A tanulmány eredményei idővel javíthatják a mentális zavarok diagnosztizálását és kezelését, különösen azoknál, akik egynél több diagnózissal élnek.
Egy új, nagyszabású genetikai vizsgálat szerint a különböző mentális zavarok biológiai szinten sokkal több közös vonást mutathatnak, mint azt korábban gondolták a tudósok.
Az Egyesült Államokban működő Colorado Boulder Egyetem és a Mass General Brigham kutatói azt mondták, hogy a tanulmány eredményei idővel javíthatják a mentális zavarok diagnosztizálását és kezelését, különösen azoknál, akik egynél több diagnózissal élnek.
A vizsgálat több mint hatmillió ember DNS-ét elemezte, köztük több mint egymillió olyan személyét, akit legalább egy mentális zavarral diagnosztizáltak. Az Egészségügyi Világszervezet szerint világszerte több mint egymilliárd ember él mentális zavarokkal.
„Jelenleg azt diagnosztizáljuk, amit a rendelőben látunk, és sok embernél többféle pszichiátriai zavart is megállapítunk. Ez nehezen kezelhető, és a páciensek számára is elkeserítő lehet”, mondta Andrew Grotzinger, a Colorado Boulder Egyetem pszichológia és idegtudomány tanszékének adjunktusa, a tanulmány levelező szerzője.
A csapat 14 pszichiátriai zavart vizsgált, és arra jutott, hogy az érintettek és a nem érintettek közötti genetikai különbségek túlnyomó része mindössze öt, tágabb genetikai mintázattal magyarázható. Ezek a mintázatok 238 olyan genetikai variánshoz kötődtek, amelyek befolyásolják az agy fejlődését és működését. A közös genetikai jellemzők alapján a kutatók öt kategóriába csoportosították a kórképeket.
Az egyik csoportba a kényszeres jellegű zavarok kerültek, például az anorexia nervosa, a Tourette-szindróma és az obszesszív-kompulzív zavar.
Egy másik az internalizáló zavarokat fogta össze, például a depressziót, a szorongást és a poszttraumás stressz zavart. A harmadik csoport a szerhasználati zavarokra fókuszált, a negyedik pedig a neurofejlődési zavarokra, például az autizmusra és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra.
Az ötödik csoportot a bipoláris zavar és a skizofrénia alkotta. A vizsgálat szerint a skizofréniához köthető genetikai jel mintegy 70 százaléka a bipoláris zavarral is összefügg.
Ezt a két kórképet hagyományosan nagyon különbözőnek tartják, és a klinikusok ritkán állapítják meg mindkettőt ugyanannál a személynél.
„Genetikai szempontból azt láttuk, hogy inkább hasonlítanak egymásra, mint amennyire különböznek”, mondta Grotzinger.
Mit jelenthet ez a betegeknek
A Nature folyóiratban megjelent eredmények megkérdőjelezik azt a régóta vallott elképzelést, hogy a mentális zavarok nagyrészt különálló betegségek. A tanulmány ezzel szemben arra utal, hogy sokuk hátterében közös biológiai folyamatok állnak.
A kutatók szerint azonban még túl korai lenne megváltoztatni a diagnosztika jelenlegi gyakorlatát.
A kutatócsoport azt reméli, hogy az eredmények irányt mutatnak a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének jövőbeli frissítéseihez, amelyet világszerte a mentális egészség területén dolgozó szakemberek használnak.
„Ez a munka eddig a legerősebb bizonyíték arra, hogy lehetnek olyan állapotok, amelyeknek jelenleg különböző neveket adunk, valójában azonban ugyanazok a biológiai folyamatok mozgatják őket”, mondta Grotzinger.
„Ha azonosítjuk, mi közös ezekben a zavarokban, remélhetőleg olyan stratégiákat dolgozhatunk ki, amelyek más módon célozzák meg őket, és nem igényelnek négy külön tablettát vagy négy külön pszichoterápiás beavatkozást”, tette hozzá.
A tanulmány konkrét biológiai útvonalakat is kiemelt, amelyek az egyes csoportokhoz köthetők. Például a serkentő neuronokat befolyásoló gének – amelyek segítik az agyi jelátvitelt – aktívabbak voltak a bipoláris zavarban és skizofréniában szenvedőknél.
A depresszióhoz és a szorongáshoz hasonló állapotokban gyakoribbak voltak az oligodendrocitákhoz köthető genetikai variánsok. Ezek a specializált sejtek az idegpályák szigetelését és védelmét segítik fenntartani.
Úgy tűnik, hogy egyes közös genetikai tényezők már nagyon korán, akár a születés előtt befolyásolják az agy fejlődését, míg mások később, felnőttkorban kapnak nagyobb szerepet.
Ez segíthet megmagyarázni, miért fedik át egymást gyakran a mentális zavarok.
Egy 2018-as áttekintés szerint azoknak, akiket egy pszichiátriai zavarral diagnosztizálnak, több mint a fele később legalább még egy diagnózist kap, és mintegy 41 százalékuk élete során négy vagy annál több zavar diagnosztikai kritériumainak is megfelel.