A Fuente Álamóban lévő 10-es helyiség, egy római kori lelőhely része, a Kr.u. 4. században könyvtárrá alakulhatott át egykori mitreumból, Mithras isten szentélyéből.
A régészeti lelőhely, Fuente Álamo, a córdobai Puente Genil településen akár egy protobibliotekát is rejthet, amely a mai napig feltárt legrégebbinek számítana az Ibériai-félszigeten, a „Journal of Mediterranean Archaeology” című folyóiratban megjelent, a Córdobai és a Granadai Egyetem kutatói által készített tanulmány szerint.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mindeddig úgy vélték, hogy a Fuente Álamo 10-es számú helyisége Mitrász tiszteletének szentelt szentély volt, egy perzsa eredetű istenségé, amely viszonylag későn került be a római panteonba. A helyszín eredetileg az időszámításunk előtti 1. században létesült fürdő volt, amelyet később elhagytak, majd a 3. század táján villává alakítottak át. A szakértők nem jelölnek meg pontos dátumot arra, hogy a helyiséget mikortól használták könyvtárként, de a ház fénykora nagyjából a következő két évszázadra tehető, egészen a 6. századi újabb átalakításig.
A rejtély megoldására a kutatók a formai nyelvtan néven ismert módszert alkalmazták, amellyel elemezni lehet, hogyan kapcsolódnak egymáshoz egy helyiség különböző építészeti elemei. Fuente Álamo esetében a terem elrendezése illeszkedik a római könyvtárakra jellemző struktúrához: egy apszis, derékszögű fülkék, amelyek polcoknak adhattak helyet, félköríves fülkék, egy emelvény, valamint mellékhelyiségek, amelyek munka- vagy raktárteremként szolgálhattak.
A felfedezés kivételes – hangsúlyozzák a szakértők –, mivel Fuente Álamo építészete olyan sajátos bizonyíték-együttest őrzött meg, amely lehetővé teszi, hogy túllépjenek a puszta feltevésen, és előrelépjenek a kutatásban. Így a fuente álámói könyvtár nemcsak az Ibériai-félsziget legrégebbiként, hanem az egész Római Birodalom legnyugatibb, és egyben egyik legjobban megőrzött könyvtáraként is számon tartható lenne.