1967. február 13-án a Spanyol Nemzeti Könyvtár bejelentette a Madrid I. és II. kódex, Leonardo da Vinci rosszul katalogizált kéziratainak felfedezését. A több száz oldalas művek ma digitalizálva, bárki számára elérhetők.
Minden év február 13-án felidézik a 20. század egyik legjelentősebb felfedezését a Leonardo da Vinci-kutatások történetében: 1967-ben hivatalosan bejelentették, hogy a Spanyol Nemzeti Könyvtár állományában két eredeti kéziratot őriz a reneszánsz művésztől és mérnöktől, amelyek több mint egy évszázadon át észrevétlenek maradtak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az úgynevezett madridi I. és II. kódex (forrás: spanyol),Mss. 8937 és Mss. 8936 jelzettel, annak a tudományos jegyzetfüzet-sorozatnak a részét alkotják, amelyet Leonardo a 15. század végén és a 16. század elején vezetett.
Újrafelfedezésükre akkor került sor, amikor az amerikai kutató, Jules Piccus, aki az intézmény kéziratleltárainak felülvizsgálatán dolgozott, felismerte néhány olyan kötet jelentőségét, amelyet korábban nem soroltak be helyesen.
A Nemzeti Könyvtár hivatalos tájékoztatása szerint a kódexek több száz oldalt tartalmaznak, jegyzetekkel és rajzokkal a statikáról, az alkalmazott mechanikáról, fogaskerékrendszerekről, hidraulikus gépekről, geometriáról és erődítési tanulmányokról.
Festményeivel ellentétben ezek a kéziratok betekintést engednek Leonardo szellemi munkafolyamatába:számítások, vázlatok, hipotézisek és javítások tárják fel kísérletező módszerét.
Az I. madridi kódex, amelyet főként az 1490-es évekre datálnak, Leonardo egyik legjelentősebb, mechanikáról szóló traktátusának számít, részletes vizsgálatokkal a mozgásátvitelről és a különféle szerkezetek működéséről.
A II. madridi kódex, amely valamivel későbbi keletű, az építő- és hadmérnöki kutatásokat foglalja össze, emellett topográfiai tanulmányokat és vízügyi projekteket tartalmaz.
A kéziratok a 16. században kerültek Spanyolországba Pompeo Leoni szobrász közvetítésével, aki az alkotó halála után gyűjtött össze egy sor Leonardo-dokumentumot.Később a királyi gyűjtemény részévé váltak, majd bekerültek a Nemzeti Könyvtárba. A különböző belső átszervezések és katalógusozási hibák miatt több mint 100 évig lappangtak a raktárakban.
A Spanyol Nemzeti Könyvtár publikációiban hangsúlyozza, hogy a madridi kódexek kivételes darabok dokumentális örökségén belül, mivel jelentősen bővítik a Leonardo da Vinci tudományos írásainak ismert korpuszát. A felfedezésükről szóló, 1967-es bejelentés nemzetközi visszhangot keltett, és alapjaiban alakította át a Leonardo-kutatások képét az addig ismeretlen anyagok révén.
2012-ben (forrás: spanyol) az intézmény digitalizálási projektet indított, amelynek köszönhetően a kódexek interaktív változata vált elérhetővé a nagyközönség számára. Ez a kezdeményezés ma világszerte megkönnyíti a kéziratokhoz való hozzáférést, és megerősíti a Nemzeti Könyvtár szerepét mint az egyik legjelentősebb, Spanyolországban fennmaradt reneszánsz dokumentumegyüttes őrzőjét.
Több mint fél évszázaddal újrafelfedezésük után az I. és II. madridi kódex ma is emlékeztet arra, hogy a géniusz mögött egy olyan ember állt, aki figyelt, kísérletezett**, és arról álmodott, hogy megértse, miként működik a világ.**