Kazahsztán minden év május 31-én megemlékezik azokról a milliókról, akik a szovjet korszak éhínségei és politikai megtorlásai során vesztették életüket.
Az 1930-as években az erőszakos kollektivizálás véget vetett a nomád életmódnak, megtizedelte az állatállományt, és hatalmas éhínséget idézett elő, amely mintegy kétmillió kazak halálát okozta, százezreket pedig menekülésre kényszerített.
Ugyanakkor a sztálini tisztogatások a kazak értelmiséget is célba vették. Ezreket tartóztattak le, végeztek ki vagy küldtek munkatáborokba, például KarLagba, a Szovjetunió egyik legnagyobb táborába.
Személyes történetek mutatják meg az emberi tragédiát: szétszakított családokat, megbélyegzett gyerekeket és félelemben leélt életeket. Olyan kiemelkedő személyiségeket is kivégeztek, mint Szaken Szejfullin, hiába volt forradalmári múltjuk. A túlélők és leszármazottaik évtizedekig tartó diszkriminációval szembesültek.
Sztálin halála után sok áldozatot rehabilitáltak. Kazahsztán ma is dolgozik a történelmi igazságtételen: levéltári iratokat vizsgálnak át, és megemlékeznek a megtorlások áldozataira.