Az EU-ban az egészségügyi kiadások 15 százaléka a háztartások zsebből történő befizetéseiből származik. Az Euronews Health közelebbről megvizsgálja, hogyan és miért változik ez az arány Európa-szerte.
HIRDETÉS
Az Európai Unió az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést alapvető emberi jognak nevezik, de ki viseli ennek költségeit?
Az Eurostat adatai szerint a kötelező egészségbiztosítási járulékok valamivel több mint a felét (51 százalékát) teszik ki az EU összes egészségügyi kiadásának. A kormányzati kiadások mintegy 30 százalékot, míg a háztartások zsebből történő befizetései 15 százalékot tesznek ki.
Ez azt jelenti, hogy az uniós háztartások átlagosan minden 100 eurós orvosi számla után 15 eurót fizetnek közvetlenül. Mennyit fizetnek tehát a háztartások zsebből az egyes európai országokban? És milyen arányt képviselnek ezek a kifizetések az egészségügyi kiadásokban?
Az Eurostat adatai szerint 2024-ben vagy a legközelebbi elérhető évben a háztartások privát egészségügyi kifizetéseinek aránya a luxemburgi 8,5 százaléktól a bulgáriai 35,5 százalékig terjedt. Az elemzés 34 európai országot vizsgált.
Ez az arány Lettországban (35,1 százalék), Görögországban (34,3 százalék), Szerbiában (32,1 százalék), Litvániában (31,4 százalék) és Bosznia-Hercegovinában (31 százalék) is 30 százalék fölött van.
Dr. Joseph Piscopo, a máltai egészségügyi minisztérium egészségügyi közgazdásza megjegyezte, hogy a kelet- és dél-európai országokban általában magasabbak a zsebből fizetendő költségek az összkiadásokhoz képest.
"Az erősebb gazdaságok több pénzügyi forrást tudnak az egészségügyi rendszereikre fordítani, ennek következtében alacsonyabb szintűek a zsebből fizetett egészségügyi kiadások" - mondta az Euronews Healthnek.
Luxemburg mellett Franciaországban (8,9 százalék), Horvátországban (9,4 százalék), Írországban (10,6 százalék) és Németországban (10,7 százalék) volt a legalacsonyabb a háztartások privát kifizetéseinek aránya.
Európa öt legnagyobb gazdasága közül Olaszországban a legmagasabb az arány, 22,3 százalék, amelyet szorosan követ Spanyolország 20,9 százalékkal.
Eközben Franciaország és Németország a legalacsonyabb részesedéssel rendelkező öt ország közé tartozik, az Egyesült Királyság pedig 15,9 százalékkal közel áll az uniós átlaghoz, bár adatai 2019-re vonatkoznak.
Három skandináv országban az uniós átlag alatt van a kiadásból származó részarány: Svédországban (13,4 százalék), Dániában (13,9 százalék) és Norvégiában (14,1 százalék). Finnország (16,1 százalék) valamivel az uniós átlag felett áll.
Jonathan Cylus, a London School of Economics (LSE) vendégprofesszora hangsúlyozta, hogy a nemzeti egészségbiztosítási politikák, amelyek "meghatározzák, hogy kikre terjed ki a biztosítás, milyen szolgáltatásokat fedeznek, és az ellátás költségeinek mekkora részét fedezik", az országok közötti különbségek legfontosabb okai közé tartoznak.
"A legrosszabbul teljesítő országok közül sokban, például Bulgáriában, a társadalombiztosítási járulékot nem fizetők ki vannak zárva a közfinanszírozott ellátásból, így az egészségügyi szükségleteket teljes egészében zsebből kell fizetni" - mondta.
Pascal Garel, az Európai Kórházi és Egészségügyi Szövetség (HOPE) vezérigazgatója kifejtette, hogy a széles körű állami vagy szociális egészségbiztosítási fedezettel rendelkező országokban általában alacsonyabb a zsebből fizetett részek aránya. Ezek a rendszerek általában átfogó ellátási csomagokat kínálnak, amelyek magukban foglalják a legtöbb szolgáltatást, például a kórházi ellátást, az alapellátási látogatásokat és a felírt gyógyszereket.
