-ban továbbra is magas szinten tartotta a távkonzultációkat (26 százalék).”
Számos országban már minden ötödik konzultáció távoli
Az összes orvosi konzultáción belül betegenként a telekonzultációk aránya több európai országban meghaladja a 20 százalékot. Ez azt jelenti, hogy legalább minden ötödik orvosi vizit már távolról zajlik, nem személyesen.
Észtország vezet 36 százalékkal, majd Portugália (26 százalék), Svédország (25 százalék), Dánia (25 százalék) és Spanyolország (22 százalék) következik. Horvátország is eléri a 20 százalékot.
„Ezek a példák digitálisan érettebb egészségügyi rendszereket tükröznek, szilárd infrastruktúrával és olyan finanszírozási-megtérítési politikákkal, amelyek fenntarthatóvá teszik a távoli ellátást” – mondta Novillo Ortiz.
A vizsgált 22 OECD-ország átlagában 100 konzultációból 13 távoli. Norvégia (21 százalék) és Szlovénia (15 százalék) az átlag felett van. Litvánia (12 százalék), Magyarország (11 százalék) és Belgium (10 százalék) szintén kétjegyű arányt mutat.
Európa két legnépesebb országában az arány viszonylag alacsony. Németországban mindössze 1 százalék, Franciaországban pedig 4 százalék.
„A rendkívül alacsony német arány feltehetően a személyes vizithez való régóta tartó ragaszkodást, az óvatosabb szabályozói megközelítést és a lakosság egyes részeiben a digitális megoldásokba vetett alacsonyabb bizalmat tükrözi” – mondta az Euronews Healthnek Dr. Wojciech Malchrzak, a Wroclaw Medical University munkatársa.
Az északi régióban Dániában és Svédországban a konzultációk nagyjából negyede távoli, Finnországban viszont az arány lényegesen alacsonyabb, 7 százalék.
Miért emelkedik a telekonzultációk száma?
Ortiz hangsúlyozta, hogy Európában a telekonzultációk térnyerése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem tényezők kombinációjára, amelyek megváltoztatták, miként szervezik az ellátást az egészségügyi rendszerek.
„A COVID–19 erős gyorsítóként hatott: néhány hónap alatt rákényszerítette a rendszereket és a szakembereket a távoli ellátás elfogadására” – mondta.
„A ma látható, tartós növekedés azonban politikai döntésektől, technológiai kapacitástól és szakmai elfogadottságtól függ.”
Saigi azt is megjegyezte, hogy csak azok az országok tudták rutinszerűen beépíteni az ellátásba, amelyeknél erős szabályozási, finanszírozási és technológiai alapok állnak rendelkezésre.
Miért ennyire eltérőek a telekonzultációk arányai?
Ortiz elmagyarázta, hogy a nemzeti digitális egészségügyi stratégiák kulcsszerepet játszanak ebben a növekedésben.
Az olyan országok, mint az északi államok vagy Észtország, amelyek világos, hosszú távú vízióval dolgozták ki a telekonzultációk egészségügyi rendszerbe való integrálását, stabil és magas minőségű szolgáltatássá tudták azt tenni.
E stratégiák koherens keretet adnak a technológiai fejlesztéshez, a szakmai képzéshez és az eredmények értékeléséhez.
A finanszírozás és a megtérítés is meghatározó tényező.
„Azokban az országokban, ahol a telekonzultációkat teljes mértékben megtérítik, a használat magas marad és tovább növekszik. Amikor a pénzügyi ösztönzők eltűnnek, a használat meredeken visszaesik” – mondta Ortiz.
Dr. Stefan Buttigieg, az Európai Közegészségügyi Szövetség (EUPHA) képviselője megjegyezte, hogy ahol a lakosság magabiztosabban használja a digitális eszközöket – és a kultúra nyitottabb a távoli kapcsolattartásra –, ott könnyebben terjedtek a telekonzultációk.
Digitális infrastruktúra és digitális készségek
Saigi, Ortiz, Buttigieg és Malchrzak szerint a különbségek mögött más kulcstényezők is állnak: a szakmai elfogadás, a klinikai alkalmasság, az érett és interoperábilis digitális rendszerek, a digitális infrastruktúra, valamint a lakosság digitális és egészségügyi műveltsége.
„Azok az országok, amelyeknél jól fejlett elektronikus egészségügyi nyilvántartások és a gördülékeny adatcserét lehetővé tevő platformok működnek, sokkal könnyebben tudják bővíteni a telekonzultációs szolgáltatásokat” – mondta Ortiz.
„Szélessávú hozzáférés, eszközellátottság és digitális készségek – mindez meghatározza, hogy a páciensek ténylegesen mennyire tudják igénybe venni a telekonzultációkat.”
Francesc Saigi hozzátette, hogy egyes országokban a személyes vizsgálatot még mindig arany standardnak tekintik, és a szakemberek, valamint a betegek is vonakodhatnak annak helyettesítésétől.
Buttigieg az ellátási modell szerepét is kiemelte. Az erős alapellátással és a krónikus betegségek kezelésével rendelkező rendszerek könnyebben integrálják a telekonzultációkat, mint azok, amelyekben ezek nem erősek.