A Royal Courttól a Nemzeti Színházig Gill csaknem száz előadást rendezett, és megírta Nagy-Britannia legelismertebb modern drámái közül néhányat.
Peter Gill walesi drámaíró, akinek intim drámái és úttörő rendezései a brit színházi élet egyik meghatározó alakjává tették, hétfőn, 86 éves korában hunyt el.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az 1939-ben Cardiffban született Gill az ország egyik legelismertebb színházi rendezője lett, és több nagyra tartott mű szerzője, köztük a „The York Realist” és a „Small Change” című daraboké.
Gill 1958-ban, 18 évesen a londoni Royal Courtban kezdte pályafutását színészként. Később a Royal Shakespeare Company társulatával is fellépett, Silviust alakította Michael Elliott nagy visszhangot kiváltó „Ahogy tetszik”‑rendezésében.
Mivel kétségek gyötörték színészi jövőjével kapcsolatban, és a Royal Court művészeti vezetője, George Devine is bátorította, a rendezés felé fordult.
1965-ben megrendezte DH Lawrence „A Collier’s Friday Night” című darabját. A produkció indította el Gill rendezői pályáját, és egy élethosszig tartó kapcsolat kezdetét jelentette Lawrence műveivel.
Olyan művek újra színpadra állításával, mint a „The Daughter-in-Law” és „The Widowing of Mrs Holroyd”, Gill nemzedékek közönségének mutatta be az író addig háttérbe szorult színműveit.
Pályafutása során mintegy száz darabot rendezett.
Hatása azonban messze túlmutatott a próbatermen is. 1976-ban ő lett a nyugat-londoni Riverside Studios első művészeti vezetője, ahol saját rendezéseit vitte színre, nemzetközi társulatok előadásait mutatta be, és színészképző műhelyeket hozott létre.
Miután 1980-ban társult rendezőként csatlakozott a Nemzeti Színházhoz (National Theatre), 1984-ben létrehozta a National Theatre Studio nevű műhelyt, amely teret adott az alkotóknak, hogy kísérletezzenek és a nyilvános bemutatók nyomásától távol fejlesszék előadásaikat.
Gill drámaíróként is nagy tekintélynek örvendett. Cardiffi, munkásosztálybeli katolikus neveltetéséből merítve művei a család, az osztályhelyzet és a szexualitás kérdéseit vizsgálták, és gyakran a hétköznapi életekben találták meg a drámát.
Legismertebb darabjai közé tartozik a „The Sleepers Den”, a „Small Change” és a „Kick for Touch”, de legnagyobb sikere a „The York Realist” maradt – az a 2002‑es, nagyra értékelt műve, amely egy yorkshire‑i gazda és egy londoni színházi rendező kapcsolatát meséli el.
1980‑ban a színházért végzett munkája elismeréseként megkapta az OBE‑kitüntetést, később pedig pályájáról a 2008‑ban megjelent „Apprenticeship” című önéletrajzi kötetében elmélkedett.
Megemlékezésében Gill ügynöke, Mel Kenyon úgy fogalmazott, hogy művei „ritka érzelmi finomsággal” bírnak, és „gyönyörűen megfigyeltek, finoman hangoltak”.
Kenyon szerint „szelíd ember volt, rendkívüli intelligenciával”, majd hozzátette: „Valahányszor beszélgettünk, mindig bölcsebben távoztam. Már puszta létezésével is rengeteget tanított nekem. Kivételes ember volt, kedves, nagylelkű és kíváncsi. Nagyon fog hiányozni.”
A színházi rendező Michael Grandage „csendesen földrengésszerűnek” nevezte hozzájárulását a brit színházi élethez.
„A jövő nemzedékei, amikor felfedezik Peter életművét, a legjobb, az elmúlt 70 évben írt darabok közül néhányra bukkannak majd, kétségkívül az angol nyelv legszebb prózai szövegei közé tartozóakkal” – mondta.
Gill után unokahúgai és unokaöccsei maradtak.