Emellett az alapvető szolgáltatások esetében alacsony vagy egyáltalán nem létező használati díjakkal rendelkeznek, és erős védelmi mechanizmusokkal rendelkeznek a kiszolgáltatott csoportok, köztük az alacsony jövedelműek, az idősek és a krónikus betegségekben szenvedő betegek számára. Franciaország, Németország és Svédország néhány példa az ilyen országokra.
Garel hozzátette, hogy a legmagasabb arányú országok, mint például Bulgária és Görögország, kisebb vagy kevésbé átfogó állami ellátási csomagokkal rendelkeznek, korlátozott fedezetet nyújtanak a járóbeteg-gyógyszerekre, a fogászati ellátásra és a diagnosztikai vizsgálatokra, és gyengébb védelmet nyújtanak a katasztrofális egészségügyi kiadásokkal szemben.
Mennyit fizet egy személy évente?
Az Eurostat adatai szerint 2023-ban vagy a legközelebbi elérhető évben egy személy az EU-ban átlagosan 542 eurót fizetett évente zsebből az egészségügyi ellátásért. A 34 európai ország között ez az összeg a moldovai 116 eurótól a svájci 2396 euróig terjedt.
Az EU-tagállamok között ez az összeg a horvátországi 136 eurótól a belgiumi 1 176 euróig terjedt. A norvégiaiak (1158 EUR) szintén több mint 1000 EUR-t fizettek évente.
"A gazdagabb nyugat- és észak-európai országok többet fektetnek be a csúcstechnológiás gyógyászatba, ami növeli az egy főre jutó kiadásokat" - mondta Garel.
Moldován és Horvátországon kívül Bosznia-Hercegovinában (206 euró), Romániában (223 euró), Lengyelországban (232 euró) és Szerbiában (293 euró) 300 euró alatt voltak az éves közvetlen egészségügyi kifizetések.
Az öt legnagyobb európai gazdaság közül Franciaországban volt a legalacsonyabb az egészségügyi ellátásra fordított kiadások mértéke, évi 410 euró, ami az egyetlen olyan gazdaság, amely az uniós átlag alatt van.
A legmagasabb összeget, 718 eurót Olaszországban regisztrálták, majd Németország (652 euró), az Egyesült Királyság (609 euró, 2019-es adatok) és Spanyolország (596 euró) következett.
Garel rámutatott a demográfiai és járványügyi tényezőkre, amelyek hozzájárulnak a kiadások szintjének alakulásához. Az öregedő népességű országokban - például Olaszországban és Németországban - és a krónikus betegségek gyakoribb előfordulása miatt általában nagyobb az igény az orvosi ellátás és a tartós ápolási szolgáltatások iránt.
"A fiatalabb népesség vagy az alacsonyabb várható élettartammal rendelkező országok általában kevesebbet költenek, de gyakran azért, mert az ellátást nem használják ki eléggé, nem pedig azért, mert az igények alacsonyabbak" - tette hozzá.
Az országok közötti különbségek kisebbek, ha vásárlóerő-egységben (PPS) mérjük őket. A vásárlóerő-paritás egy mesterséges valutaegység, amelynek célja, hogy megkönnyítse az árak összehasonlítását a gazdaságok között. Az Eurostat szerint egy vásárlóerő-egységgel minden országban ugyanannyi árut és szolgáltatást lehet vásárolni.
PPS-ben kifejezve a háztartások egy főre jutó zsebből történő kifizetései a horvátországi 191-től a svájci 1 304-ig terjedtek. Néhány rangsor jelentősen megváltozik, ha nem euróban, hanem PPS-ben mérjük. Például Bulgáriában ez az érték 413 euró, míg PPS-ben 740 euró.