Az 1985-ben brit tudósok által talált csigolya azonosítása szerint ez az első, az Antarktiszon felfedezett dinoszaurusz‑fosszília. A lelet új támpontokat ad a dinoszauruszok déli féltekei terjedésének rekonstruálásához.
Egy csaknem 40 éve egy brit tudományos expedíció során felfedezett csontot hivatalosan is az első, az Antarktiszon előkerült dinoszaurusz-fosszíliaként azonosítottak. A lelet egy titanoszauruszhoz tartozó csigolya, a sauropoda dinoszauruszok azon csoportjáé, amelybe a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok közül is több tartozott.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fosszíliát 1985-ben Mike Thomson geológus, a British Antarctic Survey (BAS) munkatársa fedezte fel egy James Ross-szigeti expedíció során, az Antarktiszi-félszigeten. A küldetés célja a kőzetrétegek feltérképezése volt, hogy megkönnyítse a térségben várható paleontológiai leletek kormeghatározását. Thomson akkoriban a csontot egy nagy hüllő maradványaként jegyezte fel, de csak mostanra sikerült megerősíteni, hogy valójában egy dinoszauruszról van szó.
Mark Evans paleontológus, a BAS geológiai gyűjteményeinek felelőse elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt keltette fel a figyelmét a fosszília, amikor az intézmény gyűjteményét vizsgálta át. „Amikor néhány évvel ezelőtt először megláttam ezt a csontot a gyűjteményünkben, már sejtettem, hogy dinoszaurusz lehet. Alapos vizsgálat után arra jutottam, hogy valószínűleg egy titanoszaurusz farokcsigolyájáról van szó. Mike terepnaplóit átnézve kiderült, hogy ő már akkor tisztában volt vele: egy nagy testű hüllőhöz tartozik, ezért különleges érzés 40 évvel később megerősíteni a felfedezését” – mondta Evans a BAS közleményében.
Egy 82 millió évvel ezelőtti titanoszaurusz
A kutatók a fosszíliát a Titanosauria csoporthoz tartozó csigolyaként azonosították; ebbe a csoportba tartoztak a valaha a Földön járó legnagyobb dinoszauruszok, amelyek tömege rendszerint meghaladta a 15 tonnát. Az antarktiszi példány azonban feltehetően csak hat–hét méter hosszú lehetett.
A csigolyát a Santa Marta Formációban találták, egy, a késő kréta időszakból származó tengeri üledékes rétegben, amely nagyjából 82 millió éves. Ez az egyetlen olyan dinoszaurusz-fosszília, amelyet eddig az Antarktiszon fedeztek fel ebből a képződményből. A tudósok úgy vélik, hogy az állat elpusztulása után a tenger sodorta el, ahol a tengerfenéken temetődött be, és ott fosszilizálódott.
Új nyomok a dinoszauruszok elterjedéséről
Paul Barrett professzor, a Londoni Természettudományi Múzeum kutatója és a tanulmány társszerzője rámutatott, hogy a felfedezés új támpontokat ad a dinoszauruszok elterjedésének rekonstruálásához a déli félteke kontinensein.
„Ez a lelet további fényt vet arra, hogyan terjedtek el a dinoszauruszok a déli kontinenseken. Eddig Ausztráliából nem ismertünk titanoszauruszokat, és az új-zélandi bizonyítékok is nagyon szórványosak. Az, hogy jelenlétüket most az Antarktiszon is igazoltuk, arra utal, hogy ezek az állatok tovább terjeszkedtek azokba a régiókba, amelyek akkoriban még össze voltak kapcsolódva” – magyarázta Barrett.
Amikor ez a dinoszaurusz élt, mintegy 82 millió évvel ezelőtt, az Antarktisz egészen másképp festett, mint ma. A BAS szerint a kontinenst dús, mérsékelt övi erdők borították, és az éghajlat is jóval melegebb volt, amit az intenzív vulkáni tevékenység táplált: ennek során nagy mennyiségű szén-dioxid jutott a légkörbe.
A kutatók emlékeztetnek arra, hogy az Antarktisz továbbra is az a kontinens, ahol a dinoszauruszok fosszilis nyomai a legritkábbak, ami elsősorban annak köszönhető, hogy felszínének nagy részét hatalmas jégtakaró borítja. Úgy vélik azonban, hogy még számos fosszília vár felfedezésre, és a jég visszahúzódása újabb bizonyítékokat tárhat fel a kontinens egykori gazdag élővilágáról.
A „A titanosaurian sauropod dinosaur from the Late Cretaceous of Antarctica” című tanulmány a „Acta Palaeontologica Polonica” tudományos folyóiratban jelent meg.