Gasztronómiai felfedezések, rendezett stadionok és dudazenétől hangos bostoni utcák – mindez csak a kezdet: az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban járó futballszurkolók nagyon is éreztetik a jelenlétüket...
Sokan arra számítottak, hogy a 2026-os FIFA-labdarúgó-világbajnokságot a politika határozza majd meg. Vagy az árak. Vagy a vízummegtagadások. Vagy a külföldre utazó szurkolókra leselkedő számtalan egyéb fejfájás.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ehelyett a torna néhány legnagyobb beszédtémájának semmi köze sincs magához a futballhoz.
Norvég szurkolók megszálltak egy baseballstadiont, a skótok levették a lábukról Boston csaposait, egy német fickó Amerika legnagyobb Waffle House-nagykövetévé vált, és vendégszurkolók tömegei fedezték fel a ranch szósz formájában jelentkező kulináris kincset.
Íme a torna néhány legváratlanabbul derűs pillanata, amelyek egyike sem a pályán történt meg. Eddig.
Norvégia felfedezi a baseballt
Miután Norvégia Szenegál elleni győzelmét ünnepelték, egy vikingcsapat futballról baseballra váltott: szerdán kora délután a New York-i Citi Field felé vették az irányt, hogy megnézzék a hazai Mets és a Chicago Cubs mérkőzését.
Bár – ahogy egy helyi tévének nyilatkozó norvég szurkoló elmondta – szinte semmit sem tudtak Amerika nemzeti időtöltéséről, a csoport volt a stadionban a leghangosabb és legbüszkébb (forrás: angol) társaság.
A szurkolók a meccs elejének nagy részét azzal töltötték, hogy teli torokból előadták Norvégia immár híressé vált viking evezős ünneplését, így az egyébként néma stadionban a körülöttük ülő nézők – sőt az őket interjúvoló helyi tévériporter is – egyszerre értetlenül és jókat derülve figyelték őket.
A Cubs egyik riportere kérdések sorával bombázta őket arról, miért is vannak ott, egy norvég megszólaló pedig készségesen elismerte: azon kívül, hogy a hazafutás jó dolog, kevesen értik közülük, mi történik a pályán.
Skócia kiszárítja Bostont
A Tartan Army híresen nagy számban és jókedvvel kíséri a válogatottat, ennek legújabb haszonélvezője pedig Boston lett.
Skót szoknyát viselő drukkerek töltötték meg a város kocsmáit, rögtönzött közös énekléssel és dudazenével szórakoztatva a helyieket, és – egy városi alkalmazott szerint – még valamiben váratlant tettek: a lenyűgöző mennyiségű sör elfogyasztása után maguk után takarítottak.
„Örülök, hogy eljöttek” – mondta, dicsérve a szurkolókat, amiért egy egész napos ünneplés után felszedték a szemetet. „Olyan stílusosan és méltósággal (forrás: angol) viselkedtek.”
A skót szurkolók azonban nemcsak Boston kocsmáit itták ki: a helyiek szívét is meghódították.
Ezrek vonultak végig a városon a Fenway Parkig Skócia Haiti elleni nyitógyőzelme után, dudaszóval, skót kockás mintával és a hazafias „Flower of Scotland” himnusz éneklésével töltve meg a Red Sox stadionját.
A mérkőzés után Sam Kennedy, a Boston Red Sox elnöke levelet írt a skót szövetségnek, megköszönve a Tartan Armynek, hogy a stadiont „úgy kezelték, mintha a sajátjuk lenne (forrás: angol)”.
Szomorú fejlemény, hogy a tegnap esti, 3–0-s brazil verés után Skócia és a Tartan Army hétfőn már haza is indulhat, ha nem jut tovább a legjobb harmadik helyezettek egyikeként az egyenes kieséses szakaszba.
Japán hozza a szokásos formáját
Kevés világbajnoki hagyomány olyan szilárdan beágyazott, mint a japánok meccs utáni takarítása.
Az 1998-as, első világbajnoki szereplésük után a szurkolók úgy tettek, ahogy – sokak szerint – gyerekkorukban tanították őket: kitakarították a stadiont. A szokás azóta minden tornán visszatér.
A tunéziaiak ellen Monterreyben, Mexikóban aratott 4–0-s győzelem után a drukkerek ismét ott maradtak, hogy összeszedjék a szemetet a lelátókon.
A gesztus mára annyira magától értetődővé vált, hogy a stadion üzemeltetői már a kezdés előtt szemeteszsákok ezreit osztották szét, számítva rá, hogy a japán szurkolók indulás előtt rendet tesznek. Pontosan így is történt: újraélesztették a futball egyik legszívderítőbb hagyományát.
Németország legnagyobb Amerika-rajongója
Akárki is állította, hogy az amerikai soft power kora lejárt, annak érdemes lenne beszélgetnie az ország új legnagyobb rajongójával, Freddytel.
Az interneten @FreddyLA7 néven posztoló német szuperdrukker a vb-t egy monumentális amerikai autóút megörökítésével tölti, amely egyben lelkes gasztro- és útikalauzzá vált a helyi étkezdékről, gyorsétteremláncokról és út menti látványosságokról.
A Waffle House, a Taco Bell és a déli vendégszeretet iránti leplezetlen rajongása milliós nézettséget hozott neki – és egy váratlan meghívást is, hogy körbejárja a Fehér Házat.
Kansas piros szőnyeget gurít
A jóindulat azonban nemcsak egy irányba áradt.
Amikor Algéria válogatottja megérkezett a kansasi Lawrence-be – amely aligha számít az ország legkozmopolitább városának –, nem a „The Star-Spangled Banner”, hanem a Kansas Egyetem fúvószenekara által előadott „Kassaman” fogadta őket. A diákok kifejezetten erre az alkalomra tanulták meg az algériai himnuszt.
A középnyugati fogadtatás ezzel nem ért véget. A helyiek örökbe fogadott csapatukként tekintenek a Sivatagi Rókákra: algériai zászlókat aggattak az üzletek kirakataira, közös meccsnézéseket szerveznek, és zöld-fehér zászlódíszekkel árasztották el a belvárost.
Legalább néhány hétre ez az amerikai vidék egy váratlan „második otthonná” vált Algéria számára.
És mivel még hetek vannak hátra a világbajnokságból, szinte biztos, hogy újabb váratlan barátságok, véletlen nagykövetek és kedvesen furcsa kulturális találkozások várnak még mindenkire.