Felismerik-e a rajongók és az előadók, ha egy zenét mesterséges intelligencia generált? Ha a Fenix Flexin „Rubberz” című száma mérvadó, a válasz egyértelmű igen.
Egy slágerekben szegény szezonban egyesek máris a nyár dalának kiáltották ki.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Fenix Flexin „Rubberz” című száma olyan loopolt szintibeateket kombinál, amelyek egyszerre idézik az 1980-as évek neonfényben úszó miami bulvárját és egy Men At Work-számot, a szöveg pedig a „vastagszik a bukszám” típusú hencegéstől a viszonzatlan szerelemig és elvesztett barátokig csapong.
„Nem alszom át az éjszakát
Még mindig az arcod látom az üvegben
Miért hívsz, ha le vagy égve?”
A Polaroid-szűrős melegségben úszó, megfejthetetlenül fülbemászó dal felkúszott az amerikai Billboard Hot 100 lista 58. helyére, és már több mint 7,5 millió megtekintésnél jár a YouTube-on.
Ráadásul egyáltalán nem hasonlít Fenix Flexin korábbi munkáira, sem a panelekből építkező szöveg, sem a kisimított vokálok szintjén.
Amióta a „Rubberz” június elején megjelent, sokan az interneten azonnal ráharaptak a dal furcsán ismerős dallamvezetésére és arra, mennyire elüt a trapre épülő Fenix Flexin-életműtől, és azt kezdték találgatni, hogy a szám nagyrészt, ha nem teljes egészében mesterséges intelligenciával készült. Lehet, hogy nem tévedtek nagyot.
A héten tetőztek a bírálatok, miután a Treblo nevű generatív AI-zenei alkalmazás készítői – épp azé, amellyel a Los Angeles-i rappert állítólag a „Rubberz” megírásakor dolgozni látták – maguk is úgy jelölték meg a dalt, mint nagy valószínűséggel MI-generált felvételt.
Amikor a Rubberz a valósággal találkozik
Hónapok óta zenészek, producerek és mindenféle netezők azzal vádolják Fenix Flexint, hogy mesterséges intelligenciát használt áttörést jelentő, 80-as éveket idéző számának elkészítéséhez.
Curtiss King (forrás: angol) hiphopelőadó és producer egy félórás YouTube-videóban szedte ízekre a dalt. „Érezni rajta a kábelek szagát” – mondta.
„A dobok visszhangja tele van természetellenes digitális artifaktokkal, mintha egy 64 kbps-es, Napsterről letöltött MP3-at hallgatnánk. Mivel a legtöbb generatív MI-cég engedély nélküli, szerzői jogvédelem alatt álló zenék gyenge minőségű MP3-változataival tanította a modelljeit, hallhatóan roncsolt hangszereket kapunk” – magyarázta később Charlie Harding dalszerző a The Verge (forrás: angol)-nek, amely az elsők között számolt be a botrányról.
Fenix Flexin – csakúgy, mint kiadótársa, Tyga, akit szintén azzal gyanúsítanak, hogy MI-t használ zenekészítésre – keveset tett a pletykák eloszlatásáért. A közösségi médiában azt állította, hogy a számot Pro Toolsban, autotune-nal és egy brit akcentussal készítette, amelyet saját elmondása szerint „a nap felében” használ.
A zaj azonban nem csillapodott, sőt: csak felerősítették azok az alkotók, akiket már a gondolat is felháborít, hogy valaki mesterséges intelligenciával rövidítse le az alkotói folyamatot.
A múlt hétvégén Medasin (forrás: angol) DJ és producer egy virálissá vált Instagram-reelt tett közzé, amelyben egyszerre szedte ízekre a rappert, és mutatta be, hogy a Treblo (korábban Sonauto) alkalmazásban néhány egyszerű utasítással szinte azonos dalt lehet generálni.
A vita mélyén azonban egy nagyobb kérdés húzódik: számít-e egyáltalán, ha tényleg így készült?
MI-zagyvalék a vállalati közöny korában
Hiába háborodnak fel művészek, fogyasztók és úgy általában a gondolkodó emberek azon, akik MI-vel vágják rövidebbre az alkotás folyamatát, a jelenség újra és újra megismétlődik.
Tavaly egy mesterséges intelligenciával létrehozott zenei persona vezette az amerikai Billboard-listát. Néhány hónapja pedig Tilly Norwood „színész” – pontosabban az őt irányító csapat – adta ki első kislemezét.
A közös pont, hogy úgy tűnik, senkinek sem tetszik igazán mindez, és pláne nem vágyik rá.
Idén a Luminate (forrás: angol) kutatása kimutatta, hogy a fogyasztók – különösen a Z és az alfa generáció tagjai – egyre feszengősebben viszonyulnak az MI használatához a zenekészítésben. A felmérés szerint 2025-ben mindössze fél év alatt mínusz 13 százalékról mínusz 20 százalékra esett vissza az érdeklődés.
„Az emberek nagyobb eséllyel érzik kellemetlenül magukat az MI használatától, mint hogy komfortosnak találják” – mondja Audrey Schomer, a jelentést jegyző Luminate-médiaelemző és kutatási szerkesztő.
A számok összecsengenek az MI általános megítélésével is: egy friss, az NBC News (forrás: angol) megbízásából készült felmérés szerint az amerikaiak csaknem fele negatívan tekint a mesterséges intelligenciára.
Az a fajta ellenszenv, amely a kreatív szakmákban gyakran csalásnak, vagy legalábbis tisztességtelennek tartott technológiát övezi, kezd kézzelfogható következményekkel járni. Egy lehetséges fordulópont jeleként egy müncheni bíróság a héten kimondta, hogy a Suno nevű MI-zenei alkalmazás megsértette a szerzői jogokat, és az alkotóknak megállapítandó összegű kártérítést kell majd fizetnie.
Mindez csak még hangosabbá teszi a Fenix Flexin körüli vitát. Minél több művész száll be az olcsósított kreativitásba, a gyors pénzért gyártott, üres kalóriákat kínáló tömegtermelésbe, a közönség annál kevésbé tűri meg